Pozitívumok, negatívumok és értékelés
A játék tulajdonságainak felsorolását szokás szerint annak erényeivel kezdem, utána jöhetnek a hátrányok, hiszen sajnos akármilyen tökéletesnek tűnik is a játék elsőre, azért akadnak benne hiányosságok. De kezdjük előbb a pozitívumokkal.
Legelőször is a lebilincselő HANGULAT - így, nagybetűvel - ezen a téren csillagos ötöst kap a program. A közeljövő koszos, züllött, túlzsúfolt metropoloszainak utcáit járva a játékost magával ragadja ennek a cyberpunk világnak a varázsa, és amennyiben nem vigyázunk, végleg elveszünk benne. A külső tereken át a legkisebb szobákig minden helyszín kellőképpen be van rendezve és részletes textúrák borítanak minden egyes poligont, így a grafika részletességét egy rossz szó sem érheti. Nem forradalmi ugyan, de egy játéknak legalább így kellene kinéznie 2011-ben.
A lenyűgöző grafika azonban csak hab a tortán, a Deus Ex 3 valódi értéke a benne rejlő lehetőségekben búvik meg. A játékos teljesen szabadon cselekedhet ebben a futurisztikus cyberpunk környezetben. Ha akarsz, tűzharcba keveredhetsz mindenkivel, akinek nem tetszik az arcberendezése, viszont ha senkinek sem akarod az életét elvenni, arra is van megoldás. A kettőt keverheted is, azaz egyik feladatot fegyverrel, a másikat lopakodással és hackeléssel, a harmadikat pedig beszélőkéd fitogtatásával is meg tudod oldani.
A lehetőségeknek eme széles tárháza elég magasra teszi a program újrajátszhatóságának értékét is, hiszen a több, mint 20 órát kitevő játékidő végére pusztán a töredékét ismerjük meg a Deus Ex világának. Miután a játéknak négy különálló befejezése is van, így legalább kétszer mindenképpen érdemes végigjátszani, eltérő döntésekkel, hogy lássuk, mik változnak meg a végére.
A Deus Ex 3 kezelőfelülete szintén piros pontot érdemel, nagyon illik a hangulathoz mind a menük, mind pedig a játékon belüli képernyők (térkép, tárgykészlet, karakterlap) kidolgozottsága. Szintén jó a rengeteg elrejtett poén, melyek némelyikén szó szerén fetrengeni lehet a röhögéstől. Persze ezek megtalálásához érdemes átkutatni a feljegyzéseket és belenézni az irodai számítógépeken tárolt levelezésekbe.
Ami szintén nagyon tetszett, az a rendelkezésre álló felszerelés beosztására, valamint a saját testi épségünk megőrzésére kényszerítő játékmenet. Végre egy játék, amiben nem kell tárakat belelőni az ellenfélbe hogy kinyiffanjon - a bossok kivételek -, viszont mi is eléggé sérülékenyek vagyunk, elég pár bekapott ólomdarázs, és máris kopogtatunk Szent Péternél. :-)
A másik sarkalatos pont a váltakozó kameranézet. Elképzelhető, hogy valakit zavarni fog, hogy egyszer FPS, máskor pedig TPS nézetben kell játszania a Deus Ex 3-mal. Személy szerint nekem csak addig volt picit furcsa, amíg rá nem jöttem, hogy melyik billentyű milyen hosszú ideig tartó lenyomásával tudok fedezékben közlekedni. Utána már nagyon szimpatikus megoldás, külön adrenalinnövelő érzés volt látni, ahogy a láda elé ér az őr, ami mögött lapultam.
A játék optimalizálása szintén dicséretet érdemel, hiszen - nem véletlenül virít az AMD Gaming Evolved logója a Deus Ex 3 elején - FullHD felbontásban, DirectX11 alatt mindent maximumra téve sem akadozott a Radeon HD 6870 kártyán, valamint a töltési idők sem voltak olyan hosszúak, mint ahogyan arra sokan panaszkodtak korábban (Valószínűleg az időközben kijött patch javított a helyzeten). Viszont ha belegondolunk, miután nincsenek nagy szabad terek a játékban, így nem csoda, hogy ekkora részletesség mellett ilyen sebességet érhetünk el vele.
Most pedig következzenek a negatívumok, melyekből sajnos akad pár, azonban azt hozzá kell tenni, hogy ezek többsége csupán apróság, a játék hevében néha fel sem tűntek, csak miután néhol többször visszatöltöttem az állást és más megoldás után kutattam.
A Deus Ex 3 legnagyobb erénye egyben a legnagyobb hátrányának okozója is, ugyanis azáltal, hogy szabadon választhatjuk meg, miképpen fejlesztjük karakterünket, néhol akaratlanul is elakadhatunk, vagy komolyan megnehezíthatjük a tovahaladást. Erre az egyik legjobb példa a bossok elleni harc. Itt a játék átvált hagyományos FPS műfajba, azaz elő a fegyverekkel és lőni mindennel az ellent, amíg mozog. Azokat ez nem fogja zavarni, akik eddig is ilyen stílusban küzdöttek, viszont akik a beszédre, lopakodásra vagy hackelésre összpontosítottak, ilyenkor gondban lehetnek.
Az ellenfelek mesterséges intelligenciája is hagy némi kívánnivalót maga után. Bár én nem sokat használtam a lopakodást, ahol lehetett, fegyvereim erejére támaszkodtam, mégis voltak olyan helyzetek, amikor kénytelen voltam sunyi tolvaj módjára beosonni az ellenség bázisára vagy egy szigorúan őrzött objektumba. Ilyenkor jön elő, hogy bizony az ellenséges katonák még akkor sem vesznek észre, amikor közvetlenül az orruk előtt guggolsz egy láda mögött, vagy éppen pár centiméterrel a hátuk mögött osonva teszed őket hűvösre, és ez picit elszomorító.
Ami még néha zavaró tud lenni, azok a játék motorjának apróbb bakijai. Például nem egyszer előfordult, hogy egy függőfolyosón lelőtt katona fél teste átlógott az azt szegélyező korlát üvegén, vagy miközben az eliminált ellenfelet biztonságos helyre vonszoltam, utána úgy maradt állva a karja vagy lába, aminél fogva húztam, pedig már rég elengedtem őket. A csodálatos grafika ellenére itt-ott akad néhány falon átlátszó textúra, például egyszer a liftajtó csukódását követően átvillogott az előtte lévő folyosót szegélyező korlát.
Végezetül még meg kell említsem a mellékküldetések történetre gyakorolt hatásának hiányát. Hiszen akármilyen szórakoztató is például egy prostituált barátnőjét megmenteni a gengszterek karmaiból vagy éppen egy gazdag apuka fia által elkövetett gyilkosságról beismerő vallomást kicsikarni, mindez erősen veszít értékéből, ha az ügynek nem lesz folytatása. Tehát akárhogyan is oldjuk meg ezeket a feladatokat, az a játékra nem lesz hatással. Nem üldöz minket a gazdag apuci, amiért börtönbe juttattuk a fiát, valamint a gengszterek sem erednek a nyomunkba, mert kinyírtuk pár emberüket.
| Értékelés | |
| 8 |
Játékmenet: Játékmenet szempontjából nincs miért szégyenkeznie a Deus Ex: Human Revolution című játéknak. Gyakorlatilag bármit megtehetünk, amit csak akarunk, teljes mértékben ránk van bízva, hogy milyen hőst faragunk magunkból. Egyedüli negatívum - viszont az elég nagy -, hogy némely esetben kényszerhelyzet elé állítanak bennünket. Azaz hiába fejlesztünk ki egy besurranó tolvajt, aki mesteri módon töri fel a komputereket, a bossok elleni harcoknál ebből nem profitálunk. Ráadásul ilyenkor a játék átvált FPS üzemmódba, a hasonló játékoknál megszokott taktikákkal (Pl.: Robbanó gázpalackok ellenfélre dobálása) tudjuk őket elintézni, amíg erre rá nem jövünk, komolyan meg fogunk velük szenvedni. |
| 9 | Hangulat: A játék hangulata nagyon jó lett. A Deus Ex világa továbbra is lenyűgöző, részletgazdag megvalósításban tárul elénk, amit ráadásul egy mesteri, baljóslatú jövőkép által elképzelt stílus is tetéz. Miközben a játékos végigmegy ennek a lezüllött cyberpunk világnak minden szegletén, lépten-nyomon újabb információkhoz juthat az itt élő emberekről és eseményekről. Ahogy haladunk előre a történetben, egyszer sem jut eszünkbe, hogy a játék unalmas vagy a küldetések sablonosak lennének. A mellékküldetések pedig csak még tovább fokozzák ezt az érzést, kitűnően illeszkednek a történetbe és kellemes változatosságot nyújtanak, habár sajnos a játék végkifejletére nincsenek hatással. Negatívumként lehet még megemlíteni, hogy a helyszínek meglehetősen kicsik és élettelenek, az utcákon álldogáló emberek között még mindig túl sok az olyan, aki egy helyben szobrozik egész játék alatt és többnyire elhajt minket a vérbe, ha megszólítjuk. |
| 10 | Grafika: A játék grafikája hozza a 2011-ben elvárható szintet. Maximális beállítások mellett, DirectX11 alatt FullHD felbontásban egyenesen lenyűgöző a látvány, amihez ráadásul kellő mértékű optimalizáltság is társul. Helyenként ugyan kicsit túlzásba vitték az effekteket - például a villanógránátnál vagy főhősünk halálakor ezek kimondottan zavaróak -, viszont általánosságban véve egyszerűen csodálatos a látvány. Külön piros pont, hogy a legtöbb játékkal ellentétben itt végre minden egyes helyszín kellőképpen be van rendezve, sehol nem találunk négy falból és baltával faragott poligonokból álló tárgyakkal teli helyiséget. A kezelőfelület szintén remek lett, nagyszerűen illik a játék hangulatához. Apróbb hibák előfordulnak benne, de ezek csak akkor zavaróak, ha direkt figyelünk rájuk, játék közben észre sem vesszük őket. |
| 8 | Hangok: A Deus Ex zenéje nagyon jól sikerült, halk, sejtelmes, komor, szinte beleforr a játék egészébe. Hangok tekintetében már sajnos nem ilyen jó a helyzet, főleg a szinkronhangok között akadnak olyanok, melyeknél valamit tutira elszúrtak, nagyon mesterkéltnek tűntek, főleg Jensen esetében. A környezet és a fegyverek hangjai is viszonylag jól sikerültek, de azért az sokat levon a végső pontszámból, hogy épp a főhősre nem figyeltek oda - és még a szájmozgása sincs szinkronban, bár ez nem a hangok hibája. |
| 8,5 | Összességében: Véleményem szerint a Deus Ex: Human Revolution az előző részek rajongói számára kihagyhatatlan alkotás, hiszen méltóképp bővíti ki a sorozatot. Akik nem értenek legalább középszinten angolul, azok kerüljék el, mert itt következményei vannak, ha rosszul válaszolunk. Nem úgy zajlanak benne a párbeszédek, hogy csak nyomkodjuk a tovább gombot és megyünk. Viszont akik játszottak már a Splinter Cell, vagy valamelyik hasonló stílusú játékkal, azok nyugodtan tehetnek vele egy próbát, csalódni nem fognak. A gyönyörű grafika, a kiváló hangulat, a több, mint 20 órányi játékidő, a többféle befejezés, a karakternek és játékstílusnak testre szabhatósága, valamint a magas újrajátszhatósági érték miatt a Deus Ex 3 esetében biztosan azt fogjuk érezni, hogy nem volt kidobott pénz, amikor megvettük a játékot. |
