Sly Cooper: Thieves in Time teszt

Bevezető

...

Bizonyára mindenki emlékszik még az előző konzolgenerációra, amikor még a PS2 mondhatni egyeduralkodónak számított és a jobbnál jobb exkluzív címek garmadája látott napvilágot, hogy még jobban magához csábítsa és szórakoztassa a játékostársadalmat? A Sony nagyot alkotott abban az időben és szinte csont nélkül kigolyózta a konkurenseit és szemszögéből elhanyagolható piaci részesedéssel bírt a Microsoft és a Nintendo. Abban az időben érdemes volt konzoltulajnak lenni, mert mindhárom platformra nagyszerű játékok láttak napvilágot, de talán a legkiemelkedőbb még is a PlayStation kínálata volt. A cég mindig is ügyelt a first-party fejlesztőire és az exkluzív kínálat szinten tartására. Talán mindnyájan emlékeztek az olyan nagy nevekre, mint Ratchet & Clank vagy Jak & Daxter - ez nem véletlen ugyanis a Sony nagy marketing hátteret biztosított ezeknek a címeknek is, de nem kellett messzebb menni annak, aki további jó platformereket keresett, mert egy kisebb hátszéllel, de egy trilógiát is megélt Sly Cooper és a saját csapata.

Cross-buy

Nagyon jól meg lett oldva az erőteljesen beharangozott cross-buy funkció. Előzetesen annyit képzeltem el, hogy a dobozban majd lapul egy voucher kód a Vita-s verzióhoz, de a tesztelői példányhoz még egy papírfecni sem járt, hanem az XMB-n belül megtalálható a Thieves in Time indítója alatt egy "Disc Benefits" funkció, melynek során hozzárendeli a Vita-s verziót a profilunkhoz és ezek után csak le kell töltenünk a PlayStation Store-ból.

Noha nekem is a tulajdonomban volt nagyon sokáig egy PS2, mégis elkerült a sorozat, mint utólag kiderült, sajnos. Az idő során trilógiává avanzsált sorozatot a Sucker Punch jegyezte, akiket PS3-ról az InFamous széria során ismerhettünk meg. Az első rész, a Sly Cooper and the Thievius Raccoonus még 2002-ben jelent meg és felüdülés volt az akkori, kezdetleges játékkínálatban. A játék ügyesen lavírozott a platformer és lopakodós részek között, de egyben nagyon nehéz is volt - Sly nem rendelkezett életcsíkkal, elég volt neki egyetlen ütés is az előző checkpoint betöltéséhez. A nehézségek ellenére is nagyszerű lett a játék, ami a sajtó pozitív visszhangjában is megnyilvánult, a 2004-es második rész, a Sly 2: Band of Thieves pedig még jobban elkápráztatott mindenkit. Immáron megjelent az életcsík, amivel valamivel könnyebb lett a játék és immáron kelő ügyességgel is túl lehetett jutni a nehezebebb részeken, de a sztori és a játékmenet mindent vitt. Az utolsó PS2-es és egyben Sucker Punch féle rész 2005-ben jelent meg Sly 3: Honor Among Thieves néven, ami tartotta az előd nagyszerű szintjét.

Aztán öt évig nem is hallatott magáról a sorozat, az InFamous elkészítése teljesen lekötötte a trilógiát készítő csapatot és eddig a Sony sem érezte nagy szükségét Sly csatarendbe állításának. Ekkor kezdett tombolni a HD-láz, újrakiadások tömkelege látott napvilágot elsősorban azért, mert ekkor már a PS3 nem volt visszafelé kompatibilis elődjével, és trófeákkal, 16:9 képaránnyal és 720p felbontással akarták megismertetni a mai játékosokkal a régi nagy neveket. Na jó, ne legyünk naivak, ez egy újabb könnyű pénzszerzési lehetőségnek bizonyult a kiadók számára, mindenesetre megszületett a Sanzaru Games jóvoltából a The Sly Collection, ami magában foglalta a valóban átdolgozott, nem csak a felbontását megnövelt trilógiát és tartalmazott egy videót, amin egy Sly 4 logó volt látható - nagyszerű ötletnek bizonyult a széria újra köztudatba dobásának és azóta sokan várták az új részt, amit már a Sucker Punch helyett véglegesen a Sanzaru Games vett szárnyai alá.

Figyelem! Minden igyekezetem ellenére a bemutató spoilereket tartalmazhat, ezért aki nem akar semmit sem lelőni idő előtt, az ugorjon az értékelésre. Én szóltam.

...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt