Földrengések nyomában
Nem véletlen, ha nem cseng ismerősen az Artifex Mundi név a konzolos közönség számára. A nagyjából 120 főt foglalkoztató lengyel cég elsősorban mobiltelefonokra fejleszti tárgykeresős, idegen kifejezéssel „hidden object” játékait, sőt ezekre az eszközökre számolatlanul, szinte futószalagon ontja magából az újabb és újabb kalandokat. Nemrég azonban úgy gondolták, hogy ideje konzolon is tenni egy próbát, a platformok közül pedig az Xbox One-ra esett a választásuk. Első játékuk a Nightmare from the Deep című kalózos horror történet volt, másodszorra pedig egy steampunk világba kalauzolnak bennünket.
Gottland egy színes, gőzzel hajtott világ, amelynek békéjét most rejtélyes földrengések rázzák fel, a szó szoros és átvitt értelmében is. Dr. Ambrose Ink professzor hosszú ideig kutatja a rengések okait, amikor is rájön, hogy azoknak nem természetes eredetük van. A nyomok egy kisvárosba vezetnek, a tudós pedig levelet küld régi ismerősének, Evangeline Glass titkos ügynöknek, hogy a segítségét kérje. Játékosként mi Glass kisasszony bőrébe bújhatunk, az események pedig akkor kezdődnek, amikor megérkezünk a füstös kis fogadó elé.
A Clockwork Tales: Of Glass and Ink teljesen hű a fejlesztők stílusához, tisztán a gondolkodásunkra leszünk utalva. A „hidden object” játékok legfőbb vonása, hogy bizonyos, aprólékosan megrajzolt képeken megadott tárgyakat kell megtalálnunk, és azokra ráböknünk. A cég játékai szerencsére ennél jóval tovább mennek, és a történetmesélésre, egyéb jelenetekre is komoly hangsúlyt helyez. Így ez inkább egy belső nézetből játszott „point and click” kalandjátéknak érződik, a tárgykeresgélés jelen van, de nem annyira jellemző.
Ugyan eredendően mobil eszközökre készült, a játék mégis kitűnően működik Xbox One kontrollerrel a kézben is. A menürendszer, a kurzor mozgatása, a játék minden részlete teljesen jól idomul a konzolos életformához, a nagy képernyőkön is csodálatosan fest a játék, és könnyedén, természetesen játszható elejétől a végéig. Vagyis nem érezzük úgy, hogy hiányzik az érintőképernyő. A játék mérete kicsi, a töltési idők egy-két másodpercben mérhetőek, és technikailag is teljesen kiforrott termékről beszélünk, igényes, szép megvalósításban.
Néhány órás igényes szórakozás
A kaland összesen három fő helyszínen játszódik, ezeken belül számos helyet meglátogathatunk, amelyek között térképen igazodhatunk el. A „helyszínek” természetesen ebben az esetben mindössze statikus képernyőket jelentenek, melyeken bizonyos részleteket felnagyíthatunk, megvizsgálhatunk közelebbről is. A készítők elismerést érdemelnek, mivel szinte minden szobát és beállítást megpróbáltak élővé varázsolni, legyenek azok dinamikus elemek, időjárás, változó megvilágítás, mozgó háttér vagy bármi más. Ma már persze ezeket a dolgokat – főleg egy Xbox One szintű eszközön – elvárjuk, de ennél sokkal igénytelenebb módon összerakott játékokat is láttunk már „indie” címszó alatt.
A játékmenet jobbára kimerül a visszafogott párbeszédekben, a különféle tárgyak összeszedésében, illetve a már említett „rejtett tárgy” képernyők és más, összetettebb logikai feladványok megoldásában. A játék nem egyenletes módon nehezedik, nagyjából a történet kétharmada környékén találkozhatunk a legnehezebb fejtörőkkel. Jó hír, hogy a játékban elakadni tulajdonképpen nem lehet: minden helyzetben kérhetünk segítséget, illetve a fejtörők átugorhatók, ha nem bírunk velük. Akik komolyabb kihívásra vágynak, választhatják az Expert módot, ahol ez utóbbiak nem ugorhatók át, és máshol is csak ritkábban kérhetünk tanácsot.
Pozitív dolog, hogy a fejlesztők mennyire odafigyeltek a játék hangulatára. A grafikai apróságokról már esett szó, a látványvilág kellemes, lám, poligonok nélkül is lehet szép játékot készíteni. Az elfogadható minőségű, de nem kiemelkedő szinkron, a hangulatos zene és a hangeffektek viszont egyértelműen további atmoszférát kölcsönöznek a statikus kalandnak. A Clockwork Tales (és ha már itt tartunk, az Artifex Mundi többi játéka is) valahol a kalandjátékok és a vizuális novellák között helyezkedik el félúton. Ha eszerint állunk hozzá, akkor egy kellemes néhány órás kalandban lesz részünk.
Arról persze továbbra is megoszlanak a vélemények, hogy kellenek-e ilyen játékok Xbox One-ra, vagy a többi konzolra. Aki nem szeret – vagy nem akar – mobilon játszani, annak mindenképp jó dolog, hogy ilyen címekből is választhat. Természetesen nehéz a konzolon kínálatban elhelyezni, de műfaját tekintve a Clockwork Tales hozza a kötelezőt, és teszi mindezt szép, igényes tálalásban. Az összképbe csak az ára rondít bele: amíg telefonra ezer forint alatt megkapjuk, addig az Xbox One verzió 2990-be kerül. A konzolos felhozatalban viszont még így is az olcsóbb játékok közé sorolható. Az igazi vízválasztó talán ez lehet ebben a kérdésben.
Pro:
- Igényes kidolgozás, szép grafika;
- Változatos, kellemes fejtörők;
- Kezdőknek is ideális.
Kontra:
- Nem nyújt semmi újat a műfajban;
- A telefonos változathoz képest jóval drágább.
60
dreampage