Machete

2015-ben jelent meg a független forrásokból összehozott, posztapokaliptikus környezetben játszódó Turbo Kid, ami a Fallouthoz hasonlóan dézsából mérte a humort és az erőszakot, és egyből belopta magát a B-filmek rajongóinak szívébe. A főszerepben egy képregényfanatikus kölyök áll, aki BMX-ével járja a pusztaságot, kedvenc fiktív hősének identitását felöltve pedig az emberek védelmére kel és újdonsült android barátjának, Apple-nek a megmentésére indul, megpróbálva szembeszállni a kopárságot uraló zsarnokkal, akit nem mellesleg Michael Ironside játszik. A bár nem hibátlan, de szívvel-lélekkel megalkotott film folytatására már közel egy évtizede várnak a rajongók (többek között én is), a várakozást azonban most egy játék teheti könnyebbé, mely nem szimpla adaptációja, hanem közvetlen folytatása az első filmbeli eseményeknek.

Videojátékos adaptációból már rengeteget láthattunk, folytatásból és új történetekből már kevesebbet, olyanokat meg igazán ritkán, amik még jól is sikerültek. Pozitív példaként természetesen fel lehetne hozni a Strabreeze által tető alá hozott Riddickeket, a Ghostbusters duológia folytatását, az első két Alien film közé beékelődő Isolationt, netán a sokak által elfeledett John Woo’s Strangleholdot, de itt a lista nagyjából meg is állna. A korábban a PewDiePie: Legend of the Brofistet jegyző OuterMinds második alkotása azonban egyértelműen ezen programok közé sorolható be, ugyanis nem csak kellő tisztelettel és odaadással nyúlik az alapanyaghoz és egyben bővíti ki annak világát és mitológiáját, de emellett egy, a saját lábán megállni képes, érvényes videojáték is, amely a film ismeretétül függetlenül is hatalmas szórakoztató értékkel bír.

[+]

Na de milyen játék is a Turbo Kid? A készítőknek láthatóan fontos célja volt, hogy a film minden lényegi elemét átültessék az interaktív közegbe, így például a retro érzést szem előtt tartva a pusztaság kimondottan tetszetős pixel-art köntösbe csomagolva elevenedik meg előttünk, míg a bejárható világ – lévén egy Metroidvaniáról van szó – nem csak a gyalogos, de a biciklis közlekedésnek is teret ad a számtalan rámpának és ugratónak hála. Megjegyzendő, hogy utóbbihoz hasonlót műfajon belül eddig csak a Laikában láthattunk, azonban míg az rendre monotonitásba torkollott megannyi repetitív eleme miatt, addig a Turbo Kid az akár 20 órásra rúgó játékideje alatt is fenn tudja tartani az érdeklődést, és nem csak azért, mert jobban nyúl a motoros-bicajos formulához.

[+]

A posztapokaliptikus kaland egyik legnagyobb erőssége az addiktív játékmenete, valamint az, hogy minden elemében képes némi újdonsággal szolgálni. Először is visszaköszön a filmből ismerős machete és a Nintendo egykori vívmányára emlékeztető Power Glove, melyek nem csak kulcsfontosságú eszközeink lesznek ellenlábasaink miszlikbe aprításában, de néhol az előrejutásban (például kapcsolók aktiválásában) is segédkeznek majd. A harcrendszer kapcsán itt az érdekes húzás az, hogy a türelem és a taktikázás egészen fontos szerepet kap. Mivel pár ütésből ki lehet puffanni – bár ez igaz valamennyi pusztalakóra is – élettöltő flaskákat pedig nem használhatunk, alaposan meg kell gondolnunk, hogy mikor és mit lépünk – főleg, hogy csak itt-ott elhelyezett kanapéknál lesz lehetőségünk elmenteni az állásunkat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!