Batman – Arkham Asylum PC Teszt

Amikor tavaly jött a hír, hogy az Eidos egy Batman játékot készül kiadni, ráadásul a szinte teljesen ismeretlen Rocksteady Studis fejlesztésében, akkor sokan voltak, akik erős kételkedéssel tekintettek a dologra. Joggal gondolhatták, hogy a kiadó csupán az akkoriban éppen a mozikban hatalmas sikert arató Sötét Lovag című film sikerét akarja meglovagolni. Aztán ahogy múlt az idő és érkeztek az újabb és újabb hírek a játékról, kezdett úgy tűnni, hogy a Rocksteady-nél bizony tényleg valami nagyobb dolog készül, mint egy szimpla tucatjáték. Aztán jött a demo, ami még inkább meggyőzött mindenkit, most pedig itt a teljes változat és azt hiszem ezek után bátran, kijelenthetem: elkészült minden idők legjobb Batman játéka.

A történetünk úgy indul, ahogy általában más történetek véget érnek, Batman elfogta Joker-t és éppen az Arkham Elmegyógyintézetbe szállítja. Azonban gyanús neki, hogy Joker túl könnyedén hagyta magát elfogni, ezért úgy dönt ő maga is vele tart, miközben az őrök bekísérik. A Sötét Lovag gyanúja hamar beigazolódik, Joker elszabadul, emberei ellepik az intézetet, így Batman-re (és vele ránk) hárul a feladat, hogy rendet tegyen és kiderítse, hogy ősi ellenfele mit is tervez. Így indul a történet, amely kellően tekervényes és izgalmas, így a játék végéig kíváncsiak leszünk rá, hogyan is végződik. Mindezt az utóbbi idők legjobb játékszinkronjával megtámogatva, Kevin Conroy Batman-je és Mark Hamill Joker-e is úgy ahogy van zseniális (főleg az utóbbi) de a többi karakter hangját is nagyon eltalálták. Zeneileg is a helyén van minden, a zene leginkább Christopher Nolan Batman filmjeiben hallhatóhoz hasonlít, és ami jól működött ott az jól működik itt is.

A játék során Batman-t többnyire TPS nézetből fogjuk irányítani. A játékmenet egy kicsit hasonlít a Tomb Raiderekéhez, itt is fogunk ugrándozni, falakon felmászni, ide-oda lengedezni. Ugrás gombot azonban nem kapunk, ha egy perem előtt nekifutunk, akkor derék denevérünk automatikusan ugrik egyet. Ez végül is abból a szempontból előnyös, hogy nem kényszerülünk arra, hogy kicentizzük az ugrásokat (nem úgy, mint Larával kellett igen gyakran). Persze még így könnyen előfordulhat, hogy rossz helyen akarunk ugrani, és a mélybe zuhanunk, ilyenkor sincs veszve semmi, egy gomb megnyomásával Batman megcsáklyázza a legközelebbi biztonságos helyet, és visszakapaszkodik, hogy aztán onnan próbálkozhassunk újra. A játék harcrendszere is remekül megvalósított. Az irány billentyűkkel ugrálhatunk ide-oda az ellenfelek között és verhetjük őket laposra. Egyetlen ütés gombunk van, az már a helyzettől függ, hogy Batman éppen milyen ütést, rúgást visz be. Illetve harc közben néha lehetőségünk lesz ellentámadás indítására is, ha például mögénk sunnyog egy ellenfél, és éppen lecsapni készül, akkor a feje felett kis „villámocskák” jelennek, ilyenkor a jobb gomb lenyomásával szépen megakadályozzuk a készülő támadást, illetve még jól be is verünk neki egyet, „ugyan, viselkedj már haver” alapon. Persze a harc nem csak abból áll, hogy ide-oda pattogunk a büntetni kívánt egyedek között, és veszettül nyomogatjuk a bal (illetve néha a jobb) gombokat (na persze így is végig lehet vinni), a későbbiekben lehetőségünk lesz új kombókat megtanulni, amelyekkel még látványosabbá (és persze könnyebbé) tehetjük a harcot.

A teszt még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Játékmenet, egyebek és összegzés