Új hozzászólás Aktív témák

• #3312 kymco veterán skype #3310

  Új Válasz 2008-03-02 06:54:22 #3312

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kymco

  veterán

  válasz skype #3310 üzenetére

  Ő talált rám. Azt hiszem 1993-ig minden rendben volt a régi életemben. Sikeres egyetemista voltam a műegyetemen (majdnem kitűnő tanuló), szép és szerető feleségem volt, aki már 16 éves koromtól a társam volt. Apósom szenzációs módon a fenekünk alá tett egy lakást majd 80 nm-rel és egy autót is.
  A feleségem dolgozott már, én pedig majdnem fizetésnyi tanulmányi ösztöndíjjal járultam hozzá a havi rezsihez.
  Dehogy kellett nekem Isten. Kezdetben még nevettem is a sok birka keresztényen, akik nem maguk irányítják az életüket, hanem birkaként élnek Később ez szelídült, mert elfogadtam, hogy részét képezi az egyetemes kultúránknak, és találkoztam személyesen hívő emberekkel a környezetemben, akiken nem tudtam nevetni, hanem érthetetlenek voltak számomra, ugyanakkor tiszteletet ébresztettek döntéseikkel, szavaikkal.
  Az emberek nálam kevésbé sikeres részét hajlamos voltam lenézni, esténként jókat mosolyogtunk az asszonnyal a környezetünkben élő kevésbé szerencsések szerencsétlenkedésein, de csak úgy kulturáltan... Csak a magam élete számított. Az életfilozófiám az volt, hogy siker (ami valójában a pénzt, a pozíciót jelentette) majd' mindenáron, ha kell embereken is átgázolva....
  1993-ban váratlan dolog történt. Derült égből villámcsapásként kiderült, hogy a feleségem más férfiba szerelmes. Ekkor 7 év együttjárás, 3 év házasság volt mögöttünk. Váratlanul ért, mert én az államvizsgámmal voltam elfoglalva, no meg magammal. Szépen a család barátjából vetélytárs lett, majd szerető... ennyi.
  Persze költöznöm kellett, persze, ott kellett hagynom a kocsit, persze az államvizsga után munkanélküli voltam... de a legnagyobb trauma az volt, hogy elvesztettem azt, akit mindennél jobban szerettem, és elvesztettem az életemet, amiben voltam, amit terveztem. Hirtelen senki lettem. Minden, ami meghatározott, ami fontos volt, amire alapoztam, amiért éltem megszünt egy ötperces beszélgetés alatt...
  Mintha a két lábamat vesztettem volna el. Próbáltam öngyilkos lenni, de nem jött össze, mert nem volt erőm hozzá... Próbáltam visszakönyörögni régi életem, de egy cinikus, hideg falba ütköztem, ami nagyon megalázó volt. Azok sorstársa lettem, akiken nevettem olyan felszabadultan korábban.
  Nos ekkor talált rém az Isten. Mint a klasszikus Ady versben, az Úr érkezésében

  Mikor elhagytak,
  Mikor a lelkem roskadozva vittem,
  Csöndesen és váratlanul
  Átölelt az Isten.

  Nem harsonával,
  Hanem jött néma, igaz öleléssel,
  Nem jött szép, tüzes nappalon
  De háborus éjjel.

  És megvakultak
  Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
  De őt, a fényest, nagyszerűt,
  Mindörökre látom.

  Sok csoda vette kezdetét, és a nyári borús események után az ősz meghozta az újjászületésemet.
  Csoda volt, hogy fel tudtam kutatni azt a hívő ismerősöm, aki 1990-ben otthagyta az egyetemet, és missziói munkát keresett. Egy nap elég volt hozzá....
  Csoda volt, hogy lett munkám, és mikor onnan elég szemét körülmények között kirúgtak a próbaidő utolsó napján, nem estem kétségbe....
  Csoda volt, hogy ahhoz a gyülekezethez kapcsolódhattam, akiket korábban szintén lenéztem... és csoda volt, hogy ezt a pökhendi, másokat lenéző ficsúrt, aki nevetett Isten dolgain, aki csak magával foglalkozott az Isten nem vetette el, hanem szeretettel átölelte és megmentette.
  És 1993 óta megélem Isten jelenlétét az életemben. társat szerzett nekem, három gyermekkel ajándékozott meg, szerető gyülekezet vesz körül, és ami korábban nem volt, sok barátom van, akik számíthatnak mindig rám, és akikre mindig számíthatok.
  Teljes az életem, mert velem van az, aki megteremtett, és ott vagyok, ahová teremtettem.

  www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák