Rejtelmes sziget

Amikor a Microsoft elkezdte promózni az Xbox Series X konzolt, az első bemutatott – indie – játékok között volt az Out of the Blue csapata által fejlesztett belső nézetes kalandjáték, a Call of the Sea. A kissé stilizált, mégis gyönyörű látványvilágú produkció kiemelkedett az ottani mezőnyből, és mint kiderült, nem is véletlenül. Most megérkezett PC-re és Xbox konzolokra, mindjárt a Game Pass részeként, és bizony érdemes is kipróbálni.

1934-et írunk, a helyszín a távoli Csendes-óceán. Kalandunk főhőse Norah, egy bátor, ámde furcsa betegségben szenvedő asszony, aki férje eltűnt expedíciójának keresésére indul. Az egyetlen nyom, amin elindulhat, egy rejtélyes sziget, nem messze Tahititől, de ez a hely furcsa titkokat rejt, még a helyiek sem adtak neki nevet. Hősnőnket ez szerencsére nem tántorítja el, a partot érés után pedig elkezdődik egy mindössze néhány órás, ám annál tartalmasabb, érdekes kaland.

A Call of the Sea egy színtiszta logikai kalandjáték. Nem találkozunk ellenségekkel, nincs harc, menekülés, de ugrálás vagy ügyességi/időzített feladatok sem. Nekem sokkal inkább a Myst/Obduction vonal ugrott be róla – egy kifejezetten lassú tempójú, sétálgatós, fejtörős kalandjáték, amelyben furfangos szerkezetek és rejtvények várnak. A fejezetekre osztott játék minden szintje teljesen különálló helyszín, a szűk, kézzel tervezett játéktér pedig kifejezetten jót tesz az élménynek, mert így végig arra koncentrálhatunk, ami fontos. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek titkok: a helyszíneken rengeteg feljegyzés, fotó, szétszórt csecsebecsék és rejtett tárgyak találhatók, úgyhogy aki minden achievementet meg szeretne nyitni, annak alaposan be kell néznie minden bokor és láda mögé (ez egy rejtett tipp is egyben).

Természeténél fogva a játékban nem is kell úgymond képességekkel számolnunk. A jobb ravasz lenyomásával lehet sprintelni (ami még így is elég lassú), és az interaktív elemekre lehet kattintani, a felvett tárgyakat körbe lehet forgatni – és ennyi. Aki komolyabb kihívásra vágyik, beállíthatja, hogy a játék ne jelezze az interaktív tárgyakat. Sajnos a program kijelzői így is nagyon apróra sikeredtek, úgyhogy nekem sokszor hunyorognom kellett, hogy most tényleg rá tudok-e arra a valamire klikkelni, vagy csak a fény csillan meg rajta. Elkélne kicsit több beállítás és „kisegítő lehetőség” a Call of the Sea-ben, mert egy kisebb tévé képernyőjén szemlélve bizony gondot okozhat a játék olvasása.

A prológus plusz a hat fejezet végigjátszása egyébként nem több néhány óránál – a játékidőt leginkább az dobhatja meg, ha elakadunk valamelyik feladványnál. Ezek többsége egyébként nem nehéz, mindent helyben meg lehet oldani, szó sincs a Myst-féle őrült, a fél világot behálózó tárgyhasználatról vagy ördögi készülékekről. Ha mindent megnézünk és elolvasunk, akkor többnyire logikusan ki lehet következtetni a megoldást. Azért csak többnyire, mert van egy-két meredekebb feladvány, például ahol idegen szimbólumokból kell mondatokat alkotnunk, és abból kitalálni egy zárkombinációt. Én végül kinyitottam az ominózus ajtót, de a mai napig nem értem, miért úgy kellett, szóval egy-két helyen azért túlzásokba esik a játék. Ez szerencsére nagyon ritka, többségében viszont okos, sőt néhány ponton kifejezetten briliáns megoldásokkal operálnak a fejlesztők.

A Call of the Sea tehát egy nagyon élvezetes, hangulatos kaland, az okosan megtervezett játékmenet mellett ezt a technikai megvalósításának is köszönheti. A helyszínt adó sziget elképesztően szép és változatos, még a kissé rajzfilmszerű stílus ellenére is. Series X-en 4K/60 fps-ben fut, öröm vele játszani, igaz, a teljesítmény korántsem stabil. Sok helyen láthatóak képfrissítési problémák, az ötödik fejezetben pedig durván képes belassulni. Ez kissé elrontja az élményt, teljesen ugyan nem teszi tönkre. Reméljük, frissítésekkel ez orvosolható. A gyönyörű zenék mellett a szinkront is ki kell emelni, a főszereplő ugyanis szinte folyamatosan kommentálja az eseményeket. A szinkront az a Cissy Jones adja, akinek profizmusát már a Firewatch-ban is hallhattuk – itt is hasonlóan jó munkát végzett.

Sokkal többet nem lehet mondani a Call of the Sea-ről, de nem is érdemes. Jóval érdemesebb kipróbálni, és végigjátszani. Nem fogja a játékos kezét, hagyja, hogy magunktól jöjjünk rá a megoldásokra, de áramvonalasabb, könnyebb játék, mint mondjuk a Myst vagy az Obduction. Ráadásul aktívabb, „élőbb”, hangulatosabb is azoknál. A történetvezetés, a forgatókönyv van olyan profi, hogy bőven megéri miatta végigjátszani, a befejezés nekem különösen tetszett, egészen megható volt. Úgyhogy ne is habozzon senki: aki rendelkezik Game Pass tagsággal, az semmiképp ne hagyja ki, de szerintem a 6.900 Ft-os árát is megéri. Egy fantasztikus, rejtélyes utazás, ami több meglepetést tartogat, mint elsőre gondolnánk.

Pro:

• végig élvezetes, különleges történet;
• változatos, okosan felépített helyszínek;
• remek logikai feladványok, amik nem is túl nehezek;
• gyönyörű grafika, csodálatos zenék és profi szinkron.

Kontra:

• teljesítmény-problémák;
• egy-két túlzásba vitt rejtvény.

80

A Call of the Sea elérhető PC-re, Xbox One és Xbox Series X|S konzolokra.

dreampage