Egy mestermunka...
A 2013 júniusában megjelent játékot a kritikusok elég eltérően értékelték, míg a konzolos verziók egész jó pontszámokat kaptak, addig a PC-s változat jobbára csak közepes eredményeket mondhat magáénak. A játékosok ellenben mindhárom platformon közel azonosan értékelték, rendre a tetszési indexek felső harmadába tartozó szavazatokat kapott. A 6.4GB-os játék telepítése után hamar ki is derült ennek oka.
Grafikája stílusos, látványos és kidolgozott, bizonyos vonatkozásaiban (mint a például főszereplőnk) pedig kimondottan meglepő, hogy az újonc játékfejlesztő stúdió mit hozott ki az Unreal 3 engine-ből. A zenével megtámogatva a látványvilág már a tutorial pályán magával ragadja a sci-fi témára fogékony játékost, pedig akkor még alig látott valamit a 2084-as év Új-Párizsából. A Remember Me ugyanis ott játszódik, egy technológiának köszönhetően sajátos pályát követő jövőben, 70 év múlva.
Amennyiben gonoszkodni szeretnék a fő és mellékszereplők alakjának kidolgozottsága kapcsán, akkor feltenném a kérdést, hogy az ezzel megválható népszerűség miatt a női, illetve nőket imitáló mesterséges szereplők alakjának megformálásába vajon mennyi munkaórát fektettek? Gonoszkodni azonban nem szép dolog, és különben is szívesebben nézek egy kisportolt, de mégis nőies hátsó fertályt – külső nézetes játék teljes idejéből legalább 80%-ban hátulról látható szereplő esetében meg még inkább –, mint mondjuk egy izomember csontos ….
Érdekes megoldás, hogy ennek a jövőbeni világnak jóval előbb ismerjük meg a nem csak árnyékos, de kimondottan mocskos és ijesztő oldalát, mint azt idilli és csillogó felszínt, ami alatt a kitörölt memóriájú eszement emberroncsokkal teli csatornák és sikátorok meghúzódnak. A Remember Me ugyanis in medias res, vagyis a dolgok közepébe vágva helyezi a történetbe a játékost: Nilin, a főszereplő szinte a teljes tudatlanság állapotában, emlékek nélkül került irányításunk alá. Attól, hogy memóriájának maradékát is végleg töröljék, ezzel pedig (ha véletlenül nem halna bele, akkor „csak”) emberi mivoltától is végleg megfosszák, egy váratlan jóakaró utolsó pillanatban érkező utasításainak követése mentheti meg.
A szerencsés, de még így is küzdelmes megszabadulás után kezdődik csak az igazi kaland, amiben egyszerre kell azért küzdenünk, hogy megszabadítsuk az emberiséget, de legalább is Neo-Paris lakosságát a Memorize hatalma alól. A szervezet, az emberi emlékekre épülő gazdaságban szinte korlátlan hatalommal bír, a helyesen viselkedő polgároknak munka nélküli jólétet biztosító robotizált társadalmat a memóriavadászok védik a felforgatóelemektől. Ugyanakkor Nilin elveszett, pontosabban elvett múltjának is nyomára kell jutni a játékban, hiszen a történet csak úgy válik teljessé ha kiderül, hogy miként is került az egykori memóriavadász a Bastille-ban személyiségtörlésre váró rabok közé.
A sokat ígérő történet mellé egyedi, egészen pontosan egyénivé tehető, testre szabható irányítási rendszer is társul. Legalább is, ami a harcjelenetek irányítását jelenti. Neo-Paris falak kiszögellésein kapaszkodós, állványzatokon ugrálós, egyszóval platformjáték stílusú bejárása közben ugyanis a nagyobb nyílt területeken ellenfelek bukkannak elő, s csak akkor juthatunk tovább, ha közelharcban legyőzzük őket. Ezekben az instant arénákban Nilin akrobatikus elemeket is alkalmazó harcmodort vet be. A fizikai támadását és annak kivédését célzó mozdulatokon túl a memóriavadászok harcművészeti eszköztára arra is módot kínál, hogy az ellenfelektől szellemi energiát csapolja le és azt regenerációra fordítsák a harc közben.
A rendelkezésre álló négy mozdulat hatékonyságát nagyban növeli, ha kombinációban alkalmazzuk azokat. A DONTNOD-nál annyiban csavartak ezen az elég általános megoldáson, hogy a kombinációk összeállítását a játékosra bízzák. A könnyen kezelhető Combo Lab-ban az egyes gombokhoz kapcsolt alapmozdulatokat rendezhetjük sorba, így a hatásukat, végrehajtásukhoz szükséges időt és kezünkre állását tekintetbe véve egyedi kombinációkat lehet összeállítani. A lehetőségek pedig a harcokban szerzett tapasztalatokért kapott pontok alapján időről-időre bővülnek.
A memóriavadászok jellegzetes felszerelését, különleges kesztyűjüket nem csak a harcok közben és nem csak a szellemi energiák lecsapolására lehet használni. Azon túl, hogy berendezéseket is befolyásolhat vele a játékos, akad néhány különleges mozzanat a játékban, mikor fontos szereplők emlékeibe nyúlhatunk bele a segítségével. A manipulálható, megváltoztatható emlékbe, mint egy filmbe láthatunk bele, azzal a különbséggel, hogy bizonyos dolgokat módunkban áll megváltoztatni. Apróságoknak is nagy szerepe lehet abban, hogy megváltozzon az emlék esemény, s ezzel a személy hozzáállása, és a játék jelenében a cselekedetei.
A manipulációhoz jó támpontot adnak az „emlék-film” pixelhibái, de még ezzel a segítséggel is izgalmas kihívás megtalálni a célhoz vezető megoldást. Ezek a jelenetek nagyon sokat adnak a játékélményhez, ettől válik a Remember Me igazán egyedivé.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
