Új hozzászólás Aktív témák

  • gbors

    nagyúr

    válasz Peterhappy #15968 üzenetére

    Az tényleg sokat számít, mit hall először az ember adott bandától. AE-től pl. a Burning Bridges volt az első lemezem, nyitásként az Immortal kb. levitte a fejemet, a következő 2 hétben vagy 50-szer hallgattam meg :DDD Összegészében az egész lemez nem annyira erős (nem segít rajta az amúgy jó Seed of Hate... hmmm, eredetiségvizsgálati problémája sem), a Stigmata jelentősen meggyőzőbb (Dark of the Sun OMGWTF :D ) - mégis, amikor az Arch Enemy szóba kerül, elsőre mindig a Burning Bridges ugrik be, meg Johan Liiva orgánuma. Mondjuk nálam a lányok eleve hátránnyal indulnak, mert fizikai korlátok miatt az énekük mindig is "károgósabb" lesz, mint amit egy ádámcsutkával rendelkező illető tud produkálni, és nekem a károgós stílus kevéssé tetszik.

    Viszont a Metallicától először a feketét hallottam, mint lemezt (előtte voltam a 91-es Monsters of Rockon), és az némileg csalódás volt zeneileg (hangzásilag meg durván). Aztán amikor a Master of Puppets-t sikerült beszerezni, akkor jött az át, amit a feketétől vártam. Szóval ez az első hallás dolog is csak akkor működik, ha az először hallott anyaggal alapvetően kompatibilis az ember.

    A gyerek + zene sztorik nagyon jók. Nekem volt egy időszak (1-2 év), amikor reggelente vittem a fiamat az iskolába, és mindig komoly eszmecsere volt, hogy mit csapassunk az autóban :D

    Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Új hozzászólás Aktív témák