Új hozzászólás Aktív témák

• #2768 kicsitomi88 őstag csemberlen #2762

  Új Válasz 2008-01-08 16:08:08 #2768

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kicsitomi88

  őstag

  válasz csemberlen #2762 üzenetére

  Végül maradt tehát a negyedik válasz. Az élet itt a Földön jött létre, s e folyamat megértéséhez nincs szükség természetfeletti erőkre. Pasteur cáfolata csak a mai állapotra vonatkozik. Hosszú évmilliók alatt a maitól teljesen eltérő környezetben kialakulhatott az élet a Földön.

  Erre a következtetésre először 1924-ben a szovjet I. Oparin, majd tőle függetlenül 1929-ben a brit J. B. S, Haldane jutott. Mindketten megállapították, hogy az élőlények legtöbb szerves vegyülete oxigén jelenlétében nem stabil, hogy az élet keletkezése feltehetően oxigénmentes körülmények között történt. Ha viszont nem volt oxigén a légkörben, ez nemcsak a kémiai, hanem a fizikai állapotot is a maitól jelentősen különbözővé tette. A mai oxigénes légkör felső határán ugyanis a kétatomos oxigénmolekulákból ózon keletkezik, mely a 300 mikronnál rövidebb hullámhosszú ultraibolya sugarakat elnyeli. Oxigénmentes légkörben viszont ez a sugárzás akadálytalanul érte a Föld felszínét, sőt a vízbe is kb. 10 méterig hatolt. Ezáltal energiaigényes kémiai reakciók is végbemehettek.
  Oparin és Haldane állítását nem sok figyelemre méltatták. Egy negyedszázadon keresztül alig foglalkoztak ilyen problémákkal, míg 1952-ben a Chicagói Egyetem egyik professzora, H. C. Urey könyvet nem írt az Égitestek (The Planets) címmel. Szerinte a Föld ősi légköre lényegében oxigénmentes volt, s jórészt hidrogénből, metánból, ammóniából és vízgőzből állhatott. E gázkeverékből a légköri villámlások hatására egyszerű, szerves vegyületek szintetizálódhattak. Urey egyik tanítványa, S. L. Miller megkísérelte utánozni ezt a folyamatot. Egy lombikban vizet forralt, s ennek gőzét egy nagyobb, ötliteres palackba vezette, melybe elektródákat forrasztott be, s ezek között gyakori elektromos kisüléseket létesített. A palackból egy hűtőn keresztül vezette vissza a gázt a vizet tartalmazó lombikba. Az egész rendszerből a levegőt a feltételezett ősi légkörnek megfelelő gázkeverékkel (HQ, CH4, NH3) szorította ki. A víz forralásából fejlődő vízgőz a gázpalackba jutott, ahol a kisülések hatására a gázeleggyel reakcióba lépett, s a termékek a hűtőben lecsapódó vízgőzzel ismét a vizes lombikba kerültek vissza. A kísérletet két hétig folytatta, majd a termékeket megelemezte.
  
  Az eredmény meglepő volt. A metánként (CH4) bevitt szén 15 százaléka különféle oldott, szerves anyagokká alakult át, s további jelentős része elemezhetetlen kátrányként vált ki az edény falán. A keletkezett vegyületek zöme hangyasav és más szerves savak, köztük aminosavak voltak. Létrehozhatók tehát a fehérjék építőkövei!

  Miller kísérletét 1953-ban közölte le az amerikai természettudományos folyóirat, a Science hasábjain, s a cikknek csaknem akkora hatása volt, mint az angol Nature-ben ugyanekkor publikált, híres DNS-modellnek, a kettős spirálnak (Watson és Crick cikke). Egy új kísérletes tudomány alakult ki a biológia és a szerves kémia határán, mely célul tűzte ki a legnagyobb biológiai kérdőjel, az élet keletkezésének megfejtését.

  125 évvel Miller kísérlete előtt dőlt meg az ún. "életerő" (vis vitalis) elmélet, melynek hívei úgy vélték, hogy az életre jellemző szerves vegyületek csak az élőben keletkezhetnek. Wöhler 1828-ban szervetlen anyagokból egy egyszerű szerves vegyületet, a karbamidot szintetizálta. Miller kísérletével most már az is bizonyítást nyert, hogy szerves vegyületek (így pl. aminosavak is) a Föld ősi állapotában maguktól is kialakulhattak. A legelső lépés az élet kialakításában ezzel már tudományos igazolást nyert.

  Forras

  #2767: ha ez sem jo akkor fejtsd ki a kerdest.

  [ Szerkesztve ]

  90 87.5 87.8 87.5

Új hozzászólás Aktív témák