Jól őrzött helyszín
Az MGS 5 elsődleges játszható karaktere is a magánhadsereg első számú harctéri ügynöke. A fogadóirodák helyében arra azért nem túl magas oddsokat, hogy jövőre érkező fő játékban Boss lenne az egyetlen „ismerős” akinek irányítása a játékos feladata lesz, mert már a Groud Zeros-ban sem csak vele kell teljesíteni a küldetéseket.
A többes szám nem elírás, mert bár a most megjelent az MGS 5 Ground Zeroes prológusként csak egyetlen a Phantom Pain alcímen megjelenő fő-epizódot felvezető küldetésben állít csak kihívást a játékosok elé, de annak teljesítésével mellékküldetések nyithatóak meg. Miután Boss kiszabadítja két emberét Skull Face fogolytáborából, még négy további feladat elvégzésére térhet vissza a kies karibi sziget, Kuba egy eldugott és nem túlságosan szép szegletében álló Omega bázisra. Az információszerzés, likvidálás és légvédelem szabotálás mellett egy szökéshez kell a játékosnak segítséget nyújtani. A konzolon játszó gamereknek pedig még egy-egy különleges és exkluzív küldetés – PlayStation-on Solid Snake-kel, Xbox-on pedig Raiden-nel – teljesítésére is . Ennek megnyitásához azonban össze kell szedni a nyitó képsorokban a helikopterből kidobott és a táborba szétszóródott kilenc XOF jelvényt. A fő küldetés és a megnyitható missziók, rendesen kijátszva, összességében 8-10 óra játékidőre kínálnak szórakozást.
A hangsúly pedig a rendes kijátszáson van, mert bár a Metal Gear Solid 5: Ground Zeroes misszói teljesíthetők lövöldözős akciójáték stílusban is (legalább is könnyű nehézségi fokon), menni és levadászva mindenkit aki a célterület felé vezető úton a játékos elé keveredik, de ezzel a játékélmény jó része veszendőbe is megy, ráadásul alaposan le is pontoz a játék. A tábor őrei többségét meg lehet úgy kerülni, – néha szó szerint a hátuk mögött ellopakodva – hogy ne szerezzenek tudomást jelenlétünkről. Ehhez persze egy előzetes tájékozódás, megfigyelés szükséges, hogy megismerjük a járőrútvonalát, vagy ki kell várni a megfelelő pillanatot, amíg más irányba fordul a figyelme. Ilyesmire alaphelyzetben rövid időn belül számítani lehet, tábor őreit irányító AI ugyanis pompásan lett belőve. Amíg meg nem neszelik jelenlétünket, addig a járőrözés közben „összefutó” vagy helyben posztoló társukhoz elérő katonák váltanak néhány szót egymással. Azonban nem viszik túlzásba a lazulást – mondjuk egy olyan parancsnok mellett, mint Skull Face ez nem meglepő – és amint mozgást pillantanak meg, akár épp csak a szemük sarkából is, máris arra fordítják figyelmüket és zseblámpájukkal oda világítva próbálják meg kideríteni mit is láttak. Fedezék mögé húzódva és meglapulva ezeket a felületes vizsgálódásokat persze elég könnyen át lehet vészelni, ám ha kiszúrnak, akkor néhány lassított másodpercünk marad csupán a cselekvésre, mielőtt riasztják társaikat és heves lövöldözésbe kezdenek. A meghökkenés értékes pillanatait jobb esetben még fel lehet használni arra hogy valamilyen közelharci technikával, vagy nagyobb távolságból a hangtompítós pisztoly gondosan célzott lövésével meggátoljuk őket a környék felverésében. Messzebbről azonban csak a géppisztoly marad, ami ép úgy riasztja hallótávolságon belül tartózkodó őröket, mint a társuk által leadott lövések.
Az MGS széria korábbi epizódjaival már személyes ismeretséget kötött játékosokra ez azonban nem fog az újdonság erejével hatni. Mint ahogy az sem jelent döbbenetes meglepetést, hogy riadót nem csak személyes találkozás, vagy fegyverropogás képes kiváltani. A bázis személyzete nem veszi természetesnek a szerteszét heverésző hullákat sem, így ha egy őrt likvidálunk, akkor földi maradványait célszerű valami félreeső helyre elcipelni és ott helyezni átmeneti nyugalomba.
A Metal Gear Solid 5 igazi játékmechanikai újdonságát nem az őrök viselkedésében, a karakterek képességei között vagy a kamerakezelésben kell keresni. A játék komoly újdonsága a nyitott környezet. Míg a korábbi epizódok esetben a szabadban játszódó jelentek során is erősen kötött pályán mozoghatott csak a játékos, addig a Ground Zeroes-ban az Omega Base teljes területe szabadon bejárható bármely misszió során. Az egyes feladatok teljesítése persze kötődik bizonyos pontokhoz – például a foglyok zárkái – melyek felkeresése kihagyhatatlan, de az oda vezető útvonal megválasztása teljesen szabad. Ez ugyan nem az a (majdnem) határtalan sandbox élmény amit az ebben a stílusban élenjáró játékok kínálnak. Egyrészt idegen behatolóként nemhogy figyelmen kívül hagynák ottlétünket a tábor lakói, de szokásos, rendes tevékenységüket mindenképpen felfüggesztik ha tudomást szereznek jelenlétünkről. másrészt a bázis területére mindig egy adott feladat elvégzése miatt érkezik a játékos és a konzolos bónusz missziót megnyitó jelvénygyűjtögetésen túl nincsenek opcionális feladatok elszórva a területen, persze ettől még lehet rodeózni lopott dzsippel, vagy lövészpáncélossal, de személyes véleményem szerint az sokkal szórakoztatóbb a GTA-ban. Ugyanakkor valóban más távlatokat ad a játéknak, hogy akár a fél táboron körbesétálhatunk, hogy kicselezzünk egy bosszantóan figyelmesnek bizonyuló őrszemet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
