Az elnyűhetetlen kalandorlány

Lara Croft az egyik legismertebb popkulturális videojáték szereplő, a '90-es évek közepén a Core Design egy programozási malőr révén méretes keblekkel áldotta meg hősnőjét, ami a kellemes 3D-s felfedezős, ügyességi, akcióban gazdag játékmenetével sokakat lenyűgözött. Népszerűségét jól jellemzi, hogy Angelina Jolie főszereplésével még két mozifilmet is készítettek Lara baba kalandjaira építkezve. A videojáték az újabb részekkel azonban már nem tudott komolyabb előrelépést felmutatni, így tíz évvel később már a Crystal Dynamics vette kezelésbe a hölgyeményt. Látható volt valamilyen fellendülés, azonban a Tomb Raider Legend, Anniversary és a víz alatti Underworld epizódokkal megint csakhamar kifulladt az eredeti recept. Akkor még nem voltak elég bátrak reform ügyben.

[+]

A Crystal Dynamics 2013-ra viszont egy merészet és nagyot álmodtak. Egy totális újjászületésben gondolkodtak, Lara-t visszarepítették a gyökereihez és ezzel lehetőségük volt egy izgalmasabb stílusban újra írni a kisasszony történetét. Egy hajótörést követően a fiatal és törékeny hölgy Yamatai szigetén sodródott partra. Ezzel pedig kezdetét vette Lara Croft kálváriája, mely során végigkövethettük miként vált a kezdetben esetlen kalandor csemetéből, egy elnyűhetetlen dögös amazon. A szigeten átélt események megmagyarázhatatlan szituációkban, misztikus eseményekben tobzódtak, ezek pedig mély nyomokat hagytak hősnőnk életében.

[+]

Larát meggyötörte a természetfeletti erőkkel való találkozás, az elszenvedett sérülésekről már nem is beszélve, így úgy dönt az lesz a legjobb, ha újra szembenéz félelmeivel. Nyomozása révén érdekes információkra bukkan, kezd olyan megszállottá válni, mint saját megboldogult édesapja, akinek vesztét jelen kalandunk, Kitezh városának megtalálása és az azzal összefüggésben lévő hallhatatlanság titkának fanatikus kutatása okozta. Már a szibériai kalandunk elején rá kell döbbenünk, hogy egy titokzatos csoportosulás, a Trinity is kutatja az örök élet titkán és megszerzése kapcsán semmitől sem riadnak vissza.

Miss Croft kezétől nincs, ami ne sülne el

Az előző Tomb Raider kaland sikere a tökéletes receptben rejlett, pontosabban a hozzávalók precíz kimérésén. A harcokat kellőképpen színesítették platform szakaszok és rendre valamilyen nagyon látványos, egyben baromi kellemetlen, de igencsak adrenalindús szituációba keveredett hősnőnk. Ez persze még nem minden, mivel karakterünk fejleszthetősége (Brawler, Hunter, Survivor) mellett még az arzenálját is tuningolhattuk, amivel fokozatosan újabb képességek, ezáltal pedig újabb élmények részeseivé váltunk. A folytatásra is megmaradt Lara tapasztalati pontból való erősíthetősége, de ezúttal sokkal komolyabb és részletesebb craftolási lehetőségeket kaptunk. Érceket bányászhatunk, fákat gallyazhatunk, bogyókat, gombákat, tollakat gyűjtögethetünk, vagy bőröket nyúzhatunk. Utóbbi kapcsán jelentősebb szerephez jutott a vadászat, és itt nem csak a mókusok, nyulak, vagy őzek elejtésére kell gondolni, hiszen drabális Mici macikat is kifektethetünk.

[+]

A fő történeti szálon vagy ösvényen haladva egy 10-15 óra alatt letudható a sztori mód, de szerintem ez nem az a játék, amit képes lenne egyetlen játékos is ennyire félvállról venni. Egy csomó tárgyat, ereklyét, érdekességet gyűjtögethetünk a nagyobb nyílt terepeken, ahol tovább számos feltárandó sír vagy barlang várja, hogy meghódítsuk (egyszerűbb puzzle-öket megoldva) busás jutalom reményében. Lara még különböző emlékműveket tanulmányozva a nyelvtudását is fejleszti, ezáltal újabb érdekességekre bukkanhat, de meg kell említeni az opcionális mellékküldetéseket is, melyekkel rendszerint NPC-k fognak megbízni. A játék során a csatákban ismét találkozhatunk QTE szekvenciákkal, amik nehéznek egyáltalán nem nevezhetőek, viszont ezúttal megjelentek a csapdák, melyeket az utolsó pillanatban még elkerülhetünk. Bullet time módra Lara érzékei kiélesednek (lelassul az idő) és megpróbálhatja átugrani a lezuhanó pallók alatt meredező gyilkos karókat, vagy a rejtett kapcsolók révén aktiválódó csapdákat fegyverével semmisítheti meg. Ha minden rejtély végére szeretnék járni és minden fellelhető csecsebecsét zsebre akarunk vágni, akkor készüljünk fel, hogy legalább kettő, de simán akár három tucat órát is rááldozhatunk az értékes életünkből.

[+]

Az egyjátékos mód kipucolásán túl ezúttal nem kapunk többjátékos lehetőséget, de a fejlesztők úgy érezték, hogy szeretnék még tovább kitolni a Rise of the Tomb Raider tartalmasságának mércéjét, így az Expedition mód révén, többszörösen is újraélvezhetjük a küldetéseket. A kihívások teljesítéséért dől majd a credit, de döngethetünk időre is a Score Attack lehetőséget választva. Az ínyencek számára az igazi finomság azonban a Remnant Resistance lesz, ahol saját beállításokkal alkothatnak küldetéseket, megadva a feladatokat, az ellenfelek fajtáját és mennyiségét, valamint a körülmények paramétereit. Tapasztalt fejlesztői leleménnyel megbolondították az Expedition játékmódjait egy jópofa kártyás rendszerrel, így az összeharácsolt kreditünket kártyacsomagokra költhetjük, melyekkel tovább színesíthetjük a játékmenetet. Különböző nehezítéseket (nincs visszatöltődő élet), előnyöket állíthatunk (több sebzést bírunk el), különböző kosztümökben vághatunk neki a menetnek vagy humoros jellemzőket aktiválhatunk, mint például a Big Head Mode.

Folytatódik a felemelkedés PC-ken is?

Mivel a Microsoft konzolok mellett végre személyi számítógépen is lehetőségünk van élvezni ezt a remek alkotást, így ebben a cikkben a PC-s portolás milyenségével is igyekszünk kicsit foglalkozni. Az optimalizációra talán mondhatjuk, hogy rendben van, hiszen a tesztgépünkön (Gigabyte GA-B85M-HD3-as alaplap, Intel Core i5 4460 3.2GHz-es proci, Geforce GTX 660-as VGA, 2x4GB DDR3 PC12800 1600MHz-es memória) sikerült megtalálnunk azokat a grafikai beállításokat, melyekkel élvezhetően futott. Természetesen az élmény legnagyobb része a VGA-n múlik, így a Geforce GTX 660-as Full HD felbontás, FXAA-s Anti-Aliasing és High grafikai paraméterek mellett volt hajlandó közel folyamatosan 30-40 képkocka per másodperces sebességgel futni.

[+]

Szerencsére lehetőségünk adódott egy Geforce GTX 960-as VGA-val is kipróbálni a Rise of the Tomb Raidert, ami azt jelenti, hogy kicsit komolyabb látvány mellett is tudtuk élvezni a dögös akciókat. A GTX 660-as beállítási értékei (1920x1080, AA: FXAA, High graf.) mellett a GTX 960-as 40-45 FPS-t produkált, de még úgy is hozta a szükséges 30-35-öt, ha az Anti-Aliasinget SMAA-ra állítottuk, a grafikai paramétereket a Texture Quality kivételével (maradt High-on) pedig a maximális Very High fokozatra toltuk. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a legtöbb FPS-t a Texture Quality és az Anti-Aliasing zabálja fel, így ha nem rendelkezünk csúcskártyával, akkor előbbi esetében elégedjünk meg a Medium vagy jobb esetben a High opcióval, míg utóbbinál készüljünk fel, hogy minden egyes lépcső 7-8 képkocka veszteséggel fog járni. A tesztértékeket a Soviet Installation pálya nyílt terepén mértük a Fraps segítségével.

[+]

A billentyűzetes irányítás egyszerre használható és idegesítő is. Az egér és klaviatúra kombó tökéletes az akciórészeknél, elvégre precízen tudunk célozni, azonban a platformszakaszoknál rendre előfordul, hogy ha kapkodunk hősnőnk még az előző irányba végzi el az ugrást, ami durva csonttörő zuhanásokkal végződik. Persze egy komolyabb csatában már meggyűlhet a bajunk a billentyűkkel, ahol egyszerre kell iránymegadás mellett futnunk és még kitérnünk is a brutkó mackó gyilkos csapásai elől, majd hirtelen megfordulva telelődözni nyílvesszőkkel. Na, ilyenkor éreztem a kontrolleres irányítás előnyeit és váltottam is egy Xbox kontrollerre. Érdemes mindenkinek, könnyebb és kényelmesebb, de a megrögzött makacs PC-seknek sem kell aggódniuk, el lehet boldogulni a klaviatúrával is.

[+]

Nem beszéltünk még a megvalósításról, pedig érdemes. Az audio részleg maximálisan hozza a kötelezőt, kellemesek a dinamikus zenei betétek, azonban a vizuális munka vastagon lekörözi. A karakterek fantasztikusak, főleg Lara elképesztő, számos közelin csodálhatjuk tökéletes pofikáját és hajkoronáját az átvezetőkben. Az animációk kapcsán szintén ez a színvonal mutatkozik meg, de említhetnénk a látványos effekteket is. A magas hóban látszanak a nyomok, a robbanások lehengerlőek, a víz életszerűsége kimagasló, az időjárás pedig bármikor képes elkápráztatni az embert. Egyedül a növényzet, a különböző fák és bokrok bírtak volna el még több részletet, ebben a generációban láttunk már szebbet és jobbat belőlük. A mesés látványt elenyésző mennyiségben rondítják csak el kisebb bugok, valamint olykor a kamerakezelés is tud rakoncátlankodni, de ezek jelentéktelenné válnak az összképet nézve.

[+]

Összegzésként egy nagyon elégedett, de mérsékelt örömmel tudnám összefoglalni a Rise of the Tomb Raider PC-s kiadását. A portolás kifejezetten szép és dicsérni való munka, nem dobtak oda valami emészthetetlen moslékot a játékosoknak, tényleg kezd törődni a PC-sekkel a Microsoft. Azonban a folytatás kapcsán nyugodtan mondhatjuk, hogy biztosra mentek a fejlesztők, szinte egyáltalán nem mertek újítani, csak a már bevált megoldásokat tökéletesítették és próbálták a „cirkusz faktort” még eggyel magasabb szintre emelni. Kétségtelen bevált az elképzelés, ezúttal is minden másodpercét élveztük az alkotásnak, könnyen lehet a Rise of the Tomb Raider 2015 és 2016 egyik legjobb játéka, viszont ha lesz folytatás, akkor annak már többet kell majd felmutatnia.

Pro:

• Elfogadható minőségű portolás;
• Lara ezúttal is lehengerlően szórakoztató;
• alapból is tartalmas, de ötletes az Expedition mód.

Kontra:

• Kevés újdonsággal rukkolt elő;
• apróbb bugok és irányítással kapcsolatos problémák.

90

Rage23