Démonkönnyek először
Ritkán kavar akkora vihart egy játék fejlesztőcsapatának bejelentése, mint amit a DmC 2010-es bemutatkozása okozott. Persze valamennyire érthető a dolog: a Devil May Cry-széria mindig is ízig-vérig japános akciójáték volt, a Capcom egyik legkedveltebb sorozata. A rajongóknak nehezére esett megemészteni, hogy a japán fejlesztőknek egyszerűen elszállt az ihlete, elfogytak az ötletei, így erőlködés helyett inkább egy angol stúdiónak adták ki a feladatot, hozzátéve, hogy díjaznák a tradíciók elhagyását, az akár radikális átalakításokat. Így persze a játék fejlesztésének minden állapotát felkorbácsolt indulatokkal fogadták a rajongók – kész csoda, hogy a sok halálos fenyegetés közepette a játék végül ilyen jól sikerült.
A már nevében is megújulni akaró DmC távolról nézve igencsak hasonlít elődeire: főszereplőnk az atletikus Dante, aki kardjával és lőfegyvereivel aprítja a démonok világából az emberi birodalomba átszökött bestiákat. Hatalmas főellenfelek, platformrészekkel teli pályák, komplex kombórendszer, minden itt van – látszólag tehát az alapok tehát nem változtak, legfeljebb Dante őszes haja lett tüsi és fekete. Persze nem kell öt percnél több, hogy a játékot kipróbálóknak leessen, hogy a DmC igenis eltér elődeitől.
A világ például igen távol van a gótikus kastélyok, aranypáncélos angyalok, ledér féldémon hölgyek által fémjelzett iránytól. Az új Dante világa ugyanis a modern Föld, ahol az emberiség gyilkolása nem feltétlenül pengével vagy golyóval történik, hanem fertőzött energiaitallal és agyrothasztó tévéadásokkal. Mundus, a démonúr egy hatalmas médiabirodalom fejeként irányítja a világot, és amíg bele nem köt a jól ismert démonvadászba, terve tökéletesen működik is. A DmC története megdöbbentő irányokba kanyarodik a bevezetőt követően; egyfelől megismerjük Dante, és testvére, Virgil múltját, másrészt pedig természetesen végigkövethetjük a Mundus ellen vezetett háborút is. Remek karakterek, kiválóan megrendezett videók, fantasztikus design segít a történet befogadásában – e téren az új rész minimum felnőtt a korábbiak szintjéhez!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
