Multiplayer élmények

Miután végigvittük a játék igen csak rövid solo történetét, gondolom mindenki a többjátékos részbe vetette be magát, mint újonc katona. A Battlefield játékok szavatosságát mindig a multiplayer biztosította, több millióan játszanak vele és mégis rétegjátéknak nevezhető ennek ellenére is. Sokkal jobb élményt biztosít a játék ezen része, mint a singleplayeré. Hogy miért is rétegjáték? Gondolom sokan tudják már mire akarok kilyukadni: a BC2-ben is a csapat összetartásról, a taktikázásról kell, hogy szóljon minden. Aki magányos farkasként küzd online, annak nem igazán fog tetszeni a játékmenet, kénytelen tehát szakaszokba verődni és hozzá szokni a Battlefield adta csapat alapú követelményekhez. Vagy megszokod, vagy megszöksz. A többjátékos rész a multiplayer történelem stílus teremtője, ha szabad így fogalmaznom. Tehát csapatba verődünk (akár családias hangulatban), szánt szándékunk a bajtársaink megvédése lesz, még ha nem is akarod, akkor is megfogod védeni őket a haláltól. Társainknak azzal segítjük az életben maradást, ha használjuk a kijelölő funkciót célzás közben az ellenségeknél (alapértelmezett Q billentyű). Nagyon sokat segít mindnyájunknak. Ha nem használjuk, gyakorlatilag elástuk magunkat. Tessék használni, ha jót akarsz magadnak és csapatodnak. Mindezek mellett még pontokat is kapunk érte, ha az ellenséges célpontot semlegesítette valamelyik osztag. Persze akadhatnak a játékban deviáns viselkedésű gémerek is, 24 órás multis mókázásom során találkoztam normálatlan gyerekkel is: Squad Deatmatch játékmódban, amikor az Abrams páncélost javította éppen én foglaltam el a vezérfülkét, tehát én irányítottam a tankot és lövöldöztem, erre ő angolul (nem, nem ruszki volt) elkezdett nyavalyogni, hogy szálljak már kifelé a tankjából, leállt hisztizni csatázás közben, még a hangszórót is le kellett halkítsam egy darabig. Természetesen nem cseréltünk helyet, hiszen nem volt adott a körülmény. Pár percig ugyan bírtuk és ő is már elhallgatott szerencsére, később pedig meghaltunk. Újra-spawnoltunk, és erre ő oda jött hozzám és egyszer csak lepuffantott. Hm gondoltam nem csak a Modern Warfareben vannak ilyen szituk. Na az ilyenek teljesen szétvágják az egész játékélményt, tőlük jobb szabadulni, és keresni egy másik osztagot. Természetesen nem muszáj elhagyni a szervert, mert így is elég lassan jön össze a multizás. De különösebben nem kell foglalkoznunk az ilyen member tagokkal, nem éri meg.

A multiplayer szerepléseink alapján tapasztalati pontokat kapunk a rendszertől, amely hasonló a Modern Warfare játékstílusához, csak éppen sokkal lassabban érjük el a kívánt szinteket. Szinte vért kell izzadnunk érte. Jobb is így, tartósabbá válik a többjátékos módozat. XP-k mellett a program jutalmakat is szívesen osztogat. A Statisztika rendszerünknél megnézhetjük, hogy kiket késeltünk meg hátba, és azoknak a dögcéduláit online nevükkel ellátva természetesen a profilunknál megnézhetjük. Ha egy online játékost többször késeltél meg eddigi BC2 multiplayer pályafutásod során, akkor egyértelműen X dögcédula lesz a tarsolyodban a neve mellett. Emellett még azt is nézi a játék, hogy melyik fegyverrel és páncélossal töltöttünk el a legtöbb időt és mennyit gyilkoltunk vele. Viszonylag jól működő barátlista rendszere van, a haverok könnyen követhetőek, már amennyiben szabadak a szerverek. A szerver kereső már sokkal inkább idegesítőbb, s ezzel elérkeztünk a játék legnagyobb hibájához! Bétában is ez volt a helyzet, de ezt nem gondoltuk, hogy a teljes játékban ezt nem gyorsítják fel. Iszonyatosan lassan frissít és keres szervereket az EA online rendszere. Ezért sokszor csak a Play Now funkciót használok, ami már jóval gyorsabb. Türelmetlenkedőknek nem ajánlott a Bad Company 2 a multiplayer jelenlegi állapota miatt. Sok szerver leállt a túlterheltségek miatt. Kedvenc szervereinket pedig rendezhetjük kedvünk szerint, bejelölhetjük favoritba őket.

A teljes játékban mindösszesen 4 osztály érhető el (mint a bétában), de ezek nagyon jól ki vannak dolgozva és kiegyensúlyozva. Van az Assault, vagy szép magyarosan kifejezve a lövész kaszt. Ők a támadás élharcosai, szükségünk van rájuk, hiszen ők a nagy rusherek gépkarabélyokkal, kötelező gránátvetővel felszerelkezve. A következő kaszt, amit sokan használnak az az Engineer vagy utász. Ők több fajta hangtompított támadófegyvert (pl. SCAR-H) használnak elsődleges fegyverként. Emellett van egy kötelező aknavetőjük vagy aknájuk is. A páncélosok és a tankok védőangyalai. A Medic vagy szanitéc már egészen az assault tagokat hivatott leginkább támogatni elsősegély csomagjaikkal és „nagypapáikkal” felszerelve. A hipokrátészi esküt sokszor mellőzik az ellenséges katonák legyilkolásával, de ez van, jól jön a segítségük, mint mikor újraélesztenek a csatatér kellős közepén. Az utolsó kasztunk a Recon vagy a felderítő. Különös, hiszen nem egy kommandó egységről lenne szó, hanem a rettegett mesterlövészekről. Az Assaultok ellentéte, és mindig a legtávolabbi részekre sompolyognak vagy hátul maradnak a főbázisnál (Rush módba) és titokban osztják a fejlövéseket, némi mortár támogatással megfűszerezve. Meglehetősen fontos taktikai kaszt, amennyiben jól használjuk ki adottságaikat. Minden katonai osztály fejleszthető különböző tulajdonságokkal, mint pl. hőkövető rakéta, vagy hogy páncélosba beülve legyen e másodlagos fegyvere az adott tanknak. Fegyverünkön legyen e Red dot vagy Scope. A karakterünkkel pisztolylövés nélkül is tudunk fejlődni, amennyiben felvállaljuk a támogató vagy az ellátó szerepét. Nem muszáj lődöznünk, ha kedvünk tartja csak simán futkározhatunk a csatamezőn a felcserekkel és újraéleszthetünk, dobjuk az elsősegély ládát vagy a lőszeres ládát a technikussal, amelyek segítségükkel meglehetősen jól megerősíthetjük az előretolt állásunkat vagy az állóháborút. Így nyert ügyünk is lehet. Erre az esetre nem árt 2-4 fő, hogy tartani tudjuk a stabil frontot.

Pályákból meglehetősen kevés van, 8+2 db, amelyekhez három fajta környezet dukál: havas, dzsungeles, sivatagos. Négy játékmód van: ezek közül a Rush a legkiemelkedőbb. Ebben a Lerohanás módban egy-egy M-Com állomás védése vagy elpusztítása a cél, amelyek előrehaladtával folyamatosan bővül ki a térképünk részletei, ezzel igazi sandbox játékélményt biztosítva a játékosoknak. Az M-Comok épületekben helyezkednek el, amelyek a tankok ostromlásával vagy mortár támogatással is elpusztíthatóak, vagy a már Béta tesztben említett C4-es módszerekkel is. Nem muszáj tehát plantolnunk. Sajnos. Ebben a játékmódban található a legtöbb mesterlövész, viszont sokkal változatosabb játékmenetet diktál. Megmaradt a Conquest, hódítás mód is, amelyben a zászlók megszerzése és tartása a legfőbb célunk, ehhez különösebb megjegyzést nem is írnék, megrögzött BF fanok kedvenc játékmódja. A harmadik játékmód a Squad Rush, az Osztagharc. Ez tulajdonképpen a Rush játékmód leegyszerűsített változata, amelyben max két osztag küzd egy-egy M-Com állomásért. Az utolsó játékmód pedig a Squad Deathmatch, ez nem más mint a Team DeathMatch megfelelője, vagyis a többi játéknál megszokott csapatharc. Maximum 32 fő lehet egy szerveren online. A 64 fős szeróknak lőttek, jobb is így, de nem kizárt később egy 64 fős szerver sem.

Összességében a Bad Company második részéről elmondható, hogy sajnos nem született tökéletes játék, még erre sokat kell aludnunk, hogy valami 100%-os legyen. Aki élvezetes és annál inkább rövid és hangulatos egyszemélyes kampányra vágyik valamint hosszú életű multiplayer támogatásra, az mindenképpen vásárolja meg, mert biztosan nem fog csalódni benne. Bár az elején még kisebb technikai bakik akadhatnak, sőt adódnak is mint pl. oktalan szerver kirúgás vagy megszakítás, de idővel ez tuti stabilizálódni fog. Remélem majd a csatatéren találkozunk, katona! Dismissed!

A játékot a PC-s verzió alapján teszteltük!