Új hozzászólás Aktív témák

• #20021 #40553216 törölt tag kymco #20019

  Új Válasz 2015-03-02 07:44:23 #20021

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #40553216

  törölt tag

  válasz kymco #20019 üzenetére

  Ha meg kell vallanod a hitedet, akkor hogy vallod meg, ha a kérés az: fejtsd ki nekem a kettős eleve elrendelést? Mondjuk egyeztesd össze ezzel a bibliai verssel, légy kedves!
  Aki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson.
  Nem menekülhetsz el, mert személyesen hozzád fordul valaki, mert csak benned bízik. Te akkor abban bízol, hogy úgyis előre el van rendelve, üdvözülhet-e, ezért aztán lelkiismeret furdalásod sem lesz?

  „Ha az eleve elrendelésről úgy gondolkodnánk, mint ahogy te értelmezed, akkor ez felesleges időpazarlás lenne...”
  Hiába írsz ilyeneket sokadszor, ha egyszer sem írod le sem a saját gondolataidat erről, sem az ő gondolataikat. Ezzel csak terelsz.

  Találtam egy érdekes cikket.
  „Mert lehetetlen...”
  avagy
  A korlátozott megváltás tana

  Írnak arról, hogy Kálvin gondolkodásmódja, teológiája -- számomra nyilvánvalóan jogi előképzettsége miatt -- induktív-analitikus (azaz olyan, mint ahogyan a modern tudományos gondolkodás is működik). Azonban egy másik, az induktív és deduktív gondolkodás összehasonlításáról szóló cikkben van egy érdekes feltétel ahhoz, hogy „az induktív következtetés megbízhatósága ezért attól függ, mennyi ismeret áll rendelkezésünkre”. Istenről és tevékenységéről való tényleges, objektív ismeret pedig semennyi nem áll rendelkezésre. A kiindulópontja egy nem vizsgált, mert nem vizsgálható hittétel. Ami még csak nem is Isten léte, hanem egy bibliai vers. Innen már vaslogikával viszi végig a gondolatmenetét. A végkövetkeztetés pedig alig pár évtizeddel Kálvin halála után már komoly belső feszültséget okozott a református egyházakon belül. A fenti cikk a korlátozott megváltásról:
  „III. A kálvinizmus két tábora

  A kettős eleve elrendelés tana és logikai következménye, a korlátozott megváltás tana a kálvinizmus képviselőit két ellenséges táborra osztotta. Ez az ellentét legélesebben Németalföldön jelentkezett. A korlátozott megváltás tanával szemben foglalt állást Jacob Arminius lelkész és tanár, aki mindenekelőtt a Béza Theodor által használt deduktív-szintetikus módszert vetette el kommentárjaiban. Számára a teológia nem elméleti tudomány, hanem gyakorlati, amely esetében az induktív-analitikus módszert kell és lehet alkalmazni.

  Arminius Béza tanítványa volt Genfben, majd Leydenben volt egyetemi tanár 1609-ben bekövetkezett haláláig. Tanártársa a merev kálvinista tanokat valló Francis Gomar volt, aki erőteljesen védelmezte Isten eleve elrendelő végzését. Arminius egyre határozottabban állította, hogy az Újszövetség egy szerető Istenről beszél, s ez összeegyeztethetetlen azzal a nézettel, mely szerint Isten számos embert eleve a kárhozatra ítélt.

  A gomaristák és az arminiánusok vitája egyre hevesebb lett. Arminius halála után tanítványai (46 lelkész) aláírtak egy remonstrációt, egy tiltakozó dokumentumot. Ebben kijelentik, hogy az örök életre történő kiválasztás a földi életben elvégzett jó cselekedetektől függ, hogy az isteni kegyelemnek ellent lehet állni, és el is lehet veszíteni azt, s hogy Krisztus az összes emberért meghalt. Az Arminius nézeteivel szimpatizáló remonstránsok azt tartották, hogy Krisztus ugyan mindenkiért meghalt, de csak azok üdvözülnek, akik hisznek őbenne. Más szóval, Krisztus halála elegendő és megfelelő ár mindazokért, akik hitükkel válaszolnak. Az eleve elrendelés tanát a hit általános alapelvét tekintetbe véve értékelték újra; Isten mindazokat, akik hitükkel Krisztus felé fordultak, megváltásra predesztinálta. Így az eleve elrendelés hangsúlyozottan egyénre szabott; az egyes ember élete vagy halála isteni döntés függvénye.

  A személyes meggyőződésből fakadó németalföldi ellentétek feloldása érdekében 1618-1619-ben, Dortrechtben (Dort), összeült a református egyházak egyfajta egyetemes zsinata. Egyetemessége abban állt, hogy Európa jelentős protestáns (kálvinista) országaiból (Anglia, Skócia, Svájc, Hessen és Pfalz) érkeztek küldöttek. Az eredményt általában a beziánusok győzelmeként szokták értékelni. A zsinat végzéseit öt pontban szokták összefoglalni, melyeknek kezdőbetűi a TULIP (tulipán) szót adják ki, amelynek jelentése tulipán. (Persze ennek semmi köze a későbbi holland tulipán-nagyhatalomhoz.)

  T - Total deprivaty of human nature (az emberi természet teljes megromlása);
  U - Unconditional election of the individual (az egyének feltétel nélküli kiválasztása);
  L - Limited atonament (korlátozott kiengesztelés; Krisztus csak a kiválasztottakért halt meg);
  I - Irresistable grace (ellenállhatatlan kegyelem: Isten képes keresztülvinni akaratát;
  P - Perseverence of the saint (a szentek ellenállhatatossága: akiket Isten kiválaszt, nem veszítik el elhívásukat).

  A zsinat elvi győzelme mellett tényleges győzelmet is elkönyvelhetett: az államtanács (az erastianus elv érvényesült) segédletével száműzték az országból az arminiánusokat, akik nem voltak hajlandók elfogadni a zsinat végzéseit. A Franciaországba száműzött arminiánusok 1625-ben visszatérhettek Hollandiába, ahol toleráns fogadtatásban volt részük. Legjelentősebb képviselőjük a méltán világhírű jogtudós Hugo Grotius volt.”

  Persze, azóta változott a helyzet, mert ez így sokaknak elviselhetetlen és elfogadhatatlan. De ettől még nem adtak magyarázatot Kálvin ezen súlyos gondolatára.

  „a predestináció hatása Magyarországon rész se nem Kálvinról nem szólt, se nem érv nem volt...”
  Akkor mi volt? Kérlek, magyarázd el, mit akartál ezzel mondani! Csak hogy ne legyen félreértés. Ugyanis nehéz úgy eszmét cserélni, hogy félmondatokat írsz, minden értelmezési környezet nélkül.

  A megsemmisítést te veszed személyesnek, mert ezek szerint azonosulsz azzal a hiteddel, amivel kapcsolatban tisztán látható, nem akarsz kényes kérdésekkel szembesülni, akármilyen okok miatt is, de „kifelé” véded minden általad jónak vélt eszközzel. Ha pedig ezeket az eszközöket kiveszik a kezedből, akkor sem vagy hajlandó beismerni, hogy a puszta hiten kívül semmire sem alapozhatsz (vagy legalábbis az a fajta racionális alap, amivel érvelni szerettél volna, semmiképp sem létezik), emiatt aztán védtelennek érzed magad, és úgy érzed, mintha én személyesen téged támadnálak. Pedig nem, hidd el!
  Most eszembe jutott egy igen régi történet. Az egyik barátom olyan 25 évvel ezelőtt mondta, mikor az édesanyja nagyon beteg volt már a sokízületi gyulladástól, hogy meg tudná gyógyítani, csak az a baj, hogy a betegsége helyett nem tudna neki semmit adni, amibe kapaszkodhatna.

Új hozzászólás Aktív témák