Furcsa páros, ismerős sztori
Az, hogy a játék címéből hiányzik a Gyűrűk Ura megnevezés nem feledékenység vagy igénytelenség eredménye – a fejlesztők már ezzel is szeretnék jelezni, hogy el akartak távolodni az eddigi, általában szigorúan a könyvekre vagy a filmekre építő feldolgozásoktól. Ez már rögtön a kiindulópontnál is látszik: a két filmtrilógia közti időben járunk, ráadásul egy olyan vidéken, amit viszonylag kevésszer látogathattunk meg. A Szaurón visszatérésekor még meglepően termékeny Mordorban zajlik a kaland, egy olyan területen, amely ekkor sem volt egy piknikre alkalmas vidék, hisz szinte minden négyzetméterét orkok, urukok és egyéb agresszív lények burjánzó tömege lepi el. Persze a körítés az egy dolog, hiszen egy n+1-edik hack ’n’ slash játékra ma vélhetően kevesek kapnák fel a fejüket, akármennyire is a gonosz birodalmát mutatná be. De ha azt mondjuk, hogy az Assassin’s Creed-széria szabad mozgásrendszere találkozik az újgenerációs Batman-feldolgozások trükkös harcrendszerével, na az már minden bizonnyal sokkal nagyobb tömegeket érdekelhet.
A Shadow of Mordor egy furcsa kettős történetét meséli el: Talion, a gondori vándor, a mordori Fekete Kapu őrzője az egyik, Celebrimbor, a három tünde gyűrű megalkotója, a réges-rég meghalt legendás tündekovács a másik. Elég valószínűtlen páros, de hát a tolkieni kánon felrúgásával azért össze lehetett hozni őket: amikor a prológusban Talion családját lemészárolják az orkok, az ő torkát személyesen a Fekete Kéz, Szaurón egyik nagyhatalmú szolgája metéli el. Viszonylag kevés játék kezd rögtön a főszereplő halálával, de itt ez a helyzet, legalábbis addig, amíg az élet és halál közti lidérc-létsíkra szorult Celebrimbor bele nem költözik hősünk testébe, és ezzel vissza nem hozza az árnyékvilágba. Ha elfogadjuk azt, hogy ez teljességgel ellentétes a Tolkien által leírtakkal (A szilmarilok szerint ugye Beren volt az egyetlen ember, aki visszatérhetett a halálból), már át is lendültünk a játék talán legnagyobb problémáján.
Ritka jelenet a Shadow of Mordorban: egy ork vagy uruk sincs a képernyőn [+]
Talion tehát ismét lélegzik, kardot, tőrt és íjat markol, és készen áll a bosszúra. Celebrimbor szintén nem szívleli az őt legyilkoló orkokat, de amnéziája miatt eleinte sok segítséget nem tud adni – így aztán célunk kettős lesz: az átlátszó tünde emlékeit is vissza kellene szereznünk az ork társadalom alapos feldúlása mellett. Lehetőségeink szinte végtelenek, hisz Mordor jókora vidéke ott terül el előttünk, mindenhol küldetéseket, orgyilkolásra alkalmas célpontokat, gyűjtögetnivalókat kínálva Talionnak. Noha az először megnyíló vidék érezhetően kisebb, mint sok más sandbox játék világa, a játék felénél megnyíló új, tengerparti területtel együtt már nem fogjuk szűkösnek érezni a zónákat.
A Shadow of Mordor legegyedibb funkciója mindenképpen a Nemezis-rendszer névre keresztelt ork hierarchia-hálózat. Az ezt mutató képernyőn bármikor megnézhetjük az ork és uruk altisztek, kapitányok és hadurak éppen aktuális állapotát. A kellő információk megszerzésével mindenkinek tudjuk nem csak a nevét, de tartózkodási helyét, gyengéit, erősségeit is. A rendszer legnagyobb húzása, hogy nem egy kötött ork katonai hálózatot mutat be, ahol szép sorban végig tudjuk magunkat küzdeni az egyre nagyobb hatalmú vezetőkön, hanem mindez dinamikusan, folyamatosan változó módon, ránk, cselekedeteinkre reagálva alakul. Ha két ork vezér összebalhézik, a győztes megerősödik, akár elő is léptethetik; korábbi haverjai pedig adott esetben tisztekké válnak. Ha egy utolsó utáni közkatona megöl minket (game over nincs, bármikor visszatérhetünk a halálból), ő is nevet szerez, megjelenik a hálózaton, betöltve egy korábban kivégzett altiszt vagy kapitány helyét.
Egy csodás barátság kezdete, avagy találkozásunk a szimpatikus Ratbaggel [+]
Ez a rendszer nem teljesen önműködő, és természetesen a legkomolyabban mi befolyásolhatjuk, de kellő mennyiségű kiszámíthatatlanságot csempész az eseményekbe. Korábbi gyilkosaink emlékeznek ránk (ráadásul külön jutalommal vendetta-küldetések képében megjelennek haverjaink játékaiban), a csak időszakosan élő küldetések kihagyásával pedig igen komoly átrendeződések mehetnek végbe a katonai hálózaton. Ha nem ügyelünk a feltörekvő vezérekre, ha nem gyomláljuk ki sűrűn a mindig új bajnokokat kinevelő uruk hálózatot, akkor bizony hamar a fejünkre nőnek a rosszarcú népek. Később szerencsére lesz esélyünk Cerebrimbor furcsa lidérchatalmával szövetségesekké agymosni az orkokat, ami rengeteg hátbatámadós szabotázsakcióra, biztonságos zónák létrehozására ad lehetőséget. Azt azért fontos tudni, hogy ezek az orkok nem járják (legalábbis nem mind) velünk együtt a vidéket, a legtöbb csak akkor jelenik meg a játéktéren, ha kinevezzük őket célpontnak.
Szaurón hátsó kertjében
A Nemezis-rendszer tulajdonképpen a program lelke, a Shadow of Mordor ezen túl „csak” egy profin összerakott akciójáték. Noha a táj nem feltétlenül lenyűgöző (főleg, ha hozzám hasonlóan elsősorban a majdnem-láthatatlanságot adó lidérc-létsíkba átcsúszva rohangál valaki), a karakterek parádésan néznek ki. A játék csaknem minden része egyetlen gomb lenyomásával megmászható; talán éppen ezért olyan idegesítő az a néhány fal, szikla, amely kifog Talionon… Noha igazi városok nem nagyon vannak, a méretesebb ork közösségek igen sok rejtekutat, megmászható falat, orgyilkolási lehetőséget rejtenek. Így a lopakodás és az íjászat is fontos eszközünk lesz, ráadásul a környezetet is sokhelyütt egyéb módon is ki lehet használni. Az egyik helyen óriási darázsfészkekkel kelthetünk terrort, másutt, a Far Cry-okat idéző módon ketreceket meglőve engedhetünk ki különféle vadakat az orkok legnagyobb örömére.
A Caragorok szörnyű ellenfelek – amíg meg nem tanuljuk háziasítani és meglovagolni őket [+]
Maga a küzdelem a manapság egyre terjedő, az ellentámadásokra épülő rendszert veszi alapul: akrobatikusan kardozunk egy agresszív tömeg közepén, és ha felvillan egy ikon, azt lenyomva kivédjük a támadást és jól be is mosunk az illetőnek. Természetesen a játék közepén már több speciális ellenféllel is találkozunk, a pajzsos katonáktól a különféle állatokon át a távolból támadó dárdás, íjat hordozó ellenfelekig. A megszédült ellenfeleket egy gombkombinációval ki is végezhetjük, de az információszerzés is harcban, lidércerejű kifaggatással történik. A harcok nagyon pörgősek, és bár kellő koncentrációval akár húszfős tömegeket is le lehet győzni, érdemes azért jól megfontolni, hogy milyen csetepatékba vetjük bele magunkat, és mikor fújunk inkább visszavonulót. És még fontosabb lehet a taktikus előkészület: érdemes támadás előtt szépen leszedni az íjászokat, megritkítani az őröket, és ha feltűnik a figyelmeztető ikon a képernyőn, hát mindent félretéve legyalulni a riadó megfújására készülő orkot.
A lidérc-hatalom akciióban, avagy Talion véres rendet vág az orkok között [+]
Ma már nem kerülhet a boltokba akciójáték fejlődési lehetőségek nélkül, és a Shadow of Mordor bizony ezeket csőstül nyújtja. Egyrészt ott vannak az XP-hajhászással szerezhető képességpontok, melyeket különféle extra lehetőségekre költhetünk el; farkasok meglovagolása, azonnal ölő támadások, tüzes vagy földhöz szögező nyílvessző használata és hasonló dolgok vannak itt. A játék végén már megdöbbentően erős skillek szerezhetők meg, feltéve, ha a tisztek gyilkolásával megnyitjuk azokat. Emellett pénzzel fejleszthetjük életerőnket, illetve fegyvereinket – azokat a fegyvereket, amelyekbe a legyőzött tisztek után hadizsákmányként hátramaradó rúnákat is pakolgathatjuk.
Emellett természetesen rengeteg vadászni- és gyűjtögetnivaló vár ránk Mordorban, szedhetünk gyógynövényeket, felkutathatunk ősi tünde igéket, találkozhatunk furcsa alakokkal, sőt, még egy igen jellegzetes, skizofrén alakkal is összeakaszthatjuk lidércbajszunkat. Amennyiben keményen rákattanunk a játékra, a térkép ikonoktól való megtisztítása simán el fogja vinni vagy tíz óránkat – mindez a sztori felgöngyölítésén felül, ami önmagában is elviszi majd legalább ennyi időnket. Kell az, hogy elragadjon minket a játékmenet, az izgalmas harc és persze a Nemezis-rendszerrel végrehajtott aljas akciók öröme, mert a Shadow of Mordor történetével nem fog elragadni minket, egyszerűen sosem tud továbblépni az ezerszer látott bosszúhadjáraton és az ezzel kapcsolatos kliséken. Szintén zavaró lehet néhány hiba az irányíthatóságban: az érthetetlenül nem megmászható sziklákat már említettem, de a szimpla íjászatot is szokni kell, a Caragor-lovaglás pedig igen zavaros tud lenni.
A játék végén már Caragornál jóval nagyobb vadak felett is átvehetjük az irányítást [+]
Szerencsére azonban van elég másodlagos tartalom a programban, hogy ezt elfelejtsük, de tény, hogy aki emlékezetes karakterekre vágyik, az a máskülönben zseniális szinkronszínészek ellenére sem fogja itt megtalálni számításait. A harc viszont nagyszerű, a világ felderítése mindig hoz valami váratlant, ráadásul az is sokat dob a dolgon, hogy Középfölde ritkán látott területeit barangolhatjuk be. A fejlesztők jó lóra tettek, amikor új perspektívából közelítették meg ezt az oly jól ismert világot. A Shadow of Mordor tényleg új színt visz a Gyűrűk Ura-játékok igen hosszú sorába, és ez már önmagában is tiszteletre méltó.
Pro:
- A Nemezis-rendszer tényleg feldobja a játékot
- Pörgős harcrendszer, igen sok megtanulható extra képességgel
- Nincs game over, mégis minden halálnak következményei vannak
- Nagyon sok mellékes tennivaló
Kontra:
- A történet nem sok eredetit vagy legalább érdekeset kínál
- A játéktér kiszélesedésére és az orkok agymosását lehetővé tevő képességre nagyon sokat kell várni
- Az irányítás nem mindig tökéletes
85
A Shadow of Mordor jelenleg PC-n, PS4-en és Xbox One-on elérhető. A PS3-as és Xbox 360-as változat november közepén jelenik meg.
