Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Ujjlenyomat

    csendes tag

    válasz pocokxx #19364 üzenetére

    Köszönöm, hogy időt és erőt fordítottál rám. Nagyonszépen vázlatosan szedted pontokba a mondanivalódat, így könnyen átlátható.

    Nem veszem kotnyeleskedésnek, elvégre azért van ez a topic, hogy mindenki leírhatja ide a véleményét, az meg külön dícséretes, ha valaki felhasznál Biblia verseket. Erről jutott eszembe a Cselekedetek 17:11 " Ezek pedig nemesebb gondolkodásúak voltak, mint a tesszalonikaiak, ugyanis a legnagyobb készséggel fogadták a szót, naponta gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok." (ÚV)

    Hamár a kezembe akadt a Kersztyén Bibliai Lexikon, akkor idéznék belőle:
    "Isten lelke személytelen, tehát magát Istent repretentáló száll le az emberre és fejti ki hatását"

    "Az intertestamentális korban a zsidóság szemlélete szerint Isten a világtól eltávolodva létezik, uralmát nem közvetlenül gyakorolja. Ebből következően megnövekszik a dologszerű ruah szférák jelentősége, s azok megszemélyesülnek, jó és rossz lelkekké válnak. Az emberi lélek hasonlóan az életerőhöz, az emberi lét elválaszthatatlan tartozéka. Hogy a tulajdonképpeni isteni ruah-ot a lelkeknek ettől a sokféle formájától megkülönböztesse, a palesztíniai zsidóság egy bizonyos "szentlélekről" kezdett beszélni, a hellenista zsidóság pedig - különösen is Filón - hangsúlyozottan "isteni lélekről". Ez utóbbi szófordulat az LXX-ban [Septuagintában] is előfordul (2Mózes 31:3; Jób 27:3, 33:4). Isten szent lelkéről egyébként már két másik ÓSZ-i locus is beszélt: Zsoltárok 51:13, Ézsaiás 63:10. Egyik esetben sem arról van azonban szó, mintha egy önálló létezőt akarna a szöveg megnevezni, hanem csak Jahve ruah-ját határozza meg közelebbről. Az intertestamentális korban élő zsidóság felfogása szerint azonban ezzel szemben egy külön álló, pontosan meghatározott személyről van szó aki az angyalok felett áll és dualisztikusan szembe van állítva a gonosz lélekkel."

    (Szerk.: Dr. Bartha Tibor, Kálvin Kiadó, 530-531 o. kiemelés tőlem)

    Szeretném külön kiemelnia részletből:
    "a zsidóság szemlélete szerint" , "Az intertestamentális korban élő zsidóság felfogása szerint"

    Tiszteletben tartom a zsidók szemléletét, felfogását. De ha az nem egyezik a Bibliában leírtakkal, akkor azzal különös képpen nem foglalkozok. A lexikon írja, hogy emiatt személyesül meg Isten lelke.

    1./a /I. (1 Kor 12,4-11)
    Isten a közvetítőjén a Szentlelken/szentszellemen keresztül ad ajándékokat/kegyelmi javakat. De attól még a Szentlélek/szentszellem nem lesz Isten.

    1./b /I. (Róm 8, 8-11)
    Szerintem a 11. versben szereplő ő, mint alany Istenre vonatkozik. Írtad: Isten Lelke majd Krisztus Lelke majd annak a Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, végül a bennünk lakó Lélek. Isten lelke az aki/ami feltámasztotta Jézust. Isten támasztotta fel Jézust a Szentlelke/szentszelleme által.

    1./b /II. (1Kor 2,10-11)
    Viszont, ha nem akarjuk tartani azt az állításunkat? Annyit ír a vers, hogy a Szentlélek/szentszellem ismeri Isten titkait, nem azt hogy Isten lenne.

    1. /b /III. (Fil 3,3)
    Szerintem itt el lett írva a vers helye. Ennek nem tudok utánna nézni. Néztem 1,3-at, 2,3-at ... nem találom

    2. Teljes mértékben egyetértek abban, hogy a Szentlélek/szentszellem különbözik mind a Fiútól, mind az Atyától

    Amikor a Bibliát olvasom (fordítástól függetlenül) az Isten szó szinte mindig megfelel az Atya, Jahve, Jehova szinonímájának. Igaz, van 1-2 kivétel, de olyannal nem találkoztam ahol a Szentlélekre/szentszellemre utalna.

    "Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük; mert ezt jelenti a Törvény és a Próféták." (Máté 7:12)

Új hozzászólás Aktív témák