Új hozzászólás Aktív témák

• #22832 Beerdrinker tag

  Új Válasz 2016-02-18 11:20:24 #22832

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Beerdrinker

  tag

  Télvára felé igyekeztem egy küldetésből kifolyólag, amikor feltűnt, hogy szürke felhők gyülekeznek az égen. Épp elővettem és magamra kanyarintottam a szőrmeköpenyemet a hátizsákomból, amikor nyakamba szakadt a hóvihar. Szerencsémre már nem jártam messze, így hamar megérkeztem a fogadóhoz. Hótól vakon, félig átfagyva, korgó gyomorral és szomjasan estem be a füstös helyiségbe. Megszárítgattam magam, megmelengettem átfagyott végtagjaimat, és egy kiadós étkezés után álomra hajtottam a fejemet a bérelt szobámban. Hajnalban léptem ki a hajdan dicső napokat látott városka utcájára. Rögtön észrevettem, hogy lentebb az utcán valamiféle csetepaté zajlik. Jó kis loot reményében közelebb osontam. Egy csapat vámpír küzdött a várost védő őrökkel. Vesztésre álltunk, ezért előkaptam az íjamat, és a védők segítségére siettem... Reménytelen küzdelem volt, mert ugyan a vámpírok szolgái hullottak, a mestereket nem tudtuk megölni. Állandóan feltámadtak. Ekkor jutott eszembe, hogy tanultam én valamit a vámpírokról. Berohantam a fogadóba, es a meglepett fogadós feje mellől leakasztottam egy füzér fokhagymát. Visszatérve a csata sűrűjébe, a földre került vámpírmestereket, mint egy jó kis pirítóst, megdörzsöltem fokhagymával, amitől porrá égtek. Nem mondanám, hogy könnyen, de sikerült visszavernünk a támadást. Jó kalandorhoz illően kifosztottam a hullákat, és a sebeimet nyalogatva útra keltem.
  Épp a város határában jártam, amikor két felbérelt orvgyilkos toppant elém, azzal a szándékkal, hogy szőnyeget csináljanak a bundámból. Remekül harcoltak, szinte el sem tudtam találni őket a gyenge íjász tudásommal… Visszarohantam a városba, némi segítség reményében, de egy őr sem volt talpon… Komolyan azt hittem, hogy eljött a vég, de az egyik sarok mögül előlépett egy vámpírmester, és csatlakozott a harcunkhoz. Még el voltak egymással foglalva én nyilakkal tűzdeltem őket egy ház sarka mögül. Egy legyengült orvgyilkos maradt talpon, őt már könnyedén legyőztem.
  Úgy gondoltam eljött az ideje, hogy minél messzebb kerüljek innen, így a városkapu mellett álló kocsi felé vettem az irányt. Megér néhány fényes aranyat, hogy gyorsan eltűnjek ebből a városból. A szekér mellé léptem, megszólítottam a kocsist, de az arcomra fagyott a mosoly. A férfi halott volt…

  Jó ez a Skyrim...

  "Where is Jessica Hyde?"

Új hozzászólás Aktív témák