A portyázás veszélyei
Reméljük, hogy az Into too Deep felvezetőt már mindenki maga mögött tudja, de azért fussuk át röviden, mi szolgáltatja az alapfelállást. Michonne már majdnem feladta a harcot elméje és az élőholtak ellen, mikor Pete rátalált és felvette hajójára (The Companion). Egy segélyhívást követően indultak el kutatásra a közeli hajóroncshoz, ahol összeakadtak egy szomszédos vízi városka (Monroe) agresszív katonájával Randallel, aki fogságba ejtette hőseinket és a vezetőjük, Norma elé cipelte.
[+]
A kegyetlen vendégszeretet már az első epizód végén kemény helyzetek elé állította hősnőnket, az emberi butaság és a kialakult világvége hangulat következtében uralkodó farkastörvények súlyos és fájdalmas veszteségek elé állították szereplőinket, így a folytatás rögtön Monroe városkájából való menekülésünket tárgyalja. A Give No Shelter epizód kifejezetten érdekfeszítően, lendületesen, akciódúsan veszi kezdetét. Folyamatos menekülésre leszünk kárhoztatva, ami sok QTE szekvenciát jelent, ráadásul Michonne-al még csonkíthatunk magunknak két pórázon vezetett dögöt is, ami kifejezetten hangulatos, még ha különösebb értelemmel nem látták el, de persze érthető, hogy nem hagyták ki ezt a jellegzetes The Walking Dead-es Michonne-i motívumot.
[+]
Michonne-al egy tömény második epizódban lehet részünk, menekülésben és harcban gazdag egy órás kalandot kapunk, ami rövidségével minden rajongót, míg stílusával a kalandjátékos elemeket hiányolókat haragíthatja magára. Csak néhány percre kapunk szabad kezet, ahol nézelődhetünk, az egész játékidő alatt kötött pályán mozgunk (ha nem beszélgetünk) és rengeteg QTE eseményt kell levezényelnünk, melyek során tunkolhatunk a vörös testnedvben és kiélhetjük kegyetlen hajlamainkat. A klasszikus kalandjáték stílusról lemondhatunk, tárgyhasználatról pedig ne is álmodjunk továbbra se, de végre legalább már hozhatunk olyan döntéseket, amiknek kihatásuk van a folytatásra nézve.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
