Vannak azok a mobiltelefonos játékok, amik az érintőképernyő lehetőségeire építve kínálnak szórakoztató élményt, míg mások a nagy pécés és konzolos címeket próbálják imitálni több-kevesebb sikerrel. A harmadik csoportba azok a programok sorolhatók, amelyek egyiket sem teszik, hanem inkább hangulattal és történetmeséléssel próbálnak emlékezetes élményeket nyújtani. A Wayward által fejlesztett The Veil is ilyen, sokkal inkább nevezhető egyfajta érzelmi utazásnak, mint hagyományos értelemben vett játéknak.
Kétszáz évvel ezelőtt egy utasszállító hajó, a Seymour ötven családdal a fedélzetén a jég fogságába került és elsüllyedt a sarkkörön túl a jeges, üveg fátyolnak nevezett rejtélyes területen. Menekülteket szállított, olyanokat, akik a régi világ, Ethia földjéről tartottak az áhított szabadság, Olus Astrum felé. Hogy történhetett meg mindez? Kik voltak ezek az emberek, mi történt a fedélzeten, és Ella, a rögtönzött kapitány hol hibázott, hogy ilyen szomorú fordulatot vegyen az utazás? Napjainkban a játékos egy modern mini tengeralattjáróval járhatja be a fagyos vizeket, és közben átélheti az akkori emberek gondolatait, problémáit, motivációit.
Miután tengeralattjárónk a víz alá merül, ránk borul a csend, és ezt az érzést a játék kiválóan visszaadja. Az irányítás mindössze annyiból áll, hogy az ujjunkat a megfelelő helyre téve a kis járművet kormányozzuk át a jég alatti labirintusokon, amelyek nem is túl bonyolultak. Közben rendkívül kellemes zene, tompa hangok és egyszerű, de mégis megkapó látvány kényezteti a halló- és látóidegeket. A lényeg mégsem ez. Ahogy haladunk előre a sötét és hideg óceán birodalmában, a Seymour legénységének hangjait halljuk. Párbeszédeket, konfliktusokat, gondolatokat. Ebből ismerhető meg valójában a történet, és a végén mi magunk is úgy fogjuk érezni, hogy ott vagyunk ezekkel a szerencsétlenül járt emberekkel a fedélzeten. Kifejezetten klausztrofób, magányos, de valahogy mégis megnyugtató élmény.
Játékmenetről mint olyanról tehát nem beszélhetünk hosszan. A cél eljutni a "kijáratig", ráadásul a játék első (ingyenes) epizódja nem is túl hosszú. A nagyon egyszerű koncepcióért kárpótol az érdekes látványvilág, de méginkább a nagyon profi audió: a hangok élethűek és néhol ijesztőek is, a bőséges szinkron pedig tisztán szól, jó hangú és megfelelő átéléssel játszó színészekkel, egyáltalán nem valami amatőr munkáról beszélünk. Még így, pusztán a hallott (és olvasott, mert felirat is bekapcsolható) szöveg nyomán is átjönnek a szereplők személyiségei, indulatai. Nem csoda, hogy a játék már indításkor is fejhallgató használatát javasolja, tényleg érdemes felcsavart hangerő mellett elmerülni ebben a kalandban. Érdekes formája ez egy történet átadásának, de a Veil ezt nagyon jól csinálja.
A játék a tervek szerint epizodikus formában jelenik meg. Az első felvonás ingyenesen tölthető, a többi jelenleg fejlesztés alatt van, és reméljük, el is készülnek majd, mert ezt igazán nem lenne jó félúton abbahagyni. Kifejezetten egyedi címről van szó (különösen a Windows Phone kínálatban), azoknak szól, akik nem mindig a gyors reflex játékokat keresik, hanem szívesen belemélyednek egy fajsúlyosabb témába is. Egy jó erős alapszintű angol nyelvtudás mindenképp ajánlott hozzá, mert a szöveg megértése nélkül nem sok marad, de ha ezzel is rendelkezünk akkor igazán érdemes a Seymour és utasai rejtélyének nyomába eredni.
A The Veil első része 102 MB-ot foglal telefonunkon, letölteni a Windows Phone Áruházban lehet.
