Viccelni csak szabályosan
A négy osztály eltérő fegyver és páncélhasználati lehetőségei, mágikus és különleges képessége épp úgy megvannak a South Park Stick of Truh esetében is, mint bármely „komoly” RPG-ben. Csak az alkotók jó szokásukhoz híven ezeket sem vették komolyan. Ennek köszönhetően például a harcos átmeneti bénultságot okozó támadása a „kő-papír-mogyoró” játék, ami sikerrel végrehajtva egy pusztító erejű tökön rúgással ér véget, ami annak elszenvedőjét néhány körre szó szerint térdre kényszeríti.
Fontos és közös jellemzője az ellenfeleket célzó támadásoknak, hogy hatékonyságuk nagyban függ az akciógomb megfelelő időzítésben való használatától. Egyszerű fegyveres támadást, jó ütemben nyomogatva a gombot akár egy hosszabb csapássorozattá is át lehet változtatni, míg rosszul időzítve a gyengécske ütés alig valamit sebez a célponton. A különleges képességek és varázslatok extra effektjei is csak a megfelelő pillanatot elkapva jutnak érvényre. Viszont a magasabb szintű, igazán durva speckók és támadó mágiák estében a aktiválás pillanatának elhibázása akár a sebzés visszafordulását is kiválthatja, így azt az ellenfél helyett a játékos karaktere szenvedi el. Az akciógomb akkor sem pihen, mikor a támadás sora a gép irányította ellenfelekre kerül, ilyenkor a megtámadott karakter védekezését aktiválhatjuk a sima, fegyveres támadásokkal szemben, ami nagyon sok HP elvesztésétől tudja megkímélni a karaktereket. Ez a rendszer, bár az egyetlen akció gomb nyomogatása első hallásra egy unalmas, repetatív megoldásnak tűnik, de valójában megadja a játékosnak azt az érzetet, hogy a kezében tartja az irányítást. Egy támadás sikere nem egy véletlen-szám generátoron, hanem a játék ismeretén és a helyes időzítésén múlik.
A rendelkezésünkre álló, egy órás játékidő arra ugyan kevés volt, hogy a történet mélységeit fel lehessen mérni. Arra azonban elég, hogy a harcrendszer használata mellett az alap szituációt és már az induláskor is tekintélyes méretű város – magasabb szinten új területekre is be lehet jutni – néhány helyszínén már egyből mellékküldetésekbe is bele tudjunk botlani. No meg arra is, hogy a South Park fantasy háborúját kirobbantó mocskos szájú kisköcsögök és a körülöttük tébláboló, mind egy szálig defektes felnőtt bebizonyítsák, hogy a szerepjátékokat kifigurázó alkotás érdemes a játékosok figyelmére. A fonákjára fordított RPG ráadásul nem csak azoknak a kategóriát egyébként is kedvelő gamereknek lehet érdekes, akik saját magukon is hajlandóak nevetni, de azoknak is szórakoztató lehet, akik „csak” a South Park The Stick of Truth minden párbeszédében és mozzanatában megjelenő sajátos humor elkötelezett rajongói.
