Vérben tocsogó abroncsok
Biztos akad pár deresedő halántékú játékos, akinek 20 évvel ezelőtt pajzán mosolyt csalt az arcára, mikor a nyugdíjtól megrészegült idős nénik hangos jajveszékelés közepette puffantak a szélvédőn. A járókeretek csattanása, az elütött kutyák vonyítás és az extrém kialakítású verdák dübörgése felkavarta a ’90-es évek végének állóvizét. Az erőszakellenes szervezetek újra akcióba lendülhettek az id Software Doomja után, így több országban be is tiltották a rendkívül eredeti, elvont és őrült Carmageddont. Néhány országban megelégedtek az emberek zombira vagy robotokra cserélésével és a vér zöldre festésével, de az biztos, hogy sosem volt még annyira jó embereken átgázolni, amit még jutalmazott is a rendszer.
A Stainless Games a közösség erejét hívta segítségül a nagy sikerű autós akciójáték reinkarnálásának finanszírozásához, ami szerencsére annak idején sikerrel zárult a Kickstarteren, majd az első, igencsak kritikus fogadtatású játszható verziótól kezdve Early Access formában döcög tova. A játék nemrégiben átesett egy nagyobb javításon, így kipróbáltuk, milyen formában is van az újra alkotott Carmageddon. Az első pár óra tapogatózó ismerkedéssel kezdődött, valahogy hirtelen megfeküdte a gyomrunkat a Reincarnation, de egy kis idő után hirtelen megpendültek bennünk a nosztalgia húrjai és fenemód élvezni kezdtem az őrületet. A cseppet sem titkos recept ízére nagyon rákattantam, már az első másodpercekben mosolyra rándult a szám az ismerős hangeffektek, az egyszerűcske menürendszer és a felcsendülő ikonikus Fear Factory zúzda hallatán. A Zero Signal még mindig eszméletlenül jó frontális ütközésekhez, power-upok gyűjtögetéséhez és ártatlan járókelők cafatokra lapításához.
Többjátékos módban és szabad játékban is paraméterezhetjük a futamokat, azaz az általunk megadott feltételek mellett versenyezhetünk, a kedvenc helyszíneinken, különböző játékmódokban. Karrier módot választva egy adott pontérték elérésével tudjuk megnyitni az újabb három megmérettetést tartalmazó fejezetet, ami éppannyira vérszegény, mint amennyire így leírva hangzik. A játékban előrehaladva azért folyamatosan kapjuk az újabb terepeket, megjelennek újabb versenyautók és a játékmódok is színesednek kicsit. A Death Race a versenyzésről szól, az adott körszámot célszerű elsőként teljesíteni. A Chackpoint Stampede és a Pod Chase között csak árnyalatnyi a különbség, mivel az előbbiben a felvillanó ellenőrző pontokra kell a leggyorsabban elérni, míg utóbbi esetében adott célszemélyt kell elsőnek kivasalni, ami a Chackpointal ellentétben kicsit mozgolódhat. A Car Crusher igazi Carmageddon mód, bizonyos számú versenyzőt kell rommá gyilkolni a leggyorsabban; a hasznosabb power-upok helyének ismeretével előnyhöz juttathatjuk magunkat. A Fox & Hounds neve azt gondolom elég beszédes, a róka szerepét kell koccanással magunkra ölteni és két percen keresztül menekülni a többiek elől.
A leginkább carmageddonos játékmód egyértelműen a Classic Carma, ahol három győzelmi feltételből az egyiket kell abszolválnunk lehetőleg elsőként. Versenyzésre törekedve teljesíthetjük az adott körszámot, esetleg kivégezhetjük ellenfeleinket vagy a gyalogosok közül kell jó pár százat lemészárolnunk a győzelem érdekében. Sajnos utóbbi nagyon hosszadalmas és unalmas feladat, ahogy a körök teljesítése is, így ebben a módban legtöbbször a törés-zúzás kapja a főszerepet. Szinte minden elemében a régi klasszikust idézi a Reincarnation, ami akár pozitívum is lehet (főleg ha ez volt a cél), ha rajongóként ezt értékeled. A járműfizika még mindig elmebaj, dobálják magukat a horror verdák, perdülnek, piruetteznek, csúsznak a vér és olajtócsákon, nem beszélve a fizikai viselkedést befolyásoló power-upok hatásairól. Természetesen jó pár új ötlettel is találkozni, de a rugóval kilőtt ellenfelek, bombák, a testeket magunkhoz szívó porszívó, a villámszóró vagy a gravitációt befolyásoló tényező még most is imádni valók. A versenyeken induló járművek ugyanolyan elvont dögök, mint a versenyfeltételek. Éles pengékkel, zúzógépekkel, forgó kaszákkal és fúrókkal vannak díszítve a hatékonyabb öldöklés érdekében. Screwie Lewie Twistere, Vlad Annihilatore, a Grimm testvérek Stiffshiftere vagy a hústorony brutális Gotchas markolója igazi klasszikusok, azonban még az új verdák sem tudják Max Eagle R-ját kiszorítani szívünkből.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
