A visszatérés
A Dark Souls 2 fejlesztői hűek maradtak önmagukhoz. A játékhoz érkezett első letölthető tartalom ugyanis pontosan ugyanolyan kemény és élvezetes, mint amilyen az alapjáték is volt. A hibákat, a könnyelműséget, az oktalanságot azonnal kegyetlenül megtorolja, de mivel fix szabályok szerint játszik, továbbra is megtanulható, kitapasztalható, legyőzhető minden halálos csapdája, brutális szörnyetege, gigantikus főellenfele.
Ennek a gigantikus várnak a mélyén lapul az áhított kincs. [+]
A Crown of the Sunken King a három, egymáshoz lazán kapcsolódó DLC közül az első (a következők augusztus, illetve szeptember utolsó hetében érkeznek), a célunk pedig Vengarl király réges-rég elveszett koronájának megtalálása lesz. A kincs természetesen nem porosan fekszik valami múzeum vitrinjében, nem, természetesen egy sárkányfattyakkal, élőholtakkal és egyéb, beazonosíthatatlan bestiákkal teli romváros legmélyén tudjuk azt kicsavarni egy hatalmas monstrum karmai közül.
Minden barlang új veszélyeket és új csodákat rejt. [+]
No persze míg idáig eljutunk, bőven lesz dolgunk – már rögtön azzal is, hogy hogyan is keveredünk el ebbe a városba, Shulva romjai közé. A játék ezt ugyanis nem köti az orrunkra, csak egy homályos célzást kap a játékos, amennyiben alaposan megnézi a DLC-vel a táskájába csempészendő új tárgyat. Én segítenék mindenkinek: a Black Gulch legmélyén találjuk a teleportkaput, egy főellenség mögötti teremben. Természetesen, ha már elhagytad ezt a részt a játékban, ha a Rottent már kinyiffantottad, mindössze egy utazásba kerül a dolog – ha azonban nem tartasz még itt, mert teszem azt hozzám hasonlóan a New Game+ játékmódnak még csak az elején tartasz, akkor bizony órákba is beletelhet, mire nekiállhatsz a korona utáni kutatásnak. Persze megvan ennek is a hangulata, mindazonáltal van olyan ismerősöm, aki minderre csak a DLC letöltése után döbbent rá, és nem vállalta be a nagyjából tíz órányi kőkemény küzdelmet NG+ fokozaton, és dühösen, a From Software-t szidva színtiszta veszteségnek könyvelte el a DLC árát. (Ha esetleg az első végigjátszásban vagy, akkor is érdemes várni a végjátékig, mert az új területek pokoli nehezek egy felkészületlen karakter számára.)
Természetesen "kedves" online társaink itt is megszállhatják játékunkat. [+]
Amennyiben sikerült átjutnunk az új világba, hamar eltűnik ez a keserűség, mert a fejlesztők nem igénytelenkedték el a dolgot: a három új zónában csak új ellenfeleket találunk, és persze új fegyverek, páncélok, varázslatok is vannak dögivel, csak legyen türelmed megtalálni mindet. Merthogy a DLC helyszínei meglehetősen keszekuszák lettek, millió elágazással, lifttel, híddal, peremmel – ember legyen a talpán, aki egyhamar kiigazodik a térképen. Tovább növeli a mozgási (és eltévedési) lehetőségeket az is, hogy az első zónában kéken ragyogó oszlopok megütésével egész házakat mozgathatunk meg. Néhol erre a továbbjutás miatt van szükség, máshol egyszerűen kincsre lelhetünk így, vagy éppen íjászok elé rakhatunk ezzel akadályokat; azt azonban mindenképp tartsuk észben, hogy természetesen egy-egy ilyen manőver néha csak az ellenfeleknek ad új lehetőséget a támadásra.
Ha karakterünk nem kellőképp erős, a DLC területei igen hamar feladásra fognak kényszeríteni. [+]
A második zóna már a város legmélyét mutatja be, ahol nincs lehetőség ilyen nagymértékű terep-átalakításra, cserében viszont megjelennek a sokszor csak nyílvesszővel aktiválható nyomógombok. Hiába nyírsz ki mindenkit egy területen, továbbjutni csak akkor fogsz, ha minden kaput kinyitsz – és ehhez bizony olykor a plafonon levő, vagy csak egy falban tátongó lyukon keresztül meglőhető kapcsolók megkeresése szükséges. Az igazán trükkös helyre rejtett gombokra persze csak az opcionális kincsek begyűjtésekor lehet szükség, de hát a kalandor már csak olyan, hogy igyekszik mindent felkutatni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!