Legkisebb képernyőről a legnagyobbra
Akár ijesztő is lehet az a trend, amit mostanában a két újgenerációs konzol játékkínálatában látunk. A független fejlesztésű címek előretörése egy dolog, de néhány éve még biztosan a fejünket fogtuk volna, ha valaki azt mondja nekünk, hogy a játékok egy része egyenesen az okostelefonokról költözik át a csúcs gépekre. Bár örök igazság, hogy nem minden a grafika, a mobilos játékokat alapvetően más igényekre szabják, így ritka az az eset, hogy egy sikeres érintőképernyős játék kontrollerrel a kézben, nagy képernyőn is megállja a helyét.
A kaliforniai székhelyű Vector Unit azért próbálkozik. Első ilyen játékuk a Riptide GP2 volt, ami bár nem váltotta meg a világot, stílusából adódóan hiánypótló volt, és elfogadható élményt kínált audiovizuális tekintetben és a játékmenetet illetően is. Alacsony árcédulája persze sokat segített abban, hogy megszeressük. Úgy tűnik, a formula bevált, mert a cég nemrég második produkcióját költöztette, ezúttal Xbox One mellett már PS4-re is. A Beach Buggy Racing a vizes akciót szárazföldi versengésre cseréli, és behozza a képletbe a felvehető extrákat is.
Konzolos berkekben az ilyet egyszerűen csak „kart” típusú versenyjátéknak hívjuk, miután az egymás akadályozására épülő mókás versenyes címek műfaját egyértelműen a Nintendo Mario Kart sorozata honosította meg. A recepttel sokan próbálkoztak több-kevesebb sikerrel, a legjobb egyértelműen a Sonic & All-Stars Racing sorozat, amelyben a SEGA hősei ülnek versenygépekbe, és cséplik egymást tematikus pályákon. Nos, a Beach Buggy Racing nem tud, de nem is kíván versenyre kelni a fent említett nagyágyúkkal, helyette megelégszik azzal, ami: egy nagyon egyszerű játék mindennemű kockázatvállalás nélkül.
A játék vizuális dizájnja olyan, mint egy vizsgamunka a „Készítsünk Mario Kart klónt” szakkörben. Igazi egyediséget hiába keresünk, a szereplők, a járművek és a helyszínek is inkább csak a jól bevált videojátékos kliséket vonultatják fel. Hogy ki a pilóta a választható (és későbbiekben megnyitható) karakterek közül, annak nincs komolyabb jelentősége, hiszen csak speciális képességeikben térnek el. A pályák a borítékolható pálmafás tengerpart, erdők, mezők, havas hegyek, tüzes lávák és takaros kisvárosok jól ismert tengelyére lettek felfűzve. Innováció a járműveket tekintve sincs, egyszerű homokfutók és játékautók jelentik a gépparkot.
Az egyjátékos tartalom legfontosabb darabja a Karrier. Ebben különböző gyorsaságú mezőnyben kell helyt állni összesen kilenc versenysorozatban, ami nagyjából száz eseményt jelent. A mobiltelefonos gyökerekhez hűen csillagok megszerezésével lehet megnyitni a későbbi futamokat. A győzelemért három, a második helyért kettő, a harmadikért egy csillag jár, ha pedig a hatfős mezőnyben ennél lejjebb végzünk, célszerű újra próbálkozni. A sorozatok lóerő szerint vannak besorolva (100, 250, 500, és a mobilos verzióhoz képest újdonság 1000 lóerős szériák is vannak), kiválasztott járművünket pedig a versenyeken szerzett pénzből folyamatosan fejleszthetjük ennek megfelelően. Jó hír, hogy a mobilos mikrotranzakciók kikerültek a konzolos verziókból, ehhez képest viszont a pénzszerzést is megkönnyítették.
Lehetőség van még különálló versenyeken indulni (Quick Race), ahol beállítható a kívánt pálya, versenyosztály, és szabadon választhatunk járművet és pilótát. Hosszabb távú kihívást tartogat a Bajnokságok (Championship) módja, itt minden járművel végig kell csinálni a négy kategória bajnokságait, ami azért már komolyabb falat. Végül lehetőség van helyi multiplayerre akár hatfelé osztott képernyőn, érdekességként pedig a napi kihívások (Daily Challenge) ajánlhatók, amiket napról napra teljesítve egyre komolyabb összeg üti a markunkat. Hiányzik a játékból viszont a legfontosabb mód, az online multi. Érthetetlen, hogy miért nem fejlesztették ezt ki, egy ilyen stílusú játéknak ez a sava-borsa, így ez egy nagyon súlyos hiányosság.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
