Bevezető, grafika, hangok

"Bosszút állok azokon, akik elárultak engem és a családomat, de rájöttem, hogy az összeesküvés nagyobb, mint képzeltem volna. Ezio Auditore Da Firenze vagyok. Bérgyilkos."

Frappánsabb bevezetőt nem is lehetett volna találni, mint a játék dobozán található kis szösszenet. Ugyan hónapokkal a konzolos verziók után, de végre Pc-re is megérkezett a játék. Megérte rá várni, több lett jobb lett, mint az első rész, de egy apró „baki” a kezdeteknél picit rontott az összképen.

DRM – se veled, se nélküled

Már jóval a megjelenés előtt a szaksajtó a DRM körüli mizériával volt tele, másról sem lehetett hallani, mint az Ubisoft óriási baklövéséről amivel lényegében saját termékét próbálja védeni. Folyamatos on-line kapcsolat, szerveren tárolt mentések stb. A játék megjelenése után egy-két nappal -ahogy sokan számítottak is rá- összeomlott az egész. Új játékosok nem tudtak regisztrálni, a már regisztráltak csak nyögvenyelősen tudtak belépni, nem valami fényes kezdet, de a lényeg, hogy 4-5 nap után a rendszer helyrerázódott és azóta jól szolgálja feladatát.
A témát rövidre zárva az Ubisoft látva a panaszokat, a pc-sek részére elérhetővé tett néhány extra tartalmat, melyekről a cikk vége felé olvashattok szintúgy mint a felhasználókat menedzselő Uplay rendszerről.

Ahol abbahagytuk

A második rész ott folytatódik ahol az elsőt abbahagytuk. Altair utolsó emlékeinek szinkronizálása után egy kis menekülés kezdődik az Abstergo ügynökei elől amiben az első részből megismert Lucy –mint kiderül beépített ügynök- lesz a segítségünkre. Egy kis átvezető után eljutunk rejtekhelyünkre ahol megpillantjuk új segítőtársainkat és az új Animust. Nem telik bele sok idő mire, újra rákapcsolódunk a gépezetre és Ezio bőrében születünk meg Firenzében.

Grafika...

Amit először megpillantunk az a játék grafikája. Már a játék elején megmutatkozik annak gyönyörűsége és egyetlen –szerintem- negatívuma is. Az épületek, terek kidolgozására már az első részben sem volt panasz, nagyon szépen mutattak a kőből, sárból épített kisebb lakóhelyek, ugyanúgy ahogy a nagyobb épület együttesek is. Most is hangulatosak a kis utcák, a nagyobb terek forgataga és főleg az, hogy az első résszel ellentétben a városlakók nem csak össze vissza mászkálnak hanem ténylegesen tevékenykednek is. Felfedezhető például sepregető, felmosó, földművelő vagy épp a háza vakolatát javítgató emberke is ami rengeteget segít azon, hogy hihető legyen a környezet. Grafikai szempontból egy fő újdonság említhető ez pedig a napszakok változása. Ez a játék során folyamatos, tehát ha Ezioval csak egy helyben állunk megnézhetjük a naplementét majd a napfelkeltét. A váltakozásnak játékmenet szempontjából nincs jelentősége, tehát sötétben nem vagyunk észrevétlenebbek –kár… Remek, de elvárható újítás volt.
Ami viszont nagyon nem tetszett az az arcok kidolgozása. Mintha egy agyontömörített jpg kép lenne a főszereplő(k) arcára húzva, förtelmes!

...és a hangok

A hangeffektek, beleértve a fegyverek zaját, vagy épp az utcai forgatag zsivaját tökéletesek, a játék közben szóló zene pedig remek atmoszférát teremt. A számunkra idegen szereplők hangjai jól eltaláltak, egyedül csak a kevert angol-olasz kiejtés furcsa, de mégis valahogy beleillik az egészbe.

Ahol a képi és a zenei világ a legjobb hatást adja az a Velencei karnevál ideje alatt játszódó történetszál, szerintem mind közül ez sikerült a legjobban!

Irányítás, fegyverek

Bevált recepten ne változtass!

Akik játszottak az első résszel szinte elsőre tudják mit, mikor, hogyan kell megnyomni. Az alap mozdulatok azok kombinációi teljesen megegyeznek az első részben használtakkal. A támadások a védekező mozdulatok mind mind jól kidolgozottak, folyamatosak.
A harcrendszert viszont sokkal változatosabbá tették, lényegében puszta kézzel is elkezdhetünk egy csatát és simán nyertesként jöhetünk ki a végén. Nem kell egyből nekirohanni az ellenfélnek, egy kis homok a szemébe aztán amíg kitörli a csipát már el is vettük a fegyverét vagy akár túszként is használhatjuk magunk előtt. Mindkettő hasznos, de legfőképp a fegyver elvétel. A történet során belebotlunk lándzsás/bárdos ellenfelekbe is akik a fegyverük méretét/súlyát kihasználva elég könnyen sebeznek, nekünk viszont szenvedés velük végezni. Legjobb megoldás ökölharcra váltani, majd az első mozdulattal elvenni a fegyverüket…feltéve ha előbb megtanultuk ennek mikéntjét!

Ha lopakodva kell mozognunk nagyon hasznos a párkányokon kapaszkodva lerántani az ellenfelet, vagy épp egy szalmakazalba behúzni…ööö, nem nem azért, végül pedig lehetőségünk van elrejteni az áldozatokat amihez bármelyik búvóhelyet használhatjuk!
Az új mozdulatokhoz sorolható, hogy képesek leszünk járókelőktől vagy jobb létre szenderült ellenfeleinktől zsebelni, nekirugaszkodásból falat mászni, vagy éppen „falon” futni, hogy mindent elérjünk.
Ez utóbbi lényege, hogy egy falra szembe felfutva majd egy irány és ugrás kombinációt lenyomva az adott irányba fog Ezio elrugaszkodni. Kis gyakorlással könnyen elsajátítható!
Az AC első részében Altairnak igencsak víziszonya volt, most már ez sem akadály.

Van azonban egy nagyon zavaró negatívum! Azt ugye mindenki tudja, hogy az irányítás a nézőponttól függ. Magyarul ha a karakterünket szemből látjuk akkor a lefelé irányt kell megnyomni, hogy saját magához képest előre mozogjon…tiszta sor. Ez mindaddig, jó amíg mi változtatjuk a kameranézetet, de lesz egy-két helyszín ahol, ez kötötten változik. Nem is lenne baj, ha az ilyen feladatok nem időre mennének, mert mondjuk bezár egy kapu stb.! Kellemetlen amikor egy ugrás után nézetet vált a kamera mi pedig azzal a lendülettel zuhanunk a mélybe.
-a készítők mellett szóljon, hogy a kamera mindig olyan állásba kerül, hogy tudjuk merre kell tovább menni, de inkább körbenézek és újrakezdem az idő letelte miatt, mint lezuhanok ötször.

Egy dolog tartozik még ide, ez pedig a párbeszédek interaktivitása. Néhány alkalommal van lehetőségünk befolyásolni egy-egy jelenet menetét. Ha figyelünk néha felvillan pár ikon, hogy támadás vagy kéz stb. ha ezeket megnyomjuk a jelenet alternatív módon folytatódik, de lényegi változással nem jár.
Egy alkalommal például két őr elfog…egy klikk és a dupla penge már meg is tette a hatását, ha nem nyomjuk meg akkor a soron következő harcban őket is le kell győzni, vagy pl. Leonardot is megölelhetjük ha épp figyelmesek vagyunk, bár szerintem ez senkit nem hoz lázba.

Fegyverek, extra cuccok

A már megismert karvédőbe rejtett penge a dobókések, tőr és kard mellé kapunk pár nagyon hasznos dolgot. Talán a legelső amit megemlítenék, hogy még egy hidden blade kerül a markunkba akarom mondani a karunkra. Ennek fejlesztésére is sor kerül a játék során amiben a fiatal Leonardo da Vinci lesz segítségünkre. Az átalakított fegyverrel megmérgezhetünk őröket akik ezután a sajátjaikat is megtámadják, vagy „kezdetleges” pisztolyként golyót küldhetünk ellenfelünkbe, azt pedig nem kell ecsetelni, hogy alapból mennyivel jobb két penge mint egy, ja és közelharci fegyverként is használható!

Ha már kettőnél tarunk akkor ide tartozik, hogy egyszerre két dobókéssel is könnyebb lehet tarsolyunk nem kell mást tenni, mint hosszan nyomni a támadás gombot, persze ennek kihasználásához legyen legalább két ellenfél a közelben. Ha pedig volt méreg, akkor legyen gyógyital is, amivel harc közben is feltápolhatjuk Eziot. A fejlődés során hozzájuthatunk füstbombához is ami remekül jön, ha kicsit zsúfolt a környezetünk. Használata után könnyűszerrel megléphetünk, de akár hatását kihasználva megritkíthatjuk az ellenfél sorait is.

Játékmenet meg ami kimaradt

Lineárisabb...

Az első részt a készítők úgy harangozták be, hogy szabadon dönthetsz mikor mit csinálsz, ergo a szabadságfaktort emelték ki. Lényegében ez abból állt, hogy az aktuális feladatot készíthettük elő különféle infók megszerzésével, amit kihallgatással egy alapos veréssel vagy zsebeléssel érhettünk el. A feladatok egy része kötelező volt, csak a sorrendjükön változtathattunk, de hát ez a szabadság? Én inkább úgy mondtam volna, hogy minél több kis küldetést megcsinálsz annál pontosabban infókat kapsz a célpontról. Hol lesz, merre menekül majd stb. Mindig ugyanaz volt ami kicsit unalmassá tette a játékmenetet.

Az AC második része azonban teljesen lineáris lett, ami be kell valljuk sokkal jobb ha normális történetet akarunk kihozni belőle, mert sokkal könnyebb összekapcsolni az eseményszálakat.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem csinálhatunk mást! Két főküldetés között bármi másnak nekikezdhetünk, és lesz is dolgunk bőven ha 100%-os kijátszást szeretnénk!

Gyűjtögessünk…

Ha közületek valaki játszott az első résszel, talán emlékszik rá, hogy zászlókat gyűjthettünk össze, minden helyszínen száz-száz darabot. Ha megvolt minden akkor jött a #>@!, hogy ennek mi értelme volt, mert csak pár mondatos infókat kaptunk jutalmul; ennek vége!

Új játékelem került bevezetésre ez pedig a pénz. A játék megkezdése után nem sokkal eljutunk saját kis rezidenciánkra ami elég lepusztultan néz ki. Itt megtudhatjuk, hogy kis birtokunk bevételt is hoz számunkra, ha megfelelően foglalkozunk vele. Amolyan befektetésként kell kezelni, ha költünk rá, nagyobb lesz a renoméja, több lesz a bevétel. A fejlesztések lehetnek épület felújítások –ahol egyébként kedvezményt is kapunk a fejlesztés mértékétől függően.
Helyben de a városi festőknél vásárolhatunk festményeket és ugyanitt szert tehetünk olyan térképre ahol az elrejtett pénzes ládikák helye is jelölve van. A kovácsnál újabb páncélokat illetve fegyvereket vehetünk amik jól jönnek az egyre nehezedő harcok során. Ezek megvásárlása is növeli birtokunk értékét mivel az éppen nem használt tárgyaink mint kiállítási tárgyak a falra vagy épp a fegyverszobába kerülnek.
-egyébként, ha épp egy olyan fegyvert vettünk ami végül nem tetszik, tessék visszamenni a bitrokra és ott a fegyvertárban kicserélhető csakúgy mint a páncélok.

Ha már „előbb” említettem a zászlókat akkor ennek AC2 beli megfelelőjéről is essen szó. Madártollak -összesen száz darabot gyűjthetünk össze belőle…50 darabnál egy brutál kalapácsot, 100 darabnál pedig egy köpenyt kapunk extraként.
A játékmenethez kapcsolódóan még kódex papírokat –amiket Leonardo fejt meg- és ősi bérgyilkosok rejtekhelyein található plaketteket gyűjthetünk melyért Altair páncélja lesz a jutalmunk.
A szokásosnál gyakrabban lesz érdemes használni az Eagle vision képességet mivel ősi jeleket is találhatunk falakon, ezeken keresztül rejtett emlékképekhez férhetünk hozzá -"megtudhatjuk az igazságot"- ha teljesítünk pár minijátékot. Azért ennyi minden jobban hangzik nemde?

A játék során segítőkre is számíthatunk. Míg az első részben kis mellékfeladatként állíthattuk magunk mellé a polgárokat, most zsoldosokat, örömlányokat és tolvajokat bérelhetünk fel.
Harcolni „bármelyik” kaszt képes de mindegyiknek van egy fő erőssége. A zsoldosok értelemszerűen harcokban hasznosak, az örömlányok közt elbújhatunk és el is tudják csalni a katonákat, a tolvajok pedig jól másznak falakat így a tetőn jönnek jól egy kis viadalnál. Ha egyikük sem tud segíteni, mert mondjuk épp menekülünk akkor elő az erszénnyel, szórjunk egy kis pénzt a földre és máris annyi ember lesz ott, hogy könnyedén elhúzhatjuk a csíkot.

Ha ez még nem volt elég akkor foglalkozzunk egy kicsit az ismertségünkkel. Az első részben ha valami rosszat követtünk el, elég volt elrejtőzni és minden visszaállt normál szintre, most ez kevés mert egy-két gyanús ténykedésünk után szépen kiplakátolják arcképünkkel a környéket így nekiláthatunk ezeket eltüntetni vagy lefizetni pár szónokot.

Most mondjátok azt, hogy nem fejlesztettek eleget!

Extra tartalmak, UPlay és értékelés

A PC verzió késése miatt -vagy sem- a készítők két olyan küldetést is beépítettek a játékba, ami a konzolos verziók esetében a gyűjtői változattal vagy alapverzió esetén pénzért volt letölthető. A két emlékkép kapcsolódik a történethez, összességében jó másfél órányi kikapcsolódást ad pluszba.
A DRM körüli nyűgöket ellentételezni próbáló Ubisoft a regisztrált Pc játékosoknak egy kódot is küldött amivel 3 új ügyességi pályát tett elérhetővé.

A különböző játékokban egy ideje divatos achievmenteket -öcsipontok, ha jobban tetszik- is berakni, lényegében kis plecsniket ad a játék, ha bizonyos feladatokat teljesítünk. A PC verzió esetén ilyeneket nem, viszont a történet 4 fő pontján bónuszpontokat kapunk.

Ha ezek megvannak irány a UPlay ami a Ubisoft játékost menedzselő rendszere. Játékon belül a UPlay gomra kattintva érhető el. A megjelenített menürendszer mindig a játékhoz alkalmazkodik, tehát, AC esetében az AC más Ubisoft játék estén más játékról kapunk infót, segítséget stb. Egy dolog azonos csak, ez pedig a felhasználói fiók mókolása…nade a lényeg!

A játék különböző pontjain közbe „felvillan” egy UPlay ikon ami azt jelzi, hogy most éppen pontot kaptunk. Nem kell semmi extra dolgot tenni érte automatikusan megkapjuk. Ezután érdemes belépni a UPlay rendszerbe mivel ezeket a pontokat beválthatjuk. Az AC2 esetében kiválthatunk vele egy iszonyat rossz minőségű hátteret -komoly-, néhány extra slotot a dobókéseink számára, plusz ügyességi pályaként a Villa alatti ősi járatrendszert deríthetjük fel, és legvégül megkaphatjuk Altair ruháját!

Értékelés:

Ha az első részhez kellene viszonyítani, akkor erre meg kellene adni a 100%-ot, hiszen annyi de annyi változás történt és minden pozitív irányba! Lényegében a pontozásnál is innen indulnék és csak negatívumokat emelném ki.
-az arcok textúrája förtelmes
-az ügyességi pályákon kiszámíthatatlanul vált a kamera ami megnehezíti a folyamatos haladást
-és még egy amit nem értettem:
ha olyan faladat volt, hogy észrevétlenül kellett valakit likvidálni és ledobtam egy füstbombát máris FAILED mert észrevettek...hogyan?

Tőlem 100-ból 95 pont-ot kap
Aki szerette az első részt, ezt imádni fogja. Aki nem szerette...az is!

Jövőkép:

Azt már a hírekből tudni lehet, hogy a harmadik rész marad az Olasz vidéken. A játékban utalás is van a helyszínt illetően, és ha a térképet nézzük Dél-Itália még jócskán felderítetlen maradt...
Én még abban reménykedem, hogy Altair, Ezio és Desmond kapcsolatát jobban tisztázzák és esetleg Desmond karaktere is több szerepet kap...elvégre a befejező rész lesz a harmadik.

Nothing is true, everything is permitted!