Harci varangyok újra akcióban

A videojátékok világában néhány év kihagyás is sokat számít egy franchise számára, a legendás Rare kincset érő szellemi termékei közül sok azonban ennél is hosszabb időre van pihenőre kárhoztatva. A Battletoads sorozat nem kevesebb, mint 26 évet hagyott ki – Zitz, Rash és Pimple triója utoljára a játéktermekben randalírozott 1994-ben (ha a néhány éve kiadott Rare Replay-t nem számítjuk). Érthető, hogy visszatérésüket a szokásosnál nagyobb figyelem övezi, az pedig kifejezetten örömteli, hogy a Microsoft végre hozzá mert nyúlni egy különc IP-hez is.

Az új Battletoads egyébként reflektál is az eltelt időre, olyannyira, hogy ez a játék történetének egyik alappillére: a verekedős varangytrió huszonhat évig egy szimulációs bunker mélyén élt, abban a hitben, hogy valójában hőstetteket hajtanak végre. A sztori ebből a képtelen, de végtére is elég humoros és önkritikus helyzetből indít, hogy aztán még képtelenebb fordulatokkal csavarodjon tovább. A stílus jól illik a sorozathoz, ám én sokszor azt éreztem, hogy a forgatókönyvírók csak próbálnak humorosak lenni, de igazából nem azok. Az átvezetők leginkább egy átlagos, újhullámos Cartoon Network rajzfilmet idéznek, sok hadarással és kreténséggel, de néhány poén azért a helyén van, és emészthetővé teszi a cselekményt. Már ha tudunk angolul, mert magyar felirat sajnos nincs.

Játékmenetét tekintve az új felvonás szintén illeszkedik a korábbiakhoz. Alapvetően egy oldalra scrollozós verekedős címről beszélhetünk, ami játszható egyedül, vagy háromfős helyi kooperatív módban. Online koop nincs, ami komoly hiányosság. A harcrendszer alapvetően rendben van, sőt jobb, mint amire az első benyomások alapján számítani lehetett. Karaktereink gyorsak és könnyen irányíthatóak, mindenki egy kicsit más stílusban püföli az ellent. Mélysége is van ennek a rendszernek: varangyaink képesek kiköpött rágógumival a földhöz ragasztani egy-egy ellenfelet, nyelvükkel magukhoz rántani őket, elkapott legyekkel feltölteni az energiájukat, és így tovább. Nagyon hasznos még a vetődés, amivel gyorsan navigálhatunk a harctéren. A nagy káoszban így is nehéz eligazodni, és gyakran fordul a játék random gombnyomkodásba, ráadásul az akciót is megtöri néhány elnyújtott animáció (például amikor eltalálnak, és a karakter másodpercekig fetreng a földön).

A teljesen korrekt módon kidolgozott, és egész hosszú, gyűjthető mütyürökkel és titkokkal megpakolt oldalnézetes pályák viszont csak egy részét adják a Battletoads-nak. Vétek lenne azt hinni, hogy a játék csak erről szól! A fejlesztést végző DLaLa Studios csapatánál rendesen elengedték a fantáziát, és az őrült cselekményhez nem kevésbé elborult minijátékokat és alternatív pályákat alkottak. Sok „pálya” nem is a verekedésről szól – sőt, a kampány második felében ilyennel tulajdonképpen nem is találkozunk. Vannak mindenféle ügyességi játékok (akár QTE-nek is lehet hívni őket, de annál jóval változatosabbak), űrhajós lövöldözés, 3D-s légmotorozás, interaktív átvezetők és boss harcok, hagyományos platformer szakaszok… Változatosságban nincs hiány, és ez mindenképp a program erőssége. Sajnos ez kiegyensúlyozatlanságokhoz is vezet, némelyik „rohanj, mert elkapnak” típusú üldözős pálya ritka idegesítő, plusz értelmetlenül elnyújtott, véget nem érni akaró szint, amit ezerszer kell újrapróbálni. A mindössze pár óra alatt végignyomható történet során biztos csuklottak a fejlesztők szülei, mert néhányszor gondoltam rájuk.

A többé-kevésbé ügyesen tető alá hozott, igényes játékmenetet a rajzfilmszerű prezentáció fogja össze. Véleményes dolog, hogy mennyire áll ez jól neki – amikor bejelentették, hogy érkezik egy új Battletoads, a többség valószínűleg nem ilyen grafikára gondolt. Ha visszaemlékszünk, hogy Rash mennyire menő volt a Killer Instinct-ben, azzal a stílussal ütősebb, már-már AAA cím lehetett volna a Harci Varangyok új epizódja. Ehelyett egy 2D-s rajzfilmet kaptunk, ami illik is a sorozathoz, meg kicsit nem is. A kidolgozás mindenesetre jó, az animációk szépek és viccesek, a színek kiugranak a képernyőből, és néhány modern effektre is futotta. A síkbeli pályákon látványos mélységélesség-hatásokat láthatunk, a 3D-s motorozós szakaszok pedig tükörsimán futnak, ahogy az egész játék is. Technikailag tehát rendben van, a művészi értékeken viszont lehet vitatkozni. A Battletoads amolyan igazi „olcsó” projektnek tűnik, de ennek a lehetőségeit legalább tisztességesen kihasználták.

Tovább kerekíti a „csomagot”, hogy a Battletoads az elődeire jellemző brutális nehézség mellett szerencsére modern megoldásokkal is operál. Választható könnyű fokozat, sőt akár a sérthetetlenség lehetősége is, ha egy-egy pálya kilátástalannak tűnne. A 2D-s pályákon elhelyezett logikai feladványok is átugorhatók, ha többszöri próbálkozásra sem sikerülnek. Ez mindenképp pozitív, de sajnos nem minden pályán adott ilyen lehetőség – a menekülős ügyességi szakaszokon ez nem segít. Ettől függetlenül ez az új felvonás mindenképp skálázhatóbb és barátságosabb, mint az über hardcore eredeti. Pozitívum még, hogy a teljesített pályákra később szabadon vissza lehet menni, és az átvezetők is bármikor újra megnézhetők. Ennél többet viszont a játék nem kínál – ha végigjátszottuk, akkor maximum az elrejtett gyűjtögetnivalók nyújtanak további motivációt.

Az új Battletoads nem lett szörnyű játék, és ez mindenképp győzelem, főleg a negatív előjelek és várakozások árnyékában. Sok szempontból ez a tökéletes Game Pass töltelék: egy kis költségvetésű, de tisztességesen kidolgozott exkluzív, ami néhány órás gombnyomkodásra mindenkinek jó lehet. Időnként látványos, jól játszható és humoros kis kaland, ami talán nagyobb dolgokhoz is elvezet a későbbiekben – vagy nem, ez majd kiderül. A kult státuszba emelkedett korábbi részekhez viszont semmiképp nem ér fel, az a spiritusz nincs meg benne. Ironikus, hogy a játék főszereplői rendszeresen nagyobb és fontosabb hősöknek gondolják magukat, mint amilyenek – ez némi áthallással magára a játékra is jellemző. Talán nem kell több egy rövid, kissé felejthető, egyszerű nyári kalandhoz, de egy jól ismert Rare IP azért ennél nagyobb szabású visszatérést érdemelt volna. Különösen huszonhat év után.

Pro:

• gyors és érzékeny, jól kezelhető harcrendszer;
• rendkívül változatos pályák;
• nagyon szép rajzfilmszerű grafika;
• stílusos karakterek, időnként remek humor.

Kontra:

• túlnyújtott, idegesítő „trial and error” pályák;
• mindössze néhány órás kampány, és semmi több;
• nincs online koop mód.

60

A Battletoads Xbox One-ra és PC-re (Windows Store és Steam) érhető el, Xbox Game Pass tagsággal is.

dreampage