Új hozzászólás Aktív témák
-
-
tildy
nagyúr
Nagyon jó meglátásaid vannak
(pl. eszközök , cél, stb)
Azt már csak halkan mondom, hogy az ilyen ítpusú emberkre, (mint amilyen te is vagy), mondom azt , hogy ehh. Pozitív értelemben. Szeretném még sokat olvasni tőled, mint a taoval kapcsolatban, mint pedig csak úgy, itt a fórumban"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
-
Borosz
senior tag
Azt kicsit furcsának találom, hogy ha nincs isten a tao-ban akkor kit vagy mit akarsz elérni? A benned lévő harmóniát, ürességet? És ha elérted az ürességet akkor mi következik? Valahol akkor mégis csak az ego az ''én'' megtalálása felé halad a dolog, ha jól gondolom...
Azt komolyan gondolod, hogy mi felsőbbrendűnek tartjuk magunkat? A tao és a többiek az valamiféle arany középút azt hiszem. Sem fekete sem fehér. Ezért lehet szimpatikus sok embernek. -
Viszlát
addikt
A megfigyelésed jó. Valóban sokan próbálnak olyan dolgok által üdvösségre jutni, amiket saját maguk állítanak fel mérceként. De ez nem újkeletű dolog, a Bibliában is van egy példa erre, egy gazdag ifjú rengeteg mindent feladva és helyes és jó életet élve odamegy Jézushoz, hogy követni akarja, mire Jézus is támaszt egy feltételt. A történet vége szomorú, a fiú nem tudja felvállalni a dolgot, ezért elmegy. Sokan vannak így ma is, rengeteg mindent felvállalnak, ''jó'' dolgokat, csak éppen azt nem amit Jézus mond... Azonban, hogy ne legyen egyszerű a dolog, sokszor külsőleg igen nehéz megkülönböztetni azt, hogy ki teszi szívből és színből. Ezért fontos az, hogy Isten nem a cselekedetet magát vizsgálja, hanem a szívet.
A Bibliából az is egyértelműen kiderül, hogy saját erejéből senki nem képes üdvözülniNem tudom mennyire ismered az ószövetségi törvényt, de azt mondja róla Jézus, hogy az önmagában jó. A baj az volt, hogy az emberek a nehézségek miatt félremagyarázták a törvényt, s tulajdonképpen ugyanazt tették amit a mai ember is tesz a kegyelemmel, a látszatot megtartották, de az erejét elutasították, mivel az meg is változtat...
Nehéz ügy ez mindenképp..."How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Borosz
senior tag
Hm... Köszönöm. Ezt biztosan már jó sokszor leíartad. Ne haragudj, hogy most megint le kellett a kérdéseim miatt.
Az, hogy félelemből, a félelem miatt vagyok erkölcsös ill. hívő... hát ezzel ne haragudj, de nem tudok egyet érteni. Elkezdetm keresni én is, mint ahogy sokan mások és egyszerűen rátaláltam az Igazira. És még mindig az: Igazi és Egyetlen. Nem azért fogadtam el mert féltem, mi lesz ha nem teszem. Észrevettem Benne azt a lehetőséget, ami megoldást adott akkori problémáimra - melyek között persze ott volt a félelem is. Most sem az attól való félelem mozgat, hogy megbüntet, ha valamit nem jól teszek. Az a fajta szeretet csak Istennél van, amire legbelül mindenki vágyik. Lehet, hogy az ilyen és ehhez hasonló állításaim miatt gondoljátok, hogy felsőbbrendűnek tartjuk magunkat...nem tudom.
A világban manapság eléggé divatos az a gondolkodásmód mely szerint minden út istenhez, felsőbb inteligenciához stb. vezet ezért indulj el bármelyiken ugyanoda jutsz.
Talán a Jézusban gyökerező hit nem attól speciális és egyedülálló, hogy ezzel nem ért egyet és azt mondja: Jézus az út, az Igazság és az Élet? És senki sem mehet az Atyához csakis Őáltala(Jézus által).
Én nem nagyon ismerem a taoizmust és sok más vallást sem, de ha megismerném őket biztos vagyok benne, hogy akkor sem találnék különbet Jézusnál. -
kymco
veterán
Amiket írsz, annak a nagy része vagy nem igaz, vagy nem a ''történelemtudomány'' nyomvonalába tartozik, vagy pedig erősen vitatott.
Nagy Sándor életének legkorábbi biográfusai: Arrianosz és Plutarkhosz a hadvezér halála után kb 400 évvel éltek, és a leírásukat a történelemtudomány hitelesnek könyveli el....
Márk Péter apostol szemtanú lejegyzője, Máté szemtanú stb....
Máté evangélium: max. 70 után (40 év)
Márk:kutatók szerint 60 előtt (30 év)
Lukács evangélium 64 előtt (Ez elég egyszerű, mert Az apostolok cselekedetének is ő a szerzője, az pedig nyitott marad, mert Pál apostol római útjával zárul, nem szerepel benne a kivégzés, sem az ítélet), tehát, ha az apcsel 64 előtt született, akkor a Lukács evangélium még korábban, és Lukács pedig felhasználta Márkot, aki még korábban.
Páli levelek 64 előtt mind, van amelyik 49-ben (19 év).
János evangélium 90-95-ben született.
Tehát amit csak úgy leírsz nem igaz. Az újszövettség a második században lezárt lett, se új levelek nem kerültek be, se nem gyomlálta ki a 4 sz-i államhatalom, ezek tények.
Szövegromlás létezik, de mivel kb 5000 ,ásolat létezik ebből az időből, ez jól nyomonkövethető. Pld a ref. Biblia is kiírja, ha a legrégebbi iratokban másképp szerepel valami.
Flavius két helyen ír Jézusról, az egyikről minden kutató egyetért, hogy hiteles, a másik konszenzus szerint részben az, betoldások ''rondítják el''.
Flavius írja:
''Tehát a nagytanácsot törvényszéki ülésre hívta össze, és eléje állította Jakabot, aki testvére volt Jézusnak, akit Krisztusnak neveznek.....'' Ezt hitelesnek tartják.
A másik nem hiteles, de tény, hogy ez is Jézussl foglalkozik (ez vsz az eredetiben is benne volt), de Jézust meghatározó jelzők betoldások.
És mivel Flavius hiteles történetírója korának, Jézusról irtak sem légbőlkapottak.
Tacitus kr.u. 115.: ''....Krisztust Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus kivégeztette.....'' előtte és utána a nérói keresztényüldözést ecseteli...
Ifj. Plinius kr.u. 111.. Keresztényeket üldöz, és levelében értetlenkedik a keresztények viselkedése miatt:
''...halállal fenyegettem (a keresztényeket) harmadszor is... ha megmaradnak vallomásuk mellett ... bűnük vagy tévedésük főként abban állott, hogy.... össze szoktak gyűlni... Jézusnak, mint Istennek váltakozva éneket zengeni, esküvel kötelezik el magukat nem valami bűnre, hanem arra, hogy lopást, rablást, házasságtörést nem követnek el, szavukat nem szegik.....ezért kinvallatást rendeltem el, de ezek után sem találtam egyebet, mint egy degenerált, hihetetlenül hóbortos vallásgyakorlatot...''
- maga pal a keresztenyseg alapitoja sem beszel jezus eleterol sehol sem, csak a tesojanak az eleterol azt hiszem. Ez sem igaz: Fil. 2,5-11.
''Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:
mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,
hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult;
megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,
hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké;
és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.'' Ez csak hirtelen egy cáfolat. Ja és nem Pál a kereszténység alapítója, mert már előtte is éltek keresztények... (Péter pünkösdi beszéde után több ezren tértek meg), max nem nevezték még őket annak.
'Ha nem hiszed járj utána, de ne állítsd be a kereszténységet úgy, mint pl. egy szektát, akikre az a jellemző, hogy lázadnak és szembehelyezkednek a mindenkori hatalommal. ''
rendkivul pongyolan fogalmazva: a zsidokkal eleg sok problemaja volt a romaiaknak - es viszont. Sajnos, ha tovább idézted volna a hsz-t, akkor magad cáfolod, így viszon nem vagy korrekt. Jézus elutasítja a lázadást a törvényes hatalommal szemben. Ennek a legjobb példája virágvasárnapi békés bejövetele a városba, az ellenállás megfékezése, mikor elfogják, és a kereszthalála is.
Az Apostolok cselekedeteiben lehet látni, hogy nem lázadnak, nem lázítanak egyáltalán. A zsidó vezetők ennek ellenére veszélyesnek tartják őket, és pld Pált többször is meg akarják ölni. Több merényletet éppen a római birodalom apparátusa akadályoz meg.
A római vérengzés ad-hoc módra Nérótól indul, majd az első század végén ölt intézményes formát.. Itt sem a lázadó hajéam miatt, hanem azért, mert a zsidó vallás marginalizálódik (70-ig, Jeruzsálem pusztulásáig bevett, engedélyezett vallás volt, utána nemkívánatos) Az ok, hogy a kialakuló császárkultuszt nem élik meg a keresztények.
Ennyit a tárgyilagossságodról...www.refujvaros.hu
-
kymco
veterán
nem neked irtam igazan
Ugye azért nem baj, hogy ami nekem szólt, azt magamra vettem?
gondolom nem vadolsz azzal hogy kitalalgattam magamnak azokat amiket irtam. tehat nem en irok szerinted valotlant hanem konnyen ellenorizheto nem vallasos forrasok. lehet hogy hazudnak, lehet, de ettol meg ez megosztani valo, hiszen igy teljes a kep jezus letezesenek kerdeseben.
Nem vádollak semmivel téged, csak az állításaiddal kapcsolatban van határozott véleményem. Nem igaz, hogy Jézus halála után kétszáz évvel születtek új bibilai könyvek.
Nem igaz, hogy a nem bibliai források hitelesen nem beszélnek Jézusról, mert idéztem őket. Nem igaz, hogy Pál nem említi Jézus élettörténetét, mert idéztem a filippi levélből pld. Ezek után lehet, hogy a google alapján mást is találhatsz, de már csak ilyen a google. Szerintem a perpetuum mobile öszzeállításának leírásáról is olvashatunk a neten, de arról is, hogy koncentrációs táborok nem is léteztek, és hogy Magyarország anno fehér lovon drasszáló volt kormányzójának nincs semmi negatív szerepe a magyar történelemben. De ezt nem rágnám tovább.
tehat nem en irok szerinted valotlant hanem konnyen ellenorizheto nem vallasos forrasok. lehet hogy hazudnak, lehet, de ettol meg ez megosztani valo, hiszen igy teljes a kep jezus letezesenek kerdeseben.
Ezt nem értem. Mit értesz itt nem vallásos források alatt. Én nem írtam egy történelmi forrásra sem, ami nem keresztény, hogy hazug. Ha viszont forrás alatt itt a kutatók hipotéziseit, következtetéseit, megállapításait érted, akkor nem értem a ''vallásos'' jelződet. Én nem aszerint szelektálok, hogy ezt keresztény tudós írta, tehát elhiszem, és ezt meg nem keresztény, ezért nem hiszem el. Nem gondolom, hogy a nem keresztény tudós helyesebb/vagy helytelenebb következtetéseket von le.Mert nem létezik keresztény tudomány, ami szemben áll a nem keresztény tudománnyal. Tudomány létezik, ahol vannak jó képességű (és kevésbé jó képességű) tudósok, akik között találunk buddhistákat, keresztényeket, ateistákat, muzulmánokat stb.... Tehát nem úgy áll a dolog, hogy léteznek ker. tudosók, akik kötik az ebet a karóhoz a nem keresztény tudósok bölcs megállapításaival szemben.... Ezt kár lenne így leegyszerűsíteni.
Bocsánatot kérek mindenkitől azért, hogy a filippi levélből tovább idéztem a kelleténél, és benned Jézusról csak a meghajló térd maradt idézhető. Ezért most újra idézem, de rövidebben:
'' ...megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult;
megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig...''
...hogyha valaki azt irja hogy a keresztenyek jezusrol enekelnek akkor az a resz jezusrol szol
És újra idézném Tacitust, mert ezt szintén kifelejtetted, bár Jézusról szól...
Tacitus kr.u. 115.: ''....Krisztust Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus kivégeztette.....''
Ha ennyire szelektíven keresel a google-ban, ahogy engem is idézel az érveidhez, és ezt meg is osztod másokkal, akkor számíthatsz arra, hogy lesz, aki nem ért egyet veled.
Amiket kiemeltél többnyire max (véleményem szerint természetesen) néhány, a médián keresztül a közvéleményt és a tudóstársadalmat meghökkenteni vágyó emberek által vitatott dolgok. Jézus létezése a ''nem vallásos tudósok'' (a te szelektálásod vettem alapul) szerint sem kérdéses alapvetően. Max az, hogy nem hiszik el, hogy csodákat tett, és azt meg főleg nem, hogy feltámadt.
A Biblia könyveit pld Apcsel, Lukács ev. történelmi és földrajzi pontosságát eddig sokan próbálták sok helyen cáfolni, de eddig a régészet csak megerősíteni tudta Lukács precíz megállapításait.
A tanúvallomás alaptétele pedig, ha egy tanú vallomásának nem lényegi részében sem találnak ellentmondásos részeket, sőt ezek megerősíthetők más bizonyítékok alapján is, akkor jelentősen nő a hitele a tanúnak a lényegi kérdésekre adott válaszai kapcsán....
[Szerkesztve]www.refujvaros.hu
-
kymco
veterán
Lehet, hogy miket leírtál nem a te gondolataid, de te írtad, és így arra gondoltam, hogy amit cáfolatként írsz, az a te véleményed... (Ha ezt tudom, akkor én sem a saját véleményem alapján vitázom veled...)
Tehát ezekkel nem értek egyet:
''Jézusé 20 évvel a halála után.''
inkabb negyventol ketszazig, de nincs jelentosege.
- az en forrasaim szerint jezusrol nem szolnak a fentiek irasai, legfeljebb csak a keresztenyekrol / keresztenysegrol. nem szol rola sem tacitusz, sem alexandriai philon, sem szvetoniusz, sem gaiusz pliniusz.
rendkivul pongyolan fogalmazva: a zsidokkal eleg sok problemaja volt a romaiaknak - es viszont.
mire jezus megjelent, mar haromszor kellett leverni az onjelolt zsido messiasok vezette lazadasokat. a zsidok nem ismertek el romat es mindenaron az otodik (zsido) birodalmat akartak letrehozni (assziria, perzsia, iran es a gorog birodalom utan ha jol tudom). persze mind a harom lazadast levertek, elegge kiuztek oket jeruzsalembol, igy a zsidoknak nem volt nagy jovokepuk ebbol a szempontbol. mivel nehez volt tagadni hogy az otodik birodalom romat jelenti, ezert innentol johettek a jezusok dogivel, mar nem doltek be a mesenek annyira hogy veruket aldozzak.
a romaiak szemszogebol viszont itt az ujabb zsido kiralylany, azaz a potencialis veszely a hisztire. szoval szegeny ''kereszteny-wanna-be'' emberek hiaba probaltak rendesen egyuttmukodni, a romaiak (talan erthetoen) nem nagyon vettek a faradtsagot hogy megismerjek oket es a kis reszleteket amiben kulonboztek az elozo ''bandatol''.
vegul kb haromszaz ev mulva csak osszejott persze...
allapodjunk meg hogy erosen vitatott kerdesek azok amiket kiemeltem - ahogy irtad is az elso mondatodban. ez teljesen elfogadhato mindkettonk szamara ugy erzem, es eppen ez az a szukseges minimum amit jezus letezesevel kapcsolatban meg kell emliteni: az ezzel kapcsolatos kerdesek erosen vitatottak
Ha ezek nem a te véleményeid, akkor bocsánatot kérek.
Sajnos vsz. nem fogom elolvasni őket, mert csak töröm az angolt, de én is hozhatnék címeket dögivel, amelyek engem erősítenek de most link és könyvcímgyűjtéssel nem hiszem, hogy feloldjuk a vitát....
A te állításaidra az ismereteim alapján azt tudom mondani, hogy többnyire nem igaz, és ezt nagyrészt indokolni is tudom....
ui:
(http://www.apollonius.net/traditionaljesus.html)
Sajnálom az angol nyelvi hiányosságom, de ha ez a honlap arról az Apolloniusról szól, akit csak egyetlen történetíró említ és azt is egy olyan korban írta egy uralkodó kérésére ($) több száz évvel Apollonius halála után.... ez tényleg jó kis ellenérveket hozhat....www.refujvaros.hu
-
kymco
veterán
Hála Istennek magyar nyelven is elérhető megfelelő minőségű és mennyiségű irodalom, így meg tudom ítélni a dolgokat. És bár a net rendkívüli mennyiségű információval áraszthat el minket, de ez a szelektálás nehézségét hozza magával. Mert a neten minden olvasható, és annak az ellenkezője is. Tehát, a 3 millió találat alapján kiváncsi lennék, hogy milyen eredményre jutsz.
Én ennél többre értékelem pld magyar egyetemek történelem professzorainak véleményét... mégha nem is hívő emberek. De lehet, hogy őket is el fogja mosni a net információ bősége.
De nem magyarázom tovább a bizonyítványom. Olyan véleménnyel vagyok a ''történelmi Jézus'' létezésével kapcsolatban, ami a történelem tudománnyal foglalkozó mérvadó tudósok többsége vall és tanít. Azt, hogy vannak olyanok, akik mást gondolnak, és ez még a neten is olvasható, nem esem kétségbe miatta.www.refujvaros.hu
-
-
kymco
veterán
nincs vallon veregetes, tulvilaggal vigasztalas, meg szorakoztato csodak sincsenek benne. valoszinuleg a nyugati kulturaban sokkal erosebb es erosodo az emberekben a lelki zsakutca erzesenek atelese a 'mire vagyodok' eletfilozofia csodjebol adodoan mint keleten, ahol inkabb a 'mit kell tennem' filozofia el.
Egyrészt a nyugati kultúra nem keresztény kultúra... bár jó lenne 100 millás keresztény kultúrkörön nevelkedett emberrel dicsekedni... de az európai ember 95%-nak nincs köze Jézus Krisztushoz (az arányokon lehet vitatkozni, a trenden viszont nem).
Így ha a kereszténységre értetted a vállonveregetést, akkor idézek a Bibliából:
Préd. 7,20
Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne.
Róm. 3,12
Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.
Róm. 3,23
mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.
Tehát nem igazán érződik a vállonveregetés....
A kereszténység nem csupán a túlvilággal vígasztal, bár ez is központi jelentőségű, hanem Jézus Krisztussal válik teljessé a mindennapi életünk.... Nem csak a jövő a fontos, hanem a jelen problémái és annak megoldásai.... szerintem ez eléggé gyakorlatias.
Isten sohasem szórakoztatni akart a csodákkal... az, hogy te szórakozol rajta, az a te egyéni hozzáállásod a dolgokhoz. A csodát megélő emberekerről másként vélekednek.... A csodáknak gyakorlati jelentősége van nminden esetben, de sohasem cirkuszi mulatság.....
Az ószövetségi és jézusi csodákat nem említeném egy lapon a Mária jelenésekkel, könnyező. vérző szobrokkal... az utóbbiak vásári komédiák....
Ha ebben tudod a kelet filozófiáját meghatározni, hogy mit kell tennem, akkor ez az aspektus nincs távol a keresztény gondolkozástól.
ApCsel. 22,10
Ezt kérdeztem akkor: Mit tegyek, Uram? Az Úr pedig azt felelte nekem:....
Isten ritkán tekint arra, amire vágyódok, és sokszor arra, hogy mire van szükségem....www.refujvaros.hu
-
faster
nagyúr
Na többek közt azt ilyen hozzászólásokat olvasom szívesen, amik a különféle vallások jellemzőit hasonlítják össze, a filozófiájukat, nem azt, hogy x.y. pergamenen az ''izé'' szót azt vajon hogy értette 2000 ezelőtt a szerzője. Kár hogy ezen témák elvéreznek a bibliamitmond típusú mellékvágányokon, az ''elméleti ideális kereszténységen'' (mert ha egyszer a Biblia nem vállonveregetős jutalmazós egyesek szerint, akkor az már tényleg nem is az, sőt!) Persze lehet, hogy ez a vonal inkább a filozófia topikba való.
-
kymco
veterán
Szerintem nem én mosom össze a dolgokot. Látom, meg sem lep, hogy az előző hsz-od kereszténységről szóló állításaid cáfolom, máris a követketkező állításokba kezdesz.
Ám legyen...
A bűnbeesés előtt a mit kell tennemnek nem volt mit parancsoltak nekem jellege. A bibliai etika alapja az, hogy Isten rendelkezik a jó és rossz tudásának objektív eldöntésével, és az általa teremtett ember rajta keresztűl képes a dolgokat helyesen megítélni. És ez annak idején teljesen természetes és magától érthetődő volt. A bűnbeeséssel ez teljességgel megromlott. Nem azt fogadjuk el, amit Isten igaznak mond, hanem azt, ami számunkra igazság... És eljutottunk az objektívből a relatívba...www.refujvaros.hu
-
kymco
veterán
Amit te unalmasnak találsz egy keresztény ember érvrendszerében, az számunkra dícséret. Nem kellene a saját gondolatok hiányán fennakadnod, mert vannak saját gondolatok, megtapasztalások ( csak attól tartok, hogy a saját gondolataink sem igazán érdekelnek).
Szerintem az udvariatlanság, hogy olyan dolgot kritizálok, amit nem igazán ismerek, és ha már kritizáltam és cáfolták, akkor keresek azonnal egy újabb kritizálni való dolgot....
Ennek így nem sok értelmét látom.
A kereszténység akkor nem elméleti, ha Jézus Krisztus láthatóvá válik nem csak a szavakon, hanem az életünkön keresztül...
A fórum az a kommunikációs forma, ahol elsődlegesen a szavakat látod... ha ezek Jézus szavai, nekem már fél siker.
Elég sokat írtam (írtunk) az életemről (életünkről), a gyülekezetem életéről, írtam alkoholistákról, akik megszabadultak a szenvedélybetegségükből, családokról, akik a romjaikból épültek újjá, depressziós emberekről, akiket Jézus hatalma gyógyított... de ezek nem elég gyakorlatiasak.....
Ne tekintsd ezeket a megállapításokat a részemről támadásnak. Nem akarlak bántani, sokkal inkább megérteni téged. A hsz-ok alapján tudlak elképzelni, és mivel ez a kommunikáció egy elég korlátos formája, ezért a tévedésem esélye is nagy.
Én és más keresztények, amikor kérdéseid , allításaid megteszed a hitünkkel kapcsolatban azért fordulnak (fordulunk) a Bibliához, mert az a mi hitünk alapja....Ha valamit állítasz, akkor az a legegyszerűbben innen cáfolható, vagy innen erősíthető meg. Ha valaki kereszténynek gondolja magát, az innen indul ki. Lehet más a kiindulási pont, de akkor tudomásul kell venni, hogy nem keresztény ember a vitapartnered.www.refujvaros.hu
-
Viszlát
addikt
'' ... szivesen olvasnek ilyen vallasosszehasonlitasokat, foleg nem magamtol, mivel kifejezetten ugy erzem hogy tudasom minden teren kiegeszitesre szorul. ''
Na most épp ez a probléma. Tulajdonképpen a legtöbb idő és karakter arra megy el, hogy a tévhiteket oszlassuk. De ha magamból indulok ki, hogyan hasonlíthatnám össze mondjuk a buddhizmust a kereszténységgel, mikor minimális az ismeretem? Sőt, belegondolva, csak akkor tudnám összehasonlítani érdemben, ha mély ismeretem lenne mindkét vallásban, ami ugye jellegük miatt lehetetlen.
''... rengeteg energia barmi informaciot (ervelest) kihuzni a kereszteny hittel kapcsolatban egyes hivokbol, ami kijon az szinte allandoan a biblia ami totalisan erdektelen.''
Kymco már írta, de szeretném megerősíteni, hogy túlképp olyat vársz el, ami nem teljesíthető. A Biblia az alap, az etalon, sarokköve a hitünknek, attól eltérni nem lehet (vagyis lehet, csak akkor ne hívjuk magunkat kereszténynek). Magamról tudom elmondani, hogy két esetben szoktam idézetet használni egy-egy vita kapcsán. Az egyik az, amikor a mondandómat meg szeretném erősíteni azzal, hogy a Bibliában is ez található, vagyis nem másról dumálok. A másik az, amikor úgy gondolom, hogy a legegyszerűbben, legjobban és legtisztábban az idézett Igék fejezik ki azt, amit mondani akarok. Emögött semmi tisztelenség nincs szándékügyileg, sőt, részemről ez kifejezetten a vitapartner tiszteletben tartása, mert nem akarom hamis és félrevezető információkkal ellátni.
Hozzátenném, hogy jómagam sem akarlak megbántani, megsérteni. De ha valóban ismerkedni akarsz egy valással, akkor el kell fogadd annak sajátos jellemzőit is. Még a valláskutatók is hivatkoznak a Bibliára, mint ''alapsztorira''..."How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
kymco
veterán
Én állítottam, hogy a kereszténység a vállon veregetés vallása, majd cáfoltam
Nem te írsz a ''mire vágyodok''-ról... a kereszténység-taó ellentéted kifejtésekor hanem én ... Nem írtál szórakoztató csodákról, én gondoltam bele a hozzászólásodba... bocsi...
És én nem erre írtam, hogy a kereszténység nem a szórakoztató csodákról, sokkal inkább a megrendítő Istennel való találkozásokról szól. Nem én írtam, hogy nincs vállonveregetés a keresztény tanítások középpontjában, és ezt nem is próbáltam meg bibliai igékkel alátámasztani, és soha nem írtam, arról, hogy a kereszténység gyakorlatias, és Isten nem a vágyainkat, hanem a szükségünket figyeli.... és nem merem ezeket bibliai igékkel alátámasztani, mert bár az ige adja vissza legtisztábban a keresztény tanítást, de téged untat.
Tehát te egyáltalán nem kritizálod a kereszténységet, nem állítasz róla semmit, illetve ha teszed is, akkor kibújsz ez alól...
Ami pedig ma szórakoztat, akkor megrendítő istenélmény volt. az akkori kor akkor élt embereinek szólt.... ma is szól megrendítően a mai kor mai emberének, és aki szembesül vele, az nem mondja, hogy szórakoztató, hanem megújító, újjáteremtő.www.refujvaros.hu
-
kymco
veterán
Mivel te azt állítod, hogy ''vállonveregetős'' várom, az általad hiányolt érveidet... mert ez eddig egy megalapozatlan állítás volt csupán... ennél még az én idézgetős válaszom is jobb, mégha csak egy kicsit is....
De ha ez az érved, akkor én is így válaszolok: Nem vállonveregetős.... ezzel tiszta minden... a te érved súlyának megfelelően válaszoltam
Így már jobb?www.refujvaros.hu
-
kymco
veterán
Nagyon értelmes és intelligens ember vagy, akinek határozott képe van a világról.... ezt gondolom rólad (engedj meg ennyi személyeskedést, meg még egy keveset)
Tehát emberileg nem tartalak kevésnek egyrészt.
De vitatokozni veled (rájöttem) nem érdemes. állítasz valami baromságot, egy-egy olyan dologról, amit felületesen ismersz.... és mivel én intelligensnek tartalak, nem szájbarágósan próbálok válaszolni... de téged nem is a válasz érdekel, hanem ahogy válaszoltam....
Nem értem, miért nem érthető, ha az Istenről azt mondod, hogy vállonveregetős, és én leírom az ő szavait, hogy nem hogy nem vereget vállon a jó cselekedeteink miatt (a vállonveregetés ezekért szokott lenni), hanem a kárhozatra tart érdemesnek a bűneink miatt.... Tehát te intelligens vagy és elkezdesz szivatni, hogy nem érted... Tegyed. Biztos nincs jó műsor a tv-ben.
Én már leírtam, hogy miért vagyok a fórumon. Beléd is azért kötöttem, mert butaságokat írtál a kereszténységről. (és békén hagyom a taót, mert nem ismerem annyira, hogy ne hülyeségeket írjak róla) És ezentúl is leírom, ha szamárságot vélek felfedezni a kereszténységgel kapcsolatban...és időnként nem mással fogom cáfolni, mint a leghitelesebbel, Isten igéjével. Az, hogy ez neked nem jelent semmit, nem fog rossz álmokat okozni, de leghitelesebb, a zagyvasággal szemben sokszor mégis ez. Állítás, cáfolat. Nem muszáj elhinned. De jobban esne, ha legalább felvállalnád.... De ha nem teszed ez sem baj. Minden vitánknak volt eddig második, harmadik fordulója... ezeket én a továbbiakban el szeretném kerülni. Ha ki akarsz bújni az első válaszadáskor, és a vitáról akarsz vitázni, akkor nem leszek partnered.
Elnézést kérek, hogy eddig nem így tettem. És elnézést kérek, hogy nem veszek részt a szórakoztatásodban... én kérek elnézést....www.refujvaros.hu
-
kymco
veterán
Végigolvastam a hozzászólásod. és az alapvitatémával kapcsolatban nem találtam új megállapításokat. A többiben most nem kívánok vitát nyitni, mert nem folytatnám a vitáról kezdett vita vitájának vitáját....
Tehát nem azért nem szólok, mert nem érint, mert nem érdekel, vagy mert nincs véleményem róla.... hanem azért mert most nem ide tartozik.
Viszont azt látom, hogy az alap vita még mindig nem rendeződött. Nem a meggyőzésedre vágyom, hanem csak arra, hogy érthető legyen az érvem.... ami sajnos eddig elég halovány volt. Igyekszem pótolni.
A eljesség kedvéért idézlek téged, kiragadva azt, amivel eredetileg vitába szálltam.
a topik csak az aranyokat tukrozi. a kereszteny vallas az elesetteknek segit. a taoizmus nem ad tamaszt a gyengenek, nem allitja talpra a meggyotort lelket, nincs vallon veregetes, tulvilaggal vigasztalas, meg szorakoztato csodak sincsenek benne. valoszinuleg a nyugati kulturaban sokkal erosebb es erosodo az emberekben a lelki zsakutca erzesenek atelese a 'mire vagyodok' eletfilozofia csodjebol adodoan mint keleten, ahol inkabb a 'mit kell tennem' filozofia el.
Az idézet elején sematikusan elkezded hasonlítani, de inkább ellentétbe állítani a kereszténységet a taóval. A sematikus képpel nagyjából egyetértek addig, amíg el nem hangzik a már többször, többféleképpen vitatott kifejezés: a vállonveregetés. Igaz, hogy direkt módon itt nem beszélsz a kereszténységről, de indirekt módon szerintem ez, és az ezt követő megjegyzések rá vonatkoznak.
Nos, a vállonveregetés, a mi szubkultúránkban a teljesítmény, a a cselekedet elismerése esetenként még akkor is, ha ez abban a pillanatban nem nyilvánvaló. Akit vállonveregetek, azt ezzel dícsérem is. Nos, ha ezt így értetted te is, és a kereszténységre vonatkoztetted, akkor tévedtél. Az Isten nem vereget vállon, mert nincs miért megdicsérjen. A bűnbeesés óta az ember nem akar Istennel közösségben lenni, nincs oka az Istentől a legcsekélyebb vállonveregetést is elvárni. És az Isten nem is így közelít hozzánk. Az elesettekhez lehajol, a megrepedt nádszálat nem töriel, de a kevélyeknek ellenáll. Itélettel és irgalommal jön, de a nem hazug vállonveregetéssel.
Nincs olyan bibliai személy, akinek veregette volna akár csak képletesen is Isten a vállát.
Aztánírsz a túlvilággal való vigasztalásról. Feltételezem, hogy itt is a kereszténység a taoizmus ellentéte itt is az idézetedben.
A keresztény vallásban kulcsszerepe van a túlvilágnak, de nem úgy, mint a földi szenvedés ellenpólusának, vígasztalásképpen. Vannak biblbiai könyvek, ahol Isten ezzel vígasztal, de ez nem jelenti azt, hogy a kereszténység lényege ez lenne. A kereszténység lényege az Isten és az ember kapcsolatának helyreállítása. Ennek már evilágban meg kell történnie. És ezért a való élet valóságos élethelyzetei nagyon is szerves részét jelentik a keresztény vallásnak. Ezért is írtam a gyakorlatiasságáról, mert nem ideák után vágyódik, hanem megéli hitben a jelent a hívő ember. Ha tehát te a kereszténységnél a túlvilágra helyezed a hangsúlyt, féligazságot látsz csupán.
És zárod a sort a ''szórakoztató csodákkal''. A csodák céálja sohasem a szórakoztatás volt. Erre már akkor is ott volt a szórakoztatóipar. Isten nem egy minket (vagy magát) szórakoztatni akaró személy. A csodáknak minden esetben megvolt az oka és a célja. Ezeknek egy részét csak sejteni lehet, másokt teljesen világosak, és allegórikus jelentéssel is bírtak, megint mások pedig a korszak, környező népek kultúrája, istenhite alapján valósult meg. Az, hogy ma ezen te szórakozol, még nem jelenti azt, hogy abban a korban, abban a politikai és kultúrális környezetben szórakoztató lett volna. Figyelemfelhívó igen, esetenként megrendítő, igen, de nem szórakoztató. Pld Jézus némely csodája annyira szórakoztató volt, hogy meg akarták kövezni érte....
Az idézett szöveg végén már tágabban értelmezed az ellentéte a nyugat és a távolkelet között, ahol is a nyugati kultúra zsákutcáját és a keleti kultúrában a kiutat mutatod meg.
Az egyiket a ''mire vágyódok'' kérdéssel jellemzed, a másikat a ''mit kell tennem'' kérdéssel. Ha az előbbi kérdést a kereszténységre értetted, akkor megint rosszul látod a dolgokat, de ebben az idézetben vsz inkább a nyugati civilizációt kritizálod alapvetően.... Nos, a kereszténység nem a vágyainkat elégíti ki, nem abban támogat, hogy vágyódjunk, hanem nagyon gyakorlatias. Amikor az embernek helyreáll a viszonya Istennel, akkor kezd igazából élni. Akkor bontakozhatnak ki a valóságos képességei, akkortól van lehetősége arra, hogy betöltse azt a feladatot, amire teremtve lett, és mások nem tudják pótolni őt ebben. Így lehet teljes élete egy fogyatékosnak is.
Így amikor a nyugati világ zsákutcájáról beszélsz, akkor nem kell távolkeletre menni a megoldásért, mert Jézusban van a megoldás.
Elnézést kérek mégegyszer, de tartani szeretném magam az előző hozzászólásomban lefektetett elvhez, hogy a vita vitájáról nem vitatkozom. Amennyiben úgy gondolod, hogy ezek után sem értettelek meg, és ez alapján rosszul érveltem, akkor korrigálok. Kiegészítem továbbá az érveimet, ha nem világos, vagy nem egyértelmű valami.
Illetve a továbbiakban is szólok, ha úgy érzem, hogy egy-egy hozzászóló hamis képet fest a kereszténységről.www.refujvaros.hu
-
kymco
veterán
Végülis majdnem mindegy, hogy a vállonveregetés mögött az van, ''hogy gyerünk fiam, menni fog, csak akarni kell'', vagy ''te megtettél mindent, és ez nem is kevés''... egyik sem jézusi lelkületet takar.
Jézus, amikor odamegy az elesetthez, nem vállonveregeti őt, hanem a kezét nyújtja. Nem megerősíti abban, hogy még kell egy kis erölködés, egy-két próbálkozás és Isten segítségével menni fog, hanem új életet ajánl fel. Nem a régi megújítását, hanem egy addig még nem létezett teljesen újat. Így lesz a menthetetlen betegből teljesen új életet kezdhető egészséges ember. Nem fel lett javítva pld a leprás egészségi állapota, nem megújult, ahogy mi egy házfelújításnál a kicserélt tetőzetű, újravakolt házra mondjuk, hanem alapjaiban lett új. Erre a görögnek az általános neosz szó mellett van egy speciális szava a kainosz... ami teljesen újat, azelött soha nem létezettet jelent. Ezt használja az új életre a Biblia.
Jézustól idegen a vállonveregetés. Tanítványainak sem azt mondja, hogy majd ahogy tanultátok tőlem, minden helyzetben tudjátok mit kell mondani, hanem azt, hogy majd amikor a hatóság előtt álltok, a Szentlélek kijelenti nektek, hogy mit mondjatok.... a kettő nem ugyanaz. A saját erő max a hálához elég, de a tényleges tettekhez nagyon kevés....
Amikor a Biblia arról beszél, hogy nincs bűntelen ember, az nem vállonveregetés, hanem leleplezés...
A szórakoztatásról és a teátralitásról egy ó és egy újszövetségi példát hoznék.
Az ószövetség legnagyobb prófétája az Úr színe elé akart kerülni.
Az Isten kiállította egy sziklára. Erős szél szaggatta a hegyeket, de az Úr nem volt benne, földrengés döntötte a sziklákat, de az Úr nem volt benne, emésztő tűz csapott le, de az Úr nem volt benne. A végén megszólalt egy szelíd hang, és a próféta tudta, hogy az Úr jelen van.
Az újszövetségi példában Jézus olyan helyzetbe került, hogy megesett a szíve egy elesett, kirekeszett, családjától, barátaitól elszakított leprás emberen. Meggyógyította, majd, mikor látta annak örömét megtiltotta neki, hogy ezt a papon kívül bárkinek is elmondja. Nem akarta, hogy mások is tudomást szerezzenek arról, hogy csodásan gyógyított.
Jézus nem azt akarja, hogy jobb legyél (neosz), ő abban tud segíteni, hogy helyreálljon a teremtés rendje az életedben. És ez ahhoz vezet, hogy teljesen és valóságosan újjá leszel. Nem kell görcsölnöd azért, hogy jobb, szebb és ügyesebb legyél. A felszabadított, újjászületett embernek más lesz a viszonya a világhoz. Volt Jézus tanítványi körében egy vámszedő, aki keményen megsarcolta a népét, sőt még az átlagnál is többet vett el tőlük. Jézus megjelenik az életében, és nem kezd el filozni azon, hogy most erkölcsileg, etikailag mi lenne a helyes... mint egy gyerek, még a vacsora alatt, nekiáll és a félretett, kuporgatott pénzéből többszörösen kezdi visszafizetni azt, amit mástól ellopott. Nem szólt Jézus, nem fenyegetett, a vámszedő nem akart jobbá lenni. Az új élete erre indította... és ez neki nem teher volt
Egy ismerősöm nagy zenerajongó volt előző életében. Sok kottát vásárolt, mert szeretett gitározni... de mivel a kotta drága volt lopott is... nem is keveset. Éveken keresztül csinálta. Majd megtért..... Fogta a kottákat és visszavitte a Liszt Ferenc téri boltba. Bocsánatot kért, és vállalta a következényeket. Önként, dalolva..... új teremtés lett.www.refujvaros.hu
-
Sir Pocok
őstag
Azért nem írogatok a topicba mert egyrészt a keresztényekkel való vitát már feladtam, másrészt én magamtól nem nagyon szoktam ide írogatni. Akit érdekelt az általam képviselt „vallás”, az elolvasta az erről írt gondolatokat a blogomba. Persze ha valaki felvetne egy érdekes témát, vagy esetleg kérdése lenne én örömmel jelen lennék a topicba.
Sajnos mostanában nagyon lapos a topic, a hozzászólások többsége idézet halmazzá vált.Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.
-
-
Sir Pocok
őstag
Szerintem az ego gyökere az önzőség. Azért mert az egot a dolgokhoz való ragaszkodás alakítja ki.
Gondolj bele: a legegoistább ember a legönzőbb, mert nagyon ragaszkodik a saját dolgaihoz, és mindent megtesz azért, hogy el ne veszítse.
Alapvetően szerintem minden ember önző. De annak mértékében óriási különbségek vannak.
Most persze a kérdés az, hogy számodra mit jelent az önzőség? Lehet, hogy én sajátosan értelmezem.Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.
-
Sir Pocok
őstag
''a ''ragaszkodik a dolgaihoz'' kifejezesnel gondolom nem targyakra gondolsz... ? szokasok? munka? tulajdonsagok? kapcsolatok? erzesek?''
Igen ezeket is magában foglalja.
Én azért is becsülöm nagyon a mestereket, mert sokan az utolsó ételüket is odaadták a rászorulóknak. Belőlük teljesen hiányzót az egoizmus. Nem volt semmilyük.
''szerintem van csoportos onzoseg is, amikor egy csoport (kisebbseg) kenyszeriti ra az akaratat masokra.''
Szerintem még egy nép is lehet önző.
De ha jobban belegondolunk akkor az egész emberiség is önző...Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.
-
Sir Pocok
őstag
''az egesz emberiseg onzo'' = termeszetes tulelesi oszton
Hát ezen már rég túlmentünk. Az ember nincs tekintettel a környezetére, többet és többet szeretne. Az önzősége már odáig fajult, hogy állatfajok pusztulnak el.
Ez én nem nevezném ezt természetes túlélési ösztönnek.
Abban igazad van, hogy az egoizmus egy elég összetett fogalom, kicsit át kell gondolnom az álláspontomat ezzel kapcsolatban.Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.
-
tildy
nagyúr
Hát én úgy gondolom, hogy a legorsszabb, de egyben a a legjobb dolog si szembenéznie az embernek önmagával . Azzal, hogy milyen, milyen érzelmei vannak . Azzal, hogy milyen ember. Nagyon rossz, mert szerintem nincs kegyetlenebb dolog ennél. Nagyon jó, mert nincs ''szebb'' dolog ennél, minthogy ráeszmél az emebr arra, hogy ki/mi is valójában.
Fura egy ellentmondás. LEginkább a Mátrix című filemt , illetve benne a két kapszulát juttatja eszembe. Szembe mersz-e nézni önön magaddal ? Bár fájdalmas lesz!
hova fordulhat valaki ebben a helyzetben?
Kérdés , hogy mit is akar? Elfelejteni az összeroppanást, vagy kiásni a sz@rt (elnézést a vulgaritásért) a mélyről, hogy aztán megtisztulva léphessen tovább?
Van-e ereje ez utóbbihoz az embernek?
ISmerek olyat, aki nagyon összeomlott. Mondhatni megjárta a poklok poklát pszichikai téren. Nem hisz semelyik vallásban, bár talán a zen áll hozzá a legközelebb. És úgy néz ki tudott új életet kezdeni, folyamatosan fejleszti magát ( tudásilag), dolgozik, él.
Egy - két olyan ember kellett ehhez, aki meghallgatta. Aki tényleg kiváncsi volt rá , és fel akarta tárni, mi mitől lehetett.
Rájöttem, hogy nekem a buddhista tanok adnak egyfajta nyugalmat. Olyan megnyugvásfélét. Ilyenkor még el is hiszem, hogy meg tudom oldani a problémáit segítség nélkül is. PEdig lehet , hogy nem. Épp most keresek valami jó pszichiátert, mert nagyon sok oylan dolog van, amit nem tudok lerakni a vállaimról, pedig nagyon nyomja már őket. És elnézést ezért a kis utsó EGO szösszenetért
"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
-
tildy
nagyúr
Visszaemlékezve erre a burok történetre, emlékeim szerint ott és akkor arra jöttem rá, hogy :
- kell ez a burok. Egyszerűen nem tudunk nélküle létezni.
- elrejtés . AKár önmagunk elől is. Mert fájdalmas dolog szembenézni igazi valónkkal.
- Megóv minket külső támadásoktól. Gondolom senki nem szereti ha bántják ...
Szóval a helyzet igen összetett."Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
-
kymco
veterán
tudom hogy ertelmetlen a vita kymcoval ezert nem is akartam belemenni, ahogy olvashattad csak az eroszakoskodasanak engedtem, hogy le tudja irni amit akar. igy gondolom megvedte az istenet tolem, szoval megnyugodott es el van boronalva. egyebkent meg o is leirta atvitt ertelemben hogy ertelmetlen a vita: a rad kovetkezo hozzaszolasat azzal kezdi hogy gyakorlatilag mindegy mit jelent amit irok, szerinte akkor sem igaz.
Ebben a rövid hozzászólásodban csak ennyi, amit rólam írsz.... Mi lett volna az arány, ha rólam és nem magadról írsz?
Mk. 1,35-45
Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.
Simon és a vele levők azonban utána siettek,
és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: „Mindenki téged keres.”
Ő pedig ezt mondta nekik: „Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem.”
És elment Galilea-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket.
Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani.”
Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!”
És azonnal eltávozott róla a lepra, és megtisztult.
Jézus erélyesen rászólva azonnal elküldte,
és ezt mondta neki: „Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért, amit Mózes rendelt - bizonyságul nekik!” [3Móz 13,39; 14,10]
Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan városba, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és oda mentek hozzá mindenfelől.
Az igemagyarázat kapcsán megemlítem, hogy taóról azért nem beszélek, mert nem ismerem.
Az általam idézett történetben Jézus a történet elején nem örül annak, hogy ennyire népszerű lett. Amikor egy-egy komoly bajban lévő ember kereste meg, akkor nem gondolkozott azon, hogy segítsen-e. De ennek a következménye az volt, hogy el kellett mennie onnan. Ez remélem kiderül az igéből is.
A lepra olyan betegség volt akkoriban, hogy nem lehetett gyógyítani. Az pedig még ma sem megy, hogy a leprás ember sérüléseinek nyomai tünjenek el róla. A baktériummal még megküzdünk, de a nyomait egy életen keresztül kell hordani.
Mivel ez a betegség fertőző, ezért, akiről ez kiderült, ki lett közösítve. A falu/város közössége nem volt szívbajos, és elszakította az apát a gyerektől, a férjet a feleségtől, barátot a baráttól...a közösség egészsége érdekében. Mivel ennek komoly következményei voltak (vsz éhhalál, mert a tb nem fizette) nagy súlya volt a betegség megállapításának. Ezt a mózesi törvények a papokra bízták. A törvény szólt arról is, ha mégis történne olyan, hogy valaki megtisztul, akkor szintén a papnak kell látni, és az ő kötelessége (és lehetősége) a meggyógyult számára a rehabilitáció. Ez létkérdés volt az egyén, de a közösség számára is. Fontos volt a pap szerepe mind a kettő felé.
Jézus nem véletlen beszél a papról. A vastagított mózesi igék minden Bibliában szerepelnek idézetként Jézus szavai után. Innen egyértelmű, hogy Jézus azért küldi a paphoz, hogy a pap visszahelyezhesse az életébe a kirekesztettet. E nélkül semmit sem ér a gyógyulás.... Jézus nem borsot akart törni a pap orra alá, csupán nem akart öncélú lenni a gyógyítással. A kirekesztett állapotát is meg akarta szüntetni.
Utána nyomatékosan kéri, hogy ne híresztelje a dolgot, és mivel nem így tett, végül el kellett onnan mennie.
Szeretném a veled való vitát egy miimális személyeskedéssel zárni:
Jó lenne, ha tudnád, hogy mikor írsz magadról, és mikor személyeskedsz. Többször futottam bele a veled való viták során,az állításod követő újabb állításod köszönőviszonyban sem volt egymással. Tehát most akkor magadról, vagy rólam írtál? (költői kérdés volt, kérlek kímélj meg a válaszodtól)
A másik személyes megjegyzésem: A hozzászólásodból megállapítható, hogy bátor, vitára kész, de rosszindulatú és hiányos ismeretetkkel rendelkező ember vagy ebben a témában. Amit korábban bántásnak vettél, mert próbáltam jelezni, hogy olyan területen kellene inkább véleményt nyilvánítanod, ahol tudás, és nem csak előítélet van a tarsolyodban, te sértésnek vetted. Most beleszaladtál egy ilyenbe. A rosszindulattal eddig is tisztában voltam, a tudatlanságod hatásaival sajnos nem.
Ezek után mindkettőnknek jobb, ha nem raboljuk egymás idejét. Én nem kívánok veled a továbbiakban vitázni. Természetesen, ha hülyeséget írsz a kereszténységről, reagálok... kérlek te is reagálj hasonlóképpen, ha én írok ökörséget taóról....www.refujvaros.hu
-
rup1u5
nagyúr
már nem emlékszem melyik buddhista szerzetestől olvastam, hogy a meditációt addig kell gyakorolni míg végűl már nem lesz különbség meditáció és ''nem meditáció'' között.
vagyis a meditációban megtapasztalt tudatosság megtartása a 7köznapi életben a cél.
azért vannak bizonyos dolgok amiket előnyös betartani. ülve érdemes pl meditálni, mert így optimális a test energiáinak eloszlása. kezdésnek jó a levegő áramlását érzékelni az orrunk hegyénél, vagy a szemöldökünk közötti pontra irányítani tudatosságunkat.
pár napja beült közénk (kb 1500 ember) meditálni egy galamb és 2 órán keresztűl nem mozdult! [link] jópofák a madarak 
Why don't you knock it off with them negative waves!
-
console
aktív tag
Elsősorban nem Neked szántam, amit írtam. Tulajdonképp fogalmam sem szokott lenni róla, hogy miért érzek késztetést ilyenkor ilyen írásokra. Többször is feltettem már magamnak a kérdést, aztán a kérdés feltétele után néhány nappal megkaptam a választ - emailen írt valaki a világ másik végéről, hogy ''Pont ezt kellett hallania, és Pont most'', hogy egy bizonyos felismerés lehatoljon lénye mélyéig. Túl sokat nem fogok pötyögni ide, abban biztos lehetsz, hisz alapvetően próbálom minden aktuális mondandóm néhány monológba beleszúrni, és nem szeretem ismételni magam - hisz annyira nem életszerű az ismétlődés! Továbbá nem akarok beállni a hitrendszer-definiálók, és a nagy filozófiagyártók végtelen sorába. Ha vitatkoznék bárkivel, bármiről, vagy elméleteket gyártanék, csakis a tapasztalatok valódi hiányáról árulkodnék.
Ezért inkább a tapasztalást helyezem előtérbe - ha valaki akar, ugorhat! Én csupán arról tájékoztatom őket, hogy létezik ilyen lehetőség is. Az igaz, hogy a tartalom miatt több olvasat szükséges, hogy az összes mondat pontos értelmet nyerjen, de így érzem egésznek a mondandót a maga korlátaival és korlátlanságával.
Sosem tudhatom, éppen kinek melyik mondatra lesz szüksége.
Úgy emlékszem nem válaszoltam alapvetően semmire, talán nem is állt szándékomban. Ha valamire válaszolni lehet, csak azt jelzi, hogy már a kérdés rossz. Egy kérdésre nincs egyöntetű egységes válasz. Minimum kettő van, amiből az egyik a másiknak pont a fordítottja. Ez az elme dualisztikus játéka. A szavak pedig elmejátékok.
Az egót és az elme felépítését kezdtük boncolgatni, de egyértelmű választ nem lehet adni ebben a kérdéskörben. Bár metafizikával megközelíthetjük. Annyit biztosan tudhatunk, hogy az elme több állapottal rendelkezik. Mikor ébren vagyunk (most), él egy bizonyos állapotot. De amikor álmodunk, akkor is létezik - sejtelmünk van róla. A nagy kérdés egyelőre, hogy vajon, mikor alszunk, de nincs álom, akkor is létezünk - vagyis van-e egy részünk, ami akkor is létezik? Valószínűleg igen, egy nagyon kósza sejtelmünk van... hisz ha felébredünk, sejtünk valamit, amint visszatér az elme a maga időfelfogó képességével. Ami visszatér reggel, identitástudat, na én azt hívom egónak. De amiről álmodunk, lényegében az is az egó, csak a másik, feldolgozatlan ''oldala''. S noha az idő csak az ember gondolatai közti távolság, az ego igazából az időérzékelés témakörét öleli fel... ha nincs ego, nincs idő.
S a nagy kérdés az, hogy vajon létezik-e ébrenlét a mélyalvásban? Ezt kell kideríteni, ha valaki az önismeret útját akarja megjárni.
Azt már tudom, hogy ébrenlét létezik az álomban, de itt még nem tartok... amit eddig átéltem... már önmagában varázslatos kaland volt... mindenkinek ajánlom.
A vallásokkal az a ''bajom'', hogy több van belőlük. Ez pont olyan, mint létrehozni egy klubot. Ha az emberi elme (ego) létrehoz egy klubot, és behív 100 embert, az azt jelenti, hogy a rajta kívülállók már ''mások'', azaz a klubtagok valamiféle kiváltságosok. Amíg az emberek fejében vallások, ideológiák, filozófiák, hitrendszerek, országok, népek, tagok élnek, addig mindig ellentéteket feszítenek ki ember és ember közt. A gyűjtő-csoportosítófogalmak talán a legegocentrikusabb, legkárosabb szavak...
Ha létezik egy úgynevezett egyedüli ''Igazság'', akkor annak egy természetadta lehetőségnek kell lennie. Hogyan is eshetne bármi is a természetadta kereteken kívülre? Bármilyen görcsös erőfeszítésbe foghatunk, nem találhatunk ki valami olyat, ami kívül essen a valóság keretein... ami van, az VAN... a VAN-on belül van.
És ha létezik egy úgynevezett felsőbb hatalom, egy ''Isten'', aki a megértéséről híres, és a végtelen intelligenciájától, aligha fog majd múlandó tényszerűségek alapján megkülönböztetést véghezvinni - ugyanis erről szól az intelligencia, a Látásról. Ha efféle ego által létrehozott különbségtevésekről tenne tanúbizonyságot, csak azt fémjelezné, hogy még ő sem jutott túl az egón. A ''karma'' rendszere tökéletes bírálóbizottságként működik. Emlékszem én sosem vallások miatt figyeltem fel erre a büntető-jutalmazó-jelenségre / amintadok-aztkapom-játékra, csakis, mert érdekeltek a Természetet mozgató törvények, mindentől függetlenül - csak Láttam, hogy létezik. Ezért régen egyszerűen csak az energiamegmaradás többdimenziós kiterjesztéseként érzékeltem... most már tudom, hogy karmának hívják, és elég jól terjed a szó. Körülbelül ennyi, amit érdemes logikus úton elmondani a vallás(ok)ról. De ez is tapasztalatból kell, hogy eredjen. Az emberhez nem méltó, hogy kész elméleteket vegyen át és azokhoz ragaszkodjon - csakis a tapasztaláscentrikus Életvitel.
No tehát ha létezik az az úgynevezett ''Igazság'', akkor azt nem különböző regényeket és science-fiction kategóriákat megszégyenítő könyvek, komplett hitrendszert kínáló jelenségek fogják kézbeadni (pláne nem a többezer éves, egóigény-szerint többszázszor elferdítettek), hanem az ÉLET, az ÉLET nevű játék, az Életben szerzett TAPASZTALAT. Ha valamit el lehet érni, akkor el is lehet veszíteni. Ha valamit létre lehet hozni, le is lehet rombolni. Emiatt ahol szavak jelennek meg, máris hamisak az elmondásuk pillanata után. 1 perc múlva már mindaz hamis lesz, amit most írok.
Tehát az ''Igazság'' csakis egy tapasztalás lehet, amely szavakkal leírhatatlan...
Amúgy is olyan törékenyek a szavak... örülhetünk, hogy bárki is felfog valami csekélykét abból, amit a másik próbál szavakba önteni.
És ha létezik ez a ''valami'', akkor most is léteznie kell. És létezik is. A kérdés az, hogy meggátol-e minket az a rengeteg haszontalan és szüntelen gondolatsor a Látásában, vagy sem? A természetes állapotunktól csak úgy vagyunk képesek elszakadni, ha eltávolítjuk az egó kielégítetlen gondolatsorából felépített rétegeket. Az eltávolítás gondolata persze maga feszültséget szül, ezért az út mindenképp az Ellazulás. De az ellazulásra való törekvés szintén erőszak... Ez a nagy feladat... a törekvés nélküli törekvés, a cselekedet nélküli cselekvés megvalósítása.
Kezdetben sokat segíthet a ''hit'' (és ebbe beleértek mindenfajta információt az tudománytól, az ''élj-dolgozz-családotalapíts'' világképdefiníciókon keresztül a vallásokon át a science-fictionig), csakis, hogy elrugaszkodhasson az ember az aktuális korlátaival határolt világképétől. De később mindenképpen teherré válik, le kell vedleni, ha tovább akarunk menni, mert kinőjük az adott hitrendszer korlátait - így válunk egyre korlátlanabbá. A lényeg, hogy sose ragadjunk le egynél, és mindenen menjünk át, amire kíváncsiak vagyunk (a kíváncsiság eleve egy megérzési jelenség).
Az általános kötött meditációs gyakorlatokat azért tartom (már) nem hatékonynak, mert egyfajta függőséget szít, akár a drogok, alkohol, és a többi figyelemigénylő tevékenység. amúgy kétségtelen, működik, és szépen komótosan viszi lejjebb a (béta) agyhullámokat.
Mert ha úgy éled a napjaid, hogy napi 2-3x csinálnod ''kell'', hogy megnyugodhass, az kialakíthat egy olyan általános hullámvölgyet, amikor a társadalmi élet egy pillanat alatt felzaklat... és noha ügyesen töröd magad, hogy azonnal visszakapcsolj... de mégis beláthatod, hogy nem sikerült önmagadnak maradnod az egész idő alatt.
Persze ha sokat csinálod, idővel így is működik, hisz lejjebbtolódik az általános béta. De nekem nem vált be, és szerintem a legeslegtöbb ember számára ez egy lehetetlennel határos spirituális megközelítés, ugyanis a legtöbb ember elméje túlságosan is izgatott ehhez a ''meditálj''-megközelítéshez. Pláne, hogy ezek a bűvös szakszavak okvetlenül kiváltanak egy elméletgyártó procedúrát az elmében, hogy ''milyennek is kell lennie?'', és emiatt jönnek a problémák, hogy valakinek nem megy, vagy a bizonytalanság, hogy vajon jól csinálja-e? Ez a hátránya mindig az elméletgyártásnak, a névadásoknak - nagyon könnyen nagyon sok hamis ''tapasztalatot'' játszathat el az elme az emberrel.
Szerintem rengetegen tévelyegnek ezekben a völgyekben. Persze amikor eljön az ideje, képesek lesznek továbblépni...
Mivel az elme túlságosan igényli a jeleket, az érzékszervi tapasztalatokat, sokkal kézenfekvőbbnek tartom Tilopa híres útmutatóját kipróbálni, miszerint: ''Ne meditálj, hanem tartsd az elmét a természetes állapotában''. Kipróbáltam - bejött. Sokkal eredményesebben, mivel nem volt benne megkötés!
Ha lehet így nevezni, hogy ''cél'' - bár ez eleve egocentrikus megközelítés - úgyis afelé lépkedünk, hogy a természetes állapotként minél mélyebb bétát, és magasabb alfát tarthassunk fent. Előbb-utóbb mindenképpen belassulunk a fizikaiban... így ez a módszer sokat segíthet is egyben önmagunk felvállalásában. Kizökkent-e a külvilág, vagy meg tudjuk tartani a ''lassúságot'', a figyelmet?
Meditációban a vipasszana-féle légzés- és/vagy mozdulatfigyelő gyakorlatokat találom egyedül igazán értelmesnek. A kötött formák (márpedig általánosan a meditáció szóra egy kötött formát asszociálnak), hogy mozdulatlanul légy, vagy zárd el magad hermetikusan, vagy rekeszd ki magadból a világot eleve egyfajta merénylet az elmével szemben. Ez egy kicsit harcos, erőszakos megközelítésre utal - emiatt megfigyeléseim szerint könnyen visszaütheti az elme később az ezzel keltett feszültséget... Ideiglenesen eljátssza az elcsendesedést, de egy óvatlan pillanatban teljes erejével visszavághat.
Szerintem sokkal értelmesebb inkább a barátunkká tenni, ismerkedni a működésével, kibékülni vele, és szép lassan közös nevezőre érni, érdekegyeztetést létrehozni.
Ezek ''gyakorlása'' (természetesen csakis erőfeszítés nélküli!) után évekkel később bukkantam rá a Tudatos álmodás egyik alapmódszerére, ami aztán elvitte a pálmát. Kritikus világ-megközelítésnek hívják. Arról szól, hogy naponta egy jó 10-15x (vagy amennyiszer eszünkbe jut) magunkhoz szegezzük a kérdést: ''Miből tudom, hogy ez álom vagy valóság?'' Ez az egy mondat hatalmas űrt képes létrehozni az elmében. Ilyenkor érdemes egy percig körbetekinteni... a formákat vizsgálni, a színeket... vajon miből derülhet ki, hogy most álmodunk, vagy ébren vagyunk? Sok különbség nincs a kettő közt, mégis egy nap eljön, amikor az álomban hangzik el a kérdés. Az pedig gyökeres életszemlélet-változást hoz. Akármit is olvasott az ember előtte, a tapasztalatot nem tükrözheti semmi. Talán ekkor értjük meg alapfokon igazán, hogy mi is az a tudatosság. Addig még csak sejtelem az egész... Élet.
Még egy jó utat tudok ajánlani tudatosságfokozáshoz, a Testbeszéd elemzését. Ha az embernek eszébe jut néha ezek közül egy-egy módszer, tökéletes képet kaphat arról, mi is az a fene nagy titok az agyhullámok süllyedésében. Ezen ''módszerek'' lényege, hogy változatosak, bármikor elő lehet őket kapni, és nem kell egyben 20-30percet rájuk szánni. Bár kétségtelennek tartom, hogy egy reggeli ''ima''/''meditáció'' valóban megszilárdíthat egy egész napra vonatkozó törekvést (ezt csinálom én is). De ehhez már el kell jutni oda, hogy tisztában legyünk az elcsendesedés jelenségével.
Mindennek eljön az ideje.
Az említett témákhoz ajánlott irodalom:
Prof. Dr. Paul Tholey és Kaleb Utecht: Alkotó álom
Robert Moss: Tudatos álmodás
Allan & Barbara Pease: A testbeszéd enciklopédiája
A. J. Christian: Mit keresett Isten a nappalimban?
UI: Igen, körülbelül 4 éve voltam azon a kritikus ponton, amikor valami prédikátorként próbáltam meg hirdetni a tapasztalás(om) Igazságot kisebb körökben. Ez persze mindig csak arra tanúbizonyság, hogy az illető még mindig nem tud semmit róla - vagy ha tud is sem tudja igazán... éppúgy mint a pszichológus, aki egyszerűen csak ''jó'' könyveket olvasott. Ezért ma már alig beszélek... alapvetően nincs mit elmondanom. Aki megérett, úgyis tovább tud menni. Viszont ha késztetést érzek valamit elmondani, hát megteszem. Aki tudja, az tudja.
A mostani hozzászólással be is fejeztem mindazt leírni, amit lényegesnek tartottam a témában. Többezer hozzászólást láttam már itt, de csaknem az egész egy végtelen filozófikus vitának bizonyult, ami értelemszerűen sohasem vezethet igazi eredményre, mert nem gyakorlati, ÜRES és lényegében tartalmatlan.
Aki már felkészült az ugrásra, azt hidegen hagyja a sok elmefikció.
Sokak eltévednek a filozófia útvesztőiben, de egy tapasztalásorientált megközelítés szilárd alapokat szolgáltathat a lényeggel kapcsolatban. Mert csakis a tapasztalás az Igaz. Ha létezne is valaki, akinek segíteni akarnék, valószínűleg kezdetben szavakat kellene használnom, hogy felvegyem vele a kapcsolatot. Ezért ennyit elmondanék neki... csakis, hogy megtanulhasson alapfokon halászni. De úgy érzem, ha ennél egy szóval is többet mondanék, már hazudnék.
[Szerkesztve].
-
console
aktív tag
ritkán jutok net elé, de nyugodtan vizsgáztass.
a sok beszédnek azért nem vagyok híve, mert a végén még komolyan veszik és hitrendszert képeznek az elméjükkel belőle.
szerintem, ha nem lennének MOST, MA vallások, és a többi mélyprogramozó rendszer, jóval több megvilágosodott szaladgálna odakint - tekintve, hogy megélhetnék az emberek önmagukat -, és a közérzet jobban hajlana a szeretet felé. persze ennek elsődleges indoka az évezredek óta öröklődő nevelési rendszerben keresendő... de most ebbe ne másszunk bele - úgyis mind tudjátok ezt.
inkább eszembe jutott egy próza a témáról.
Manapság magasabbak az épületeink és szélesebbek az országútjaink, de rövidebb a türelmünk, és keskenyebb a szemszögünk. Többet költünk, de kevesebbet élvezünk. Nagyobbak a házaink, de kisebbek a családjaink. Több a kompromisszumunk, de kevesebb az idonk. Több a tudásunk, de gyengébb az ítéloképességünk. Több az orvosságunk, de kevesebb az egészségünk. Megnöveltük tulajdonunkat, de lecsökkentettük értékeinket. Sokat beszélünk, csak kicsit szeretünk, de túl sokat gyulölködünk. Eljutottunk a Holdra és visszajöttünk, de nehezünkre esik átsétálni az utcán, hogy találkozzunk szomszédainkkal. Legyoztük a külso urt, de nem gyoztük le a bennünk lévo urt. Magasabb a jövedelmünk, de alacsonyabb az erkölcsünk…Mostanában több a szabadság, de kevesebb az öröm.... Valamint sokkal több az étel, de kevesebb a táplálék.... Napjainkban két fizetés adódik össze, a válás viszont szintén több. Manapság szebbek a házak, de több az összetört otthon...
üdvözlet!.
-
console
aktív tag
Igen, a taoizmus szerintem a legfüggetlenebb ''vallás''. Bár nem is igazán vallás, mert inkább hitrendszert vesz el, mint adna. Ezért talán a legmegvilágosodáscentrikusabb is (szép szó).
Persze sokan biztos a buddhizmust tartják annak, de szerintem a nyolcrétű örvény sokkal inkább egyfajta erkölcstanító mechanizmus... Bár ha az ember érti a tudatosság fogalmát, akkor nagyon hasznos tud lenni az a 8 tudatosságfejlesztő <eszköz>. De ha nem érti (mert pl. nagyon fiatal), hogy az egész a Tudatosságért van, akkor elveszik - beleveszik a hitrendszerbe. És élete végéig meg akar felelni neki. Ha valaki meg akar felelni egyfajta elvárásrendszernek, már beleesett a vallások csapdájába.
Rendben van a buddhizmus meditatív jellege is, de még mindig túl hitprogramozó. Ugyan ott ''nincs Isten'' (és sokan ezért vonzódnak hozzá), de ez csak egyfajta ateizmus - az ateista nem Istenben hisz, hanem abban kezd hinni, hogy nincs Isten. A hit tehát ugyanúgy megvan, csak az iránya változik meg - nem Istenben hisz, hanem Buddhában és a megvilágosodás eszméjében. Tehát az Istenhit és a ''másbanhit'' gyakorlatilag ugyanoda viszi a keresőt - az egóra rak egy hitréteget, de a kettő csupán formában különbözik. A problémát maga az egóra rakodó réteg jelenti.
A taoizmus ha létre is hoz egy ilyen réteget az elmén, az sokkal finomabb... kötetlenebb... de szerintem inkább rétegeket tűntet el... ''én'' a Tao te-Kinget olvasva teljesen ''eltűntem''... és ilyen egy jó könyv, ilyen a meditatív élmény... Ezt jelenti az ''igaz'' jelleg - az elmeleállító hatás sorozatos kiváltását. Még a Dhammapáda volt ilyen...
Mesterek könyveit, vagy meditatív emberek írásait olvasni pont ugyanilyen élményeket vált ki. (Ramana Maharsi, Osho, Paul Brunton, Theodor, Tatiosz, Eckhart Tolle nagyon jók, ajánlottak!)
Na de hogy elmondjam a véleményem is (de az ugye csak az egómnak van, ezért nem igaz )...
Most azt mondod, hogy a taoizmust követed... de igazából nem azt követed. Csak önmagadat, hogy éppen merre visz a megérzésed, hogy éppen MOST mi adhat neked megfelelő táplálékot a megértések felé. Most épp a taoizmus, de lehet hogy egy év múlva már teljesen ''függetlenül'' olvasgatsz ilyen könyveket, mert kivesézted az összes intellektuálisan beszerezhető információt a megvilágosodás jelenségéről... szinte már teljesen leállítottad az elméd, választ kaptál a nyomasztó kérdéseidre, és a gondolatok ezért alábbhagytak... de utána jön igazán a gyakorlati rész... amikor már intellektuálisan nem elégít ki semmi, akkor jönnek az igazi ugrások, akkor válik mindaz igazzá, tapasztalattá, amit olvastál. Addig még mindig csak hit lesz. De az igazi elmeleállások csak aztán jönnek, teljesen spontán módon, és természetszerűleg lassulsz (a test követi a gondolkodási sebességet)...
Most ragaszkodsz. Annak ellenére, hogy a nem-ragaszkodás felé törekszel, most éppen a taoizmushoz ragaszkodsz, a nem-ragaszkodás gondolatához ragaszkodsz. De ez jó - szükség van rá. Szerintem ez a ''vallás'' már az utolsók közt van... tehát aki eljut oda, hogy ilyeneket olvas, az már alapvetően függetlenítette magát a társadalmi programoktól, eszméktől és a maga Igazságát járja... átprogramozta magát. Az van igencsak bajban, aki egész élete során fiatalkorától kezdve 1, a társadalom által ráerőltetett ideológiában hisz, és nincs lehetősége/nyitottsága befogadni új dolgokat, és így sosem jut ki a ragaszkodásából, az általa felépített börtönfalak közül. Kicsit nevetséges, hogy mai, túlizgatott elme sajátossága, hogy szellemi úton csak úgy tud leállni, ha magába sűríti az összes, számára érdekes információt, elolvas-megtanul-megél-megtapasztal mindent, hogy önmaga lecsillapodhasson... aztán végül az egész feleslegessé, káprázattá válik, mert az elme lecsillapodott és megértette az egész ''értelemmel teli haszontalanságát''.
Szóval a játék annyi, hogy eljutunk A-ból B-be, hogy aztán visszajussunk A-ba, ahol rájövünk, hogy nincs ''értelme'' bárhova is eljutni. Ez célként szemlélve (az elme szempontjából) ugye értelmetlen vállalkozásnak tűnik - a valóság szempontjából pedig a lényeg az utazás... maga az út. A végtelenszámú Jelen-pillanattal kikövezett önmegismerő-tapasztaló kaland.
A ''Ki vagy te?'' kérdés helyett én inkább a ''Ki vagyok én?'' kérdésre helyezném a hangsúlyt - azaz helyezem. (ez Srí Ramana Maharsi alapvető Önkutató-vizsgálata)
A ''Ki vagyok én?'' kérdése teljesen lecsillapítja az elmét.
Ha már felhoztad... ''én'' pedig olyanokkal szeretnék leginkább lenni, akik a ''Ki vagy te?'' kérdésre már nem válaszolnak. Csak hallgatnak és mélyen a szemembe néznek... az az igazi válasz.
Bár egy kérdőjelet sem találtam a hozzászólásodban, remélem elmondtam, amit hallani akartál.
Mivel van még egy kis időm, beirok egy kicsit az egyik legkedvencebb könyvből (Ramana Maharsi - Oltalmazó útmutatás - szerintem az egyik ''utolsó könyv'')
Hogyan kell elkezdenie ezt a gyakorlatot egy olyan embernek, aki éppen most indul el ezen az ösvényen?
Az elmét csak a ''Ki vagyok én?'' kérdésének vizsgálatával lehet lecsillapítani. A ''Ki vagyok én?'' gondolata a többi gondolat elpusztítása után ugyanúgy elpusztul, mint a halotti máglya piszkálgatására szolgáló bot. Ha mégis más gondolatok merülnének fel az emberben, akkor ahelyett, hogy megpróbálná végiggondolni őket, vizsgálja meg: ''Kinek jutnak ezek az eszébe?''. Mit számít, hogy milyen sok gondolat bukkan fel benne!? Ha abban a pillanatban, mikor az adott gondolat eszébe jut, az ember éberen megvizsgálja: ''Kinek jutott ez az eszébe?'', arra a következtetésre kell jutnia: ''Nekem.'' Ha pedig az ember ekkor felteszi magának a kérdést: ''És én ki vagyok?'', akkor az elme visszatér forrásához (az Önvalóhoz), és a felmerülő gondolat is elcsitul. A kitartó gyakorlás során az elme egyre inkább képessé válik arra, hogy belemerüljön forrásába.
Habár az érzéki objektumok felé irányuló tendenciák, amelyek korszakok óta újra és újra visszatérnek, az óceán hullámaihoz hasonlóan megszámlálhatatlanul sokszor felbukkannak, ha az ember valódi természete feletti meditáció egyre intenzívebbé és intenzívebbé válik, kivétel nélkül mind elpusztulnak. Anélkül, hogy teret adna annak a kétségnek, hogy elpusztíthatók-e mindezek a hajlamok (vászanák), s hogy lehetséges-e pusztán Önvalóként létezni, az embernek szilárdan és megingathatatlanul ki kell tartania az önmagára irányuló figyelem mellett.
Mihelyt megjelennek az elmében az érzéki objektumok felé irányuló hajlamok, elengethetetlenné válik a ''Ki vagyok én?'' kérdésének vizsgálata. Amint és amikor felbukkannak a gondolatok, az embernek a vizsgálódás révén akkor és ott, eredetük tulajdonképpeni helyén kell megsemmisítenie őket. A ''más''-sal való törődés hiánya nem más, mint elkülönülés vagy vágytalanság. A megismerés annyit jelent, mint szilárdan birtokba venni az Önvalót. Valójában ez a kettő (a vágytalanság és a megismerés) egy és ugyanaz. Mint ahogy a gyöngyhalász, követ erősítve a derekára, alámerül a tengerbe, hogy a tenger fenekén lévő igazgyöngyöt magához vegye, úgy kell az embernek is az elkülönülés segítségével mélyen alámerülnie önmagába, hogy elérhesse az Önvaló igazgyöngyét. Csupán arra van szüksége, hogy míg csak el nem éri az Önvalót, folyamatosan tartsa emlékezetében önnön természetét.
Egyedül a ''Ki ez a rabságban lévő <én>?'' kérdésének vizsgálata és a saját valódi természet megismerése a megszabadulás. Egyedül az nevezhető ''Önkutatás''-nak, amikor az ember folytonosan az Önvalóra rögzíti elméjét - míg a meditációban az ember úgy tekint önmagára, mint a lét-tudat-üdvként megmutatkozó Abszolútumra.
[...]
Ahhoz hogy az ember az legyen, ami, nincs szükség erőfeszítésre, mivel a létezőség (ang. beingness) mindig jelen van, és azt az ember mindig tapasztalja. Másrészről, amikor az ember úgy tesz, mintha nem az volna, ami - vagyis önmagát testnek és elmének tekinti -, akkor ez a színlelés folyamatos mentális erőfeszítést kíván, még ha az csaknem mindig öntudatlan is. Következésképpen az Ön-kutatás magasabb stádiumaiban az erőfeszítés már csak eltereli a figyelmet a lét tapasztalatáról, míg a mentális erőfeszítés felfüggesztése feltárja azt. Végső soron az ember nem valamilyen tevékenység eredményeképpen fedezi fel az Önvalót, hanem pusztán létezése által. Mint ahogy maga Srí Ramana mondta egy alkalommal:
Ne meditáljon! Legyen!
Ne gondolja azt, hogy van! Legyen!
Ne gondolkozzék a létről! Ön az.
Az Ön-kutatás nem meditációs gyakorlat, melyet a nap meghatározott óráiban és bizonyos testhelyzetben kell végezni; mindaddig, amíg az ember ébren van, gyakorolnia kell az Ön-kutatást, tekintet nélkül arra, hogy éppen mit csinál. Srí Ramana nem látott ellentmondást a munka és az Ön-kutatás között, és kitartott amellett, hogy kis gyakorlással a vicsára (Ön-kutatás) minden körülmények között végezhető. Többször is említette, hogy a kezdők számára hasznos lehet, ha egy meghatározott időt kizárólag a gyakorlásnak szentelnek, de sosem ajánlotta azt, hogy hosszú időre meditációba mélyedjenek, és híveit mindig lebeszélte arról, hogy a meditatív élet kedvéért feladják világi tevékenységüket.
(szerintem próbáljátok ki!)
[Szerkesztve].
-
Harag nincs bennem. Önmarcangoló öngyűlölet sok, de külvilág felé irányuló erő, szinte semmi.
Igazad van, attól, hogy még a levél színe helyett a fonákát nézed, egy levelet látsz... Attól, hogy évente egyszer jelmezt veszek, az emberek ugyanúgy a bánatomat látják.
Sajnos, valami már nem változik, és ez a tehetetlenségi együtthatóm, ami egyetlen pontba igyekszik sűríteni minden kifelé törekedni vágyó életenergiámat. Állandóan egy sötét örvény ellen küzdök, de már nagyon nehéz visszatartani attól, hogy negatív hullámai végignyaljanak a külvilágon, odakint is táplálékot keresve.
Sötétnek látom a fény mögött a világot.
Erőnek hittem azt, ami nem az. A gyűlöletet szegeztem szembe az emberek közönyével, és későn vettem észre, hogy a gyűlöletem nagyon okosan, mivel én is emberből vagyok, nekem támadt és engem emészt. Belekerültem az örvénybe és nem tudom leállítani. Itt nem segít a hit, a sok sorscsapás, a jó szó és tanács, az élet kellemesebb dolgai, hisz az áldott napsütés mögött is a sötétséget látom, és fényes nappal valószerűtlen álomként élem meg a valóságot. Tudom hol a határ álom és valóság között, ezzel még nincs baj. Inkább arról van szó, hogy a valóságot egy tűnékeny álomként élem meg, és éppen ezért kevés ingere képes megmozdítani bennem bármit is.
Nem jó a közelemben tartózkodni, mert vagy semmit se sugárzok magamból, vagy amint bepöccen a gyűlöletem, el kezdem kizsigerelni a másikat. És ezt már mások is érzik, hogy valami nem stimmel a jelenlétemben. Tartok attól, hogy spontán ki fogom meríteni mások életerejét. De ezzel sem tudom pótolni azt, ami belőlem veszett el. Mások ereje röpke ideig képes felmelegíteni, utána újra visszahullok a komor alaphangulatba.
Tavaly Halloweenkor már a jelmezes ökörködés is apátiába hullott. Jóval hamarább hazamentem és ágyba dőltem. Idén talán elmarad. Minek bolondozzak? Nincs értelme. Aludni kellene és olyan sokáig, hogy fel sem ébredjek belőle!
Nincs értelme bántani a külvilágot, bántani a természetet. Nincs joga az embernek a Földhöz. Meghalni kéne az egész fajtánknak, és hagyni a Természetet élni.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
console
aktív tag
lao ce: ugyanarról beszélünk.
Rive: ajánlom figyelmedbe az #1809-et - igazából a 4-5 hsz-emet egyben érdemes nézni, és lehetőleg sorban.
Sir Pocok: A zen gyönyörű jelenség... a természetszeretet s maga a szeretet az ami még megérdemel pár sort.
A szeretet a tudatosság mellékterméke. Az előírások mindig abban hibádzanak, hogy elvárások formájában követelik meg a szeretetet. Azt mondják: Szeress, szeress, szeress... Ez így rendben is van - a szeretet a leghatalmasabb feszültségoldó szer. És az elme kialakította egó lényegében egy kielégítetlen gondolatokból összeálló feszültségközeg. Így a szeretet jó oldószerként szolgál az egóra - de ha valaki a szeretetet kezdi el ''gyakorolni'', nagy akadályokba ütközhet. Jóllehet a tudatosság és a szeretet egymást gerjeszti, serkenti, de tapasztalataim szerint a tudatosság az elsődleges, az előbb van...
Ezért én úgy tapasztalom, hogy a szeretet sokkal inkább a tudatosság mellékterméke... A zen természetszeretete is ebből fakad.
Ezért ajánlottam a hsz-eimben pár technikát, szárnypróbálgatások kipróbálását (aki ahogy érzi), de alapvetően a legfontosabb és egyetlen igazi gyakorlat az, hogy ÉLJ ahogy szeretnél. Többre senki sem kötelez(het).
Azzal, hogy önmagunk vagyunk, vagyunk képesek növelni a tudatosságot a szerzett tapasztalatokkal, és így a gondolatok mellékhatásként állnak le (s jelenik meg a természetünkből fakadó egyetemes jelenség - a Szeretet).
Ha valaki azt akarja tudni, aktuálisan hol tart, annak tudom javasolni az álom nevű jelenség vizsgálatát - mennyire emlékszik a napi 5-7 álomból, mennyire tudja felidézni, mennyire látja át az értelmét, esetleg mennyire ébred fel a tudatossága álmában... (gondolom nem állítjátok, hogy az álom nem létezik, és nem a tiétek) Ez a finom energiák élettere. Az egész spiritualitás az ezirányba való kifinomulásról szól.
Az álom a legjobb próbakő! De ezt ne higgyétek el nekem, csak próbáljátok ki, milyen egy meditatív nap után, és milyen egy átlagos nap után...
Minden ember egy külön vallás, minden ember egy külön fejezet az Élet történelmében.
Na minden lényegeset elmondtam. MOST pedig eltűntem tapasztalni - azaz elfelejteni ezt a sok hülyeséget
[Szerkesztve].
-
#3869
Dalai Láma
őstag
lao ce
#3868
Dalai Láma
őstag
Valahogy nekem is ilyen a keresztény hitem. Azzal együtt, hogy Istent nem ismerhetem a maga teljességében. Pedig én is sokéig jártam és járok is a válaszok után. Sok kérdésre pedig jóval az embert meghaladó válaszok létezhetnek csak, amiket úgysem érthetek meg. De mivel van bizalmam, ez elég.
És valóban nem csak Istent nem ismerjük teljes valójában, hanem az embertársainkról is egy magunkban felépített kép él. Mi kreáljuk meg az embertársainkat, és ehhez a kreálmányhoz viszonyulunk valahogy. Én ezért igyekszem erre tudatosan is figyelni. Szeretem a valódi másik embert látni, nem pedig a saját szűrőimen keresztül. Teljes mértékben ez úgysem lehetséges, de ha eléggé figyelek, akkor közelebb juthatok a másikhoz. És Istenhez is.
''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''
-
kymco
veterán
A hit mellé ragasztott tudás nem azt jelenti, hogy az "üdvösséghez" titkos tanok, tudások ismeretére lenne szükség.
Mivel a görög hpistis szó, ami a hitet jelenti hétköznapi fordításban jelent bizalmat és jelent hűséget is, talán érezhető az eltérés a hinni Istent, és hinni abban az Istenben, aki azt mondta velünk van, megbocsát,szeret... Tudnom kell ahhoz, hogy hívő lehessek, hogy Isten engem elfogad olyannak, amilyen vagyok pld.
Édesapám azt mondta anno, hogy ő túl bűnös ahhoz, hogy templomba járjon. Mindamellett, hogy volt ironikus éle is a mondatának jól látható, hogy nem hitt abban, hogy Isten olyan, mint ahogy a Biblia leírja... így nem is közeledett hozzá, bár elhitte, hogy létezik, de nem hitt benne. Beszélgetéseim során gyakran tapasztalom ezt a kettősséget.
Tehát nem tanokat kell megismerni, hanem alap dolgokat kell tudomásul venni arról, amiben hiszek. Nekem van értelmi fogyatékos hívő barátom is, és van olyan, aki szétitta az eszét, és a lényeg náluk is az volt, hogy megismerték azt az Istent, aki nyitott feléjük, és elhitték hogy olyan, mint amit állít magáról a Bibliában.
Én abban tudok megbízni, akit ismerek. Nem a kémiáját, nem a biológiáját, hanem a jellemét, indulatát, motivációját, a személyiségét... ez igaz Istenre is...2Péter 1,2-9
"Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.
Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.
Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,
A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.
Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról. "www.refujvaros.hu
-
#4071
Dalai Láma
őstag
lao ce
#4069
Dalai Láma
őstag
Mit értesz átlagos földi tudásanyag alatt? Én tisztában vagyok az ember fejlődési szakaszaival, különös tekintettel a központi idegrendszerre.
A jogi szabályozás egy dolog, de én most nem jogi értelmezésről beszéltem. Nem csak, hogy logikus, amit leírtam, hanem a magyar nyelvben ez a neve. Az élet elvétele ölés. És egyáltalán nem a jogi értelemben vett gyilkosságra gondolok.
Úgy gondolom biológiai téren megvan a kellő szaktudásom. Szerintem nagyon kevesen állítják az emberek közül, hogy a magzat nem él, vagy hogy a magzat nem ember. sőt, elképesztően meg vagyok lepődve néhány hozzászólás hallatán. az ég kék, a fű zöld, az ember élete pedig a fogantatásától kezdődik. Ehhez még milyen szaktudás kell? Milyen bizonyíték kell erre vonatkozóan? Szerintem ebben is az emberek többsége egyetért. Milyen bizonyíték kell azon kívül, hogy működnek a szervei, 1-2 hónap után egyértelműen emberként felismerhető a kinézete is.
Amilyen érvek elhangzottak, azok a következők: nem érez fájdalmat, nincs tudatánál. Még ezek sem azt cáfolták, hogy a magzat emberi lány lenne. Ráadásul a magyar jogban is születésekor visszamenőlegesen megkapja a jogképességét, ami a fogantatásától számít. Ha már a jog is idekeveredett.
Egy megszületett csecsemő sem képes a tudomány segítségével életben maradni. Emberi gondoskodás kell az életben tartásához. (rendben, lehet infúzióra kötni, és mesterségesen táplálni, de mindezt vezérelni kell, és a lánc végén mégis ott van egy felnőtt ember). Tehát születéskor mindössze annyi történik, hogy már nem kimondottan csak az édesanyja képes életben tartani, hanem ez a kör kibővül. Mégsem mondjuk azt, hogy a csecsemő életéről akkor most már mindenki dönthet, aki az életben maradásához hozzájárul.
Ha visszaolvasol, egyetlen egy helyen sem írtam, hogy a tiltás lenne a jó módszer. Sőt, épp én írtam, hogy az nem sok jóra vezetne. Az embereknek fejben kéne elérniük oda, hogy lehetőség szerint ne tekintsék létező megoldásnak az abortuszt. Ha a helyzet nagyon súlyossá válik, úgyis előjön számukra az abortusz kérdése.
Racecamnak már írtam, hogy ezt a véleményemet nem a katolikus egyház formálta bennem. Nyilván a keresztény értékrendemnek is betudható, hogy az emberi életet, és hangsúlyozottan a védteleneket tisztelem, mindennél jobban. De z egyházam vezetőinek egyes kijelentéseivel, pl az óvszerhasználat tiltásával nem tudok azonosulni. A cölibátus pedig a belső szervezeti magánügyük, mint egy cég belső életében is az,hogy megszabják a dolgozóknak ,hogy öltönyben járjanak-e, vagy sem.
''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''
-
#4086
Dalai Láma
őstag
lao ce
#4085
Dalai Láma
őstag
Értem, teljesen jó, amit írsz. És bár a saját véleményedet nem fedeztem fel az írásodban, talán nem is ez volt a célod vele. bár engem érdekelne, hogy te mit gondolsz az abortuszról. Amit leírtál, azok nagyjából tények, hogy mi miért van, miért akkor, és ez mivel magyarázható. Ezeket tudom én is. És értem amit írtál. Vitatkozni meg nincs vele mit, mert a vita tárgyát talán nem is ez képezi valójában. Igazából nem sok hozzáfűzni valóm van.
''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''
-
#4180
Dalai Láma
őstag
lao ce
#4179
Dalai Láma
őstag
Konkrétan a keresztény vallásban sincs meg egzaktul, hogy ne hajts végre abortuszt. Bár nem is kell, mert a " Ne ölj!" parancs azért mégis megvan. És a legfőbb parancs, a szeretet.
A taoizmusról meg semmit sem tudok. Egyáltalán vallásnak lehet nevezni? Csak mert nem tudom, hogy mennyire Isten-hiten alapul. Bár ha tágan értelmezzük, biztos belefér. Egy taoista például hihet Istenben?
''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''
-
#4186
Dalai Láma
őstag
lao ce
#4182
Dalai Láma
őstag
Ez nagyon érdekes. Bár tőlem távol áll néhány dolog, amit leírtál. Nyilván ettől a pár sortól még nem lettem a tao nagy ismerője, szóval ítéletet sem alkotnék. Bár az nem derül ki belőle, hogy a szeretetnek van-e bármilyen szerepe is a taoban. A kereszténység alapja, és legfontosabb pillére is a szeretet. És túl univerzális, mintha nem lenne túl fontos az ember helyzete a világegyetemben. Lehet, hogy én értelmezek rosszul valamit, de mintha minden egyenlő súllyal szerepelne a taoban, és a legprecízebb definíció is az lenne, hogy "izé". Most lehet, hogy én nem írok érthetően, de ez a válaszból kiderül, s akkor igyekszem pontosítani.
És akkor elképzelhetőek tao hívő ateisták? Például SystemRoot aki ateista, például lehetne jó tao hívő?
[ Szerkesztve ]
''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''
Új hozzászólás Aktív témák
- Aokzoe A1 Pro AMD Ryzen 7 7840U - 32GB+512GB
- LENOVO IDEAPAD Y700 INTEL CORE i5-6300HQ 2.3 GHz 8 GB 256 GB SSD GTX 960M 3 óra AKKU IDŐ
- Precision 7520 15.6" FHD IPS i7-7700HQ M1200 16GB 512GB + 1TB magyar vbill új akku gar
- Dell Latitude 5400, 14" FHD IPS, I5-8365U CPU, 8GB DDR4, 256GB SSD, W10/11, Számla, Garancia
- IRIX 15mm F/2.4 Firefly EF
Állásajánlatok
Cég: Alpha Laptopszerviz Kft.
Város: Pécs
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen