North of Loathing
Öt éve az Asymmetric stúdió bebizonyította azt, amit sokan azért már sejtettek: 4K, eARC és HDR ide, QLED, VRR és ray-tracing oda, amennyiben egy játék remekül van kitalálva, hát akkor az a játék pálcikafigurákkal is szórakoztatni fog. Márpedig a West of Loathing kiváló alkotás volt, egyike a kevés tényleg működő videojáték-vígjátékoknak – egy végtelenül vidám vadnyugat-paródia, telis-tele abszurd poénokkal, metsző szatírával és elvadult bendzsó-zenével. Az elmúlt éveket a fejlesztők a legnagyobb titokban a széria következő részének készítésével töltötték, és nemrég bármiféle előzetes bejelentés vagy marketing nélkül a nyakunkba is szakadt a Shadows Over Loathing.
Az ingyenesen játszható, modernkori MMO-ból, a Kingdom of Loathingből kifejlődött sztorialapú (és a multiplayert teljesen nélkülöző széria) ismét korszakot váltott: egy háromévtizedes időugrást követően most 1927-ben járunk, továbbra is valahol Amerikában, éppcsak ezúttal a vadnyugati sztorik helyett Lovecraft kozmikus horrorjai fertőzték meg a környéket. Lelkes hősünk nagybátyja kérésére érkezik a kóla-háborúk által megtépett, kizárólag kocsmákban, csápokban és hobókban gazdag Ocean Citybe, hogy aztán kénytelen-kelletlen a kedves rokon megkeresésére induljon. Mint az hamar kiderül, bácsikánk antikáru-kereskedése csak afféle fedőszerv, valójában ugyanis a világra fenekedő átkozott tárgyak felkutatása és átoktalanítása az üzlet igazi profilja. Nincs más lehetőségünk, mint beszállni a családi vállalkozásba, és saját eszközökkel eredni az átkozott ketyerék nyomába – hátha az egyik körül ott találjuk majd a nagybácsit is.
[+]
Elődjével szemben a Shadows Over Loathing nem egyetlen óriási, különféle abszurd helyszínekkel telipakolt világot pakol a játékos elé, hanem számtalan kisebb, de ugyanilyen zsúfolt környéket prezentál. Az első fejezet például a düledező Ocean Cityben játszódik, a második egy közeli, kristálytiszta vizű tavacskájáról és kristálykitermeléssel foglalkozó bányájáról ismert erdőbe vezet, a harmadik pedig már egy meglehetősen furcsa szakokkal rendelkező egyetem patinás folyosóin és görögábécés lakóépületeiben játszódik – és az igazán bizarr vidékekről, az időutazásról és álomvilágokról még nem is esett szó.
[+]
A párbeszédeknek, küldetéseknek, véletlenszerű találkozóknak köszönhetően állandóan változó, de mindig kézműves kidolgozású térképünkön (az egyik fejezetben például egy szelet sajton iktatjuk a földrajzot) egyre több helyszín tűnik fel, és persze a hosszabb utazásokat is mindig megszakítja valami váratlan meglepetés. Ezek hozhatnak zsákmányt, harcot, avagy valami sokkal váratlanabb eseményt is – egyszer például saját magammal találkoztam, és azonnal egy húron pendülve rögtön el is kezdtük tervezgetni, hogy miként lehetne a legnagyobb anyagi hasznot hajtani a téridő törvényeinek efféle lebomlásából.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
