A nemzetközi helyzet fokozódik
Ritkán telik el hét olyan hír nélkül, hogy lezártak egy budapesti háztömböt egy előkotort második világháborús bomba miatt, és sajnos az ezerszámra összeszedett, fel nem robbant tüzérségi kellékek hatástalanítása is komoly veszélyeket rejt. Pedig 76 éve, hogy kitört a második nagy világégés, mégsem sikerült a brutális hatásait teljesen kiheverni. Nem véletlen, hogy ez a technikai újításokkal és zseniális parancsnokokkal lefolytatott csatározás a legnépszerűbb a háborús játékok körében.
Ezen csoportba nemcsak a hentelős, frontvonalbeli akciójátékok, hanem a komolyabb szimulációk is beletartoznak, és a Hearts of Iron sorozat a legrátermettebb stratégákat hívja keringőre, hogy saját képmásukra szabják a véráztatta 20. századot. Az első cím 2002-ben jelent meg a Paradox Interactive csapatától, a harmadik pedig már hét éve, úgyhogy időszerű volt, hogy a népszerű háborús stratégiajáték következő generációja befusson. A sorozatról azt kell tudni, hogy a Total War-féle, térképes és csatatéri, megosztott játékmód helyett itt minden játékóra a terepasztalon zajlik, ahol a legaprólékosabban ki lehet (és ki kell) dolgozni a sikeres hadviselés momentumait.
A műfajmegjelölésben a szimuláció szót használtam, és először nekifogva az ilyen játékokra jellemző káosszal találkoztam a roppant bonyolult terepasztalt és az ezernyi lenyitható menüt, gombot megpillantva, úgyhogy inkább a tutorial kiképzőtisztjére bíztam a Hearts of Iron IV kiismerését. A játék célja természetesen a globális és lokális háborús győzelem, a megfelelő stratégiai pontok elfoglalása és bizonyos nemzetek térdre kényszerítése, ehhez pedig minden fronton kontroll alatt kell tartani a saját birodalmat – és a többiekét.
Akár 1936-ban veszi fel a játékos a történelem fonalát, akár 1939-ben, közvetlenül a háború kitörése előtt, a bajonettek felszerelését komoly készülődés előzi meg. A terepasztalon mindenekelőtt a hazai civil és katonai termelést kell rendbe kapni. A civil gyárak felelnek az építkezésekért, a katonaiak pedig a hadianyagokért, a felszerelésért és a harci eszközökért. A források és a kapacitás véges, a gyártási hatékonyság kezdetben pedig gyatra, úgyhogy különösen fontos mindjárt az elején a hadi és technológiai kutatásokra is ráfeküdni. Ez a háború lefolyásával egyre modernebb eszközök és technológiák kiváltását jelenti, akár a sorsdöntő atombomba megalkotásával, úgyhogy javallott legalább a többiek hadászati fejlettségét tartani, de inkább elébük kerülni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!