2014. április 17., csütörtök

Gyorskeresés

Főszponzorunk

Útvonal

Tesztek  »  PC rovat / PS3 rovat / Xbox360 rovat

Assassin's Creed 2 - Teszt

"Bosszút állok azokon, akik elárultak engem és a családomat, de rájöttem, hogy az összeesküvés nagyobb, mint képzeltem volna. Ezio Auditore Da Firenze vagyok. Bérgyilkos."

[ Új teszt ]

Bevezető, grafika, hangok

"Bosszút állok azokon, akik elárultak engem és a családomat, de rájöttem, hogy az összeesküvés nagyobb, mint képzeltem volna. Ezio Auditore Da Firenze vagyok. Bérgyilkos."

Frappánsabb bevezetőt nem is lehetett volna találni, mint a játék dobozán található kis szösszenet. Ugyan hónapokkal a konzolos verziók után, de végre Pc-re is megérkezett a játék. Megérte rá várni, több lett jobb lett, mint az első rész, de egy apró „baki” a kezdeteknél picit rontott az összképen.

DRM – se veled, se nélküled

Már jóval a megjelenés előtt a szaksajtó a DRM körüli mizériával volt tele, másról sem lehetett hallani, mint az Ubisoft óriási baklövéséről amivel lényegében saját termékét próbálja védeni. Folyamatos on-line kapcsolat, szerveren tárolt mentések stb. A játék megjelenése után egy-két nappal -ahogy sokan számítottak is rá- összeomlott az egész. Új játékosok nem tudtak regisztrálni, a már regisztráltak csak nyögvenyelősen tudtak belépni, nem valami fényes kezdet, de a lényeg, hogy 4-5 nap után a rendszer helyrerázódott és azóta jól szolgálja feladatát.
A témát rövidre zárva az Ubisoft látva a panaszokat, a pc-sek részére elérhetővé tett néhány extra tartalmat, melyekről a cikk vége felé olvashattok szintúgy mint a felhasználókat menedzselő Uplay rendszerről.

Ahol abbahagytuk

A második rész ott folytatódik ahol az elsőt abbahagytuk. Altair utolsó emlékeinek szinkronizálása után egy kis menekülés kezdődik az Abstergo ügynökei elől amiben az első részből megismert Lucy –mint kiderül beépített ügynök- lesz a segítségünkre. Egy kis átvezető után eljutunk rejtekhelyünkre ahol megpillantjuk új segítőtársainkat és az új Animust. Nem telik bele sok idő mire, újra rákapcsolódunk a gépezetre és Ezio bőrében születünk meg Firenzében.

Grafika...

Amit először megpillantunk az a játék grafikája. Már a játék elején megmutatkozik annak gyönyörűsége és egyetlen –szerintem- negatívuma is. Az épületek, terek kidolgozására már az első részben sem volt panasz, nagyon szépen mutattak a kőből, sárból épített kisebb lakóhelyek, ugyanúgy ahogy a nagyobb épület együttesek is. Most is hangulatosak a kis utcák, a nagyobb terek forgataga és főleg az, hogy az első résszel ellentétben a városlakók nem csak össze vissza mászkálnak hanem ténylegesen tevékenykednek is. Felfedezhető például sepregető, felmosó, földművelő vagy épp a háza vakolatát javítgató emberke is ami rengeteget segít azon, hogy hihető legyen a környezet. Grafikai szempontból egy fő újdonság említhető ez pedig a napszakok változása. Ez a játék során folyamatos, tehát ha Ezioval csak egy helyben állunk megnézhetjük a naplementét majd a napfelkeltét. A váltakozásnak játékmenet szempontjából nincs jelentősége, tehát sötétben nem vagyunk észrevétlenebbek –kár… Remek, de elvárható újítás volt.
Ami viszont nagyon nem tetszett az az arcok kidolgozása. Mintha egy agyontömörített jpg kép lenne a főszereplő(k) arcára húzva, förtelmes!

...és a hangok

A hangeffektek, beleértve a fegyverek zaját, vagy épp az utcai forgatag zsivaját tökéletesek, a játék közben szóló zene pedig remek atmoszférát teremt. A számunkra idegen szereplők hangjai jól eltaláltak, egyedül csak a kevert angol-olasz kiejtés furcsa, de mégis valahogy beleillik az egészbe.

Ahol a képi és a zenei világ a legjobb hatást adja az a Velencei karnevál ideje alatt játszódó történetszál, szerintem mind közül ez sikerült a legjobban!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Copyright © 2000-2014 PROHARDVER Informatikai Kft.