Valami új
Nem kevesen voltak, akik a Battlefield 4 megjelenésekor ingerültek lettek: a rég várt program bugosan, nyilvánvalóan elsietve és igen komoly technikai bakikkal ellátva jelent meg. Úgy egy évbe beletelt, míg a svéd fejlesztők rendbe tudták tenni a dolgot, minden platformon játszhatóvá, mi több, élvezetessé varázsolták a játékot. Emiatt talán nem meglepő, hogy az új epizód fejlesztésének jogát (terhét?) nem ők kapták meg, hanem az elsősorban a Dead Space-trilógiáról ismert Visceral. Érdekes döntés egy olyan céget Battlefieldre állítani, amely korábban nem remekelt a versus multiplayer terén, lássuk, mi sült ki belőle!
Első körben vegyük át a kampányt, hisz érdemes a feketelevesen minél hamarabb átesni. No meg aztán ez nem igazán a sorozat erőssége, a két Bad Company-epizód vidám káoszát sem azelőtt, sem azóta nem sikerült még csak megközelíteni sem. A Battlefield 3 egy klasszikus, nagyléptékű háborút dolgozott fel, a negyedik rész pedig különleges képzésű kommandósok útját mutatta be. Különösen emlékezetes egyik sem volt, de legalább látvány terén lenyűgözőek voltak, és ha a multi előtti rövid alapozásnak vesszük őket, olyan nagy bajuk nem is volt. Sajnos a Hardline-ra még ez a viszonylagos dicséret sem fogható rá.
A karaktermodellekre egy panaszos szavunk nem lehet. [+]
Az önmagában még nem is feltétlenül baj, hogy az új koncepció értelmében nem katonák, hanem rendőrök sztoriját ismerhetjük meg. Igaz, ezzel búcsút mondhatunk az egzotikus tájaknak, a monumentális csatáknak, a motorizált ütközeteknek, de az igazi gond mégis az, hogy az alja-kategóriás tévésorozatok fordulatait, karaktereit, kliséit és logikátlanságait átvevő kampány a lopakodós játékok irányába ment el. Persze egy különösen megértő ember még erre is mondhatná, hogy ez sem baj, legfeljebb nem Battlefieldként kell a játékra tekinteni (én amúgy nagyobb összeggel fogadnék rá, hogy ez a játék eredetileg nem a sorozat tagjának készült). Az azonban már elég nagy gond, hogy a lopakodás alig-alig működik, ráadásul nem is élvezetes.
A minitérképen amolyan Metal Gear-módon látjuk az ellenfelek látóterét, ha ezen akár két centivel is kint tartózkodunk, már láthatatlannak számítunk. Az ellenfelek csatán kívül is rém buták, így hiába lőjük le egy őrjárat felét, a többiek fél perccel később már ismét visszaállnak normál állapotba. Rendőrként legfontosabb eszközünk mágikus jelvényünk lesz; mágikus, mert akkor is 100%-os hatékonysággal működik, ha drogkereskedők durván bekokszolt testőreire fogjuk rá. Elképesztően vicces (nem feltétlenül jó értelemben), ahogy a nagy lopakodásból rohanásra váltunk, egy gombnyomással lebénítunk három fickót és szépen megbilincseljük őket.
Minden orvos ezt ajánlja: a lőtt seb nyomása közben tüzeljünk revolverrel símaszkos banditákra. [+]
Sajnos a történetből is csak annyi marad meg, hogy az unalmas átvezetőket nem lehet elnyomni, a korrupt rendőrök története pedig szemernyi újat sem hoz. Már ha nem számítjuk újnak az Everglade mocsárban megejtett krokodilos birkózásunkat, amit egy botrányos QTE-jelenet közepette kell lezavarnunk – mert ilyet legfeljebb a bénább Resident Evil-epizódokban látni... A történet a végére teljesen elveszíti a kapcsolatát a realizmussal, és inkább paródiába fordul a borzalmas karakterekkel, hihetetlen fordulatokkal és persze az elhagyatott reptéren lezavart tankpárbajjal egyetemben.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
