Idegen bolygókon, kihalt űrállomásokon

Az elsőszemélyű ügyességi logikai akciókalandot, a The Ball-t is tető alá hozó Teotl Studios-szal kiegészülve a Grip Games létrehozott egy igazi belsőnézetes túlélő kalandot The Solus Project címen. Főszereplőnkkel egy ismeretlen idegen bolygón térünk magunkhoz, távol a földtől. A tragédiával végződött kényszerleszállás egyetlen túlélőjeként egy csodálatos és egyben hátborzongatóan ismeretlen világ fog a játékos elé tárulni. Feladatunk egyszerűnek ígérkezik, maradjunk életben és hozzunk létre egy jeladót, amivel segítséget kérünk. A Gliese-6143-C bolygót brutális részletességgel fogja megjeleníteni az Unreal Engine 4, persze ez részben köszönhető a fejlesztőknek, akik teljesen valós planétajellemzőkkel ruházták fel az égitestet.

Űrhajónk roncsai közül előmászva nem sok időnk lesz ismerkedni az ismeretlen környezet flórájával és faunájával, azonnal szembesülünk a ránk leselkedő veszélyek egyikével, meteorok becsapódásai rázzák meg a bolygófelszínt. Ez csak egyetlen érdekesség a Gliese-6143-C kapcsán, hiszen több száz barlang, sziklaüreg várja, hogy feltérképezzük, miközben a viharok, tornádók, villámlások keserítik meg az életünket az extrém klíma mellett (-30 és +45 fok között váltakozik a hőmérséklet). Dinamikus időjárás- és napszakváltozásokra számíthatunk, ráadásul karakterünk teste és fizikuma is reagálni fog a megpróbáltatásokra. A The Souls Project annyira jól hangzik, hogy már kételkedünk benne, de alig várjuk, hogy az öt nagy szigetet bejárjuk, illetve megoldjuk a feladványokat és megismerjük ezt az idegen környezetet, ahol még civilizáció nyomaira is bukkanhatunk majd.

A Gone Home-ot is jegyző Fullbright következő alkotása egy igazán hangulatos Bioshock utánérzésű túlélőkalandnak ígérkezik. 200.000 mérföldre a Holdunk Tacoma nevezetű bázisán találjuk magunkat és bizony senki sem siet az érkezésünkre. Valószínűleg a személyzet rejtélyes eltűnése nyomán felderítés céljából érkezünk a Tacomara, de konkrét információk hiányában csak találgatunk. A fejlesztők is egyelőre csak annyira voltak közlékenyek, mint a létesítmény operációs rendszere Odin. A Tacoman kutatás és felfedezés várja majd a játékosokat, fegyveres harcra senki ne számítson, a történetmesélés és az események megismerésén lesz a hangsúly. A gravitációval való játszadozás és a kicsit depresszív magányos hangulat az, ami átjön az első látnivalók alapján, pedig rádiós kommunikációval kezdetben tartjuk a kapcsolatot egy férfival. A látvány kifejezetten stílusos, csak az első helyszínek emlékeztetnek a már említett klasszikusra, később a színes növényzettel tarkított holdfelszínre tekintő ablakokkal övezett termekben, szűk szerelőjáratokban, és kihalt űrállomásokra emlékeztető izgalmas helyeken fogunk megfordulni. A Fullbright a Gone Home-al egyszer már megmutatta, hogy milyen az mikor a történetmesélés és a játékmenet kéz a kézben járnak, így a Tacomát bizakodva várjuk.

A két pár fejlesztőt számláló brit Lunar Software bődületes projekt elkészítésébe kezdett. Na, nem a témája annyira érdekes, mivel tizenkettő egy tucat túlélőhorrort kapunk éves szinten, de amit ez a négy ember eddig megalkotott az félelmetes. A történet is lerágott csont, legalább is a holdbázis eltűnt legénysége után való nyomozás minden, csak nem a műfajt megreformáló felütés. A maximális élmény érdekében szinte semmilyen segítséget nem kapunk a túléléshez és itt az olyan támogatásokra gondolunk, mint a térképhasználat vagy a visszatöltődő életerő. Az életerő pedig a legértékesebb tulajdonságunk lesz ebben a hátborzongató világban, hiszen ha elkapnak a furcsa lények, akkor bizony menthetetlenül fűbe harapunk. Fegyver híján marad a menekülés, igaz kézi eszközünkkel (Cosmonaut Assistance Tool), ami a sötétben való tájékozódásban segédkezik, az ellenséges robotokat azért rövid időre lelassíthatjuk. A szabadon bejárható holdbázison zajló cselekmény több végkifejlettel fog rendelkezni, így a cselekedeteink sorrendje határozza majd meg, hogy milyen véget is ér a történetünk. A Routine hangulata, kivitelezése mesterien eltalált, a nyomasztó atmoszféra a kicsit retrós designnal szívmelengető (köszönhetően az Unreal Engine 3-nak), a rettegésre vágyók megtalálják majd a számításukat. Már csak egyetlen kérdésre várjuk a választ, mégpedig mivel tud majd többet nyújtani az Alien Isolationnél vagy az igencsak hasonszőrű SOMA-nál.

2037-ben járunk, a földtől közel 500 kilométeres távolságban egy űrállomáson, melyet egy katasztrófa csúnyán helyben hagyott. Az Adr1ft kicsit kakukktojás ebben a kategóriában, mivel horrorisztikus elemeket nem tartalmaz, igaz, a túlélős zsánerhez már sokkal közelebb áll. A gyönyörű, de sokszor hátborzongatóan romos űrállomáson úgy kell megoldást találnunk a túlélésre, hogy folyamatosan gondoskodnunk kell majd az éltető oxigén utánpótlásáról, így a legkevésbé sem beszélhetünk stresszmentes kalandozásról. Az Adr1ft március végén az Oculus Rift premierjével egy időben fog megjelenni, de szerencsére nem lesz virtuális valóság-exkluzív az alkotás, ami örvendetes, mivel úgy fest, nem lesz olcsó múltság idén a VR-ban elmerülni.

Félelmetes kalandok, dermesztő nyomozások

A Deep End Games Perception című horrorkalandja mind koncepció, mind pedig design terén egyedülálló. Az elsőszemélyű, koromsötét bolyongásban főhősünk Cassie egy világtalan leányzó, aki botjával és mobiltelefonjával keltett zajok visszaverődésének segítségével tájékozódik. Sajnos, míg az általunk keltett zajok a tájékozódásunkat segítik, addig mások számára a helyzetünkről árulkodnak, így rá leszünk kényszerülve a taktikus használatára, a megbújásra és a csapdák állítására. A fejlesztésért felelős ex-Bioshock munkatárs jelenléte is garancia a minőségre, valamint arra, hogy a rideg massachusettsi Glouchesterben található nemesi kúria légköre és a tiszta alsónemű fogalma összeférhetetlen legyen.

Cassie látomásai révén keresi fel a helyet és megérkezve kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy egy megmagyarázhatatlan entitás csalta a kísértetkastélyba. A különleges látványvilágú kalandot csak úgy úszhatjuk meg ép bőrrel, ha kiderítjük a megmagyarázhatatlan lény létezésének okát. A Perception kapcsán egy sikeres Kickstarter gyűjtést már maguk mögött tudhatnak az alkotók, a kitűzött 150.000 dollárt kicsivel túl is teljesítették, de a PlayStation 4-es (350.000 dollár) és Xbox One-os (400.000 dollár) kiadásokért még mindig lehet adakozni.

A kategória tele van játékosok és rajongók által finanszírozott alkotásokkal, ismét egy ilyen került terítékre, ugyanis a kanadai Compulsion Games a 200.000 dollár helyett, 266.000-et vágott zsebre a Kickstarteren. A negyedmillióból azóta is kalapálják a We Happy Few-t, mely egy túlélésre ösztönző nyugtalanságban gazdag kaland. Egy alternatív múltbéli disztópikus angol városkából próbálunk elmenekülni, hiszen az ott élők számára közellenség, aki nem rabja a Joy-nak. Az 1964-es Wellington Wells-i események nem csak főhősünket, de a játékost is meg fogják viselni, hiszen könnyed kábítószeres mámort, kiegyensúlyozottságot kell színlelnünk, hogy elaltassuk a helyiek gyanakvását: csak így oldhatunk kereket az őrület határán táncoló abszurd világból. A helyszíneket procedurálisan generálja majd a játék, így sosem fogunk kétszer ugyanolyan utcákat és városrészeket bebarangolni.

Norvégia nyugati részén fogunk magunkhoz térni a Through the Woods című alkotásban, amit a Norvég Antagonist csapat hegeszt gőzerővel. A harmadik személyből átélhető, lélektani horrornak titulált rémséges kaland a skandináv mitológiából táplálkozik. Az egyszerű természetjárásnak egyáltalán nem titulálható erdei barangolásunk oka, hogy Karennel eltűnt gyermeke nyomára bukkanjunk. Egyetlen eszközünk, ami részben a segítségünkre lesz, egy zseblámpa, viszont a fénye nem csak nekünk szolgál útmutatásul, de vonzza az erdő és a vidék rémséges lényeit is, így akadni fog pár olyan alkalom, mikor a kikapcsolása mellett kell döntenünk és más érzékszervünkre támaszkodni (mint a hallásunk). A munka oroszlánrészét tapasztalt fejlesztők végzik, így élethű animációkra számíthatunk a korszerű Motion Capture révén, míg a minőségi hangzásvilág biztosítani fogja a feszélyezett szorongás minden formáját. A viking mitológiát és a Norvég folklórt ügyesen dolgozták össze a fejlesztők ebben az ízig-vérig túlélő horrorban.

A Draugen jelentése sokatmondó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mit is jelent a Draug szó norvégul. A szellemvilág egyik olyan képviselőjének megnevezése, ami szinte fizikális testtel és képességekkel rendelkezik, egyféle titkokat őrző élőhalott. A Dreamfall Chaptersről mindenki számára ismerhető Red Thread Games elsőszemélyű túlélőhorrort készít és hasonlóan a Through the Woods-hoz szintén Norvégia nyugati felét szemelték ki játszótérül. A gyönyörű fjordok övezte vidéken egy halászfalucska lesz a rettegésünk alapja, hiszen főhősünkkel csak egy kihalt településre bukkanunk valamikor az 1900-as évek elején. Az amerikai botanikus fotós természetesen nem tétlenkedik és igyekszik a skandináv mondavilágból táplálkozó eseményeket felderíteni, na meg túlélni a vérfagyasztó éjszakát. A környezet és az atmoszféra egyszerre ígérkezik lélegzetelállítóan gyönyörűnek és dermesztően félelmetesnek. A csodálatos természetet fokozatosan váltja fel a rejtélyeket, misztikumokat rejtő félelmetes éjszakai halászfalucska légköre, elvégre ilyen egy igazi pszichológiai horror kaland. Az ambiciózus projekt elnyerte a skandinávok tetszését is, hiszen a Norvég filmalap (Norwegian Film Institute) nem kevesebb, mint 144 ezer dollárral finanszírozta a fejlesztést.

Következzék egy kis műfaji kitérő a Sony PlayStation 4 exkluzív What Remains of Edith Finch-el, ugyanis ez a történet sokkal inkább tekinthető kalandjátéknak, mint horror vagy túlélős őrületnek. A Giant Sparrow már egyszer megmutatta, hogy mennyire ért a különleges, művészi alkotásokhoz a felejthetetlen The Unfinished Swannal, most azonban első személyű nézetre váltanak, ugyanis Edith Finchel nyomozunk az elátkozott családja történetét illetően. A családi birtokra érkezve válaszokat kezdünk keresni a rokonainkat ért tragédiák kapcsán, melyet novellákra tagolva fog elmesélni a játék. A közel egy évszázadot felölelő kaland során több személy nézőpontjából ismerhetjük meg a rejtélyeket, valamint a tragikus végkimeneteleket. Az időben és a karakterek közötti ugrándozás révén változni fog a helyszín atmoszférája és megjelenítése, azonban a végcélunk mindig ugyan az lesz, ki kell derítenünk, miért mi maradtunk utoljára és ránk is hasonló sors vár-e. A vizuális kivitelezés már most magával ragadó (maximálisan törekedtek a realizmusra), a parafaktor minden sarkon felütheti a fejét, a játékmenet pedig rengeteg szabadságot és nézőpontot fog biztosítani, hiszen még az állatok szemszögéből is megpróbálhatunk valamilyen hasznos nyomra bukkanni.

Vegyes rémségek

Az összesen 11 tagot számláló kanadai Creazn Studios a filmes noire stílust próbálja felhasználni horrortörténetének minél dermesztőbb ábrázolásához. A főszereplő Marie, egy különleges erőkkel felvértezett amnéziás főhősnő, akit egy nyomozó faggat, és megpróbálnak fényt deríteni a múltjára. Marie, ahogy egyre mélyebbre próbál merülni tudatának emlékekért felelő rejtett bugyraiba, kénytelen rádöbbenni, hogy ő valójában nem is az, akinek képzeli magát. A kicsit zavaros történetre azért volt szükség, hogy a játékos készíthesse majd el a főhősnő történetét a saját elképzelései szerint.

Meghatározott idő alatt kell megalkotnunk történetünket és visszaállítani memóriánkat, miközben a saját lelkiismeretünk elől menekülünk. A különböző emlékek közül a számunkra befogadhatókat kell majd megtartanunk, a többit nemes egyszerűséggel elfelejthetjük. A Dollhouse már így is eléggé különlegesnek tűnik (amire az 1950-es évek sötét, borús hangulata csak még egy lapáttal rádob), azonban a fejlesztők a procedurális pályatervezéssel és a többjátékos lehetőségekkel még tovább feszítik a húrt. Tucatnál is több szereplőből választhatunk (melyek mindegyike más különleges adottságokkal rendelkezik) a négy fős kooperatív (külön kampánnyal) és a 4v4-es kompetitív multiplayer összecsapások során.

A múlt évben a videojátékos piac fekete bárányának szerepét a Konami öltötte magára, biztosan sokan emlékeznek még a látványos és ígéretes Silent Hill techdemóra, a P.T.-re (nem kisebb nevek dolgoztak rajta, mint Guillermo Del Toro és Hideo Kojima), melynek elkaszálása elég nagy port kavart. A brit Lilith készítőit elégé inspirálhatta ez az alkotás, hiszen hangulatában és megvalósításában is emlékeztet az említett címre. Az Allison Road egy durva túlélő horrornak ígérkezik, melyben egy tudatát elvesztett főhőssel egy angol házikóban kezdünk emlékeink és családtagjaink után kutatni, azonban hamar rá fogunk jönni, hogy valamilyen természetfeletti erők is dolgoznak a helyszínen. A gonoszság szellemalak képében ölt teste, amik az audiovizuális megvalósítással erősen megtámogatva biztosítják, hogy percenként a frász fog ránk jönni és egy pillanatra sem hagyhatjuk ellenőrizetlenül záróizmainkat. Sokat nem óvatoskodhatunk és bujkálhatunk, ugyanis hajnali háromig fényt kell majd derítenünk a ház sötét titkára. A mindössze 10 főt számláló fejlesztőcsapat kezdetben Kickstarter segítségével képzelte el a project finanszírozását, azonban jött a Team 17 és kicsengették a szükséges lóvét. Miután az Allison Road kiadóra talált, így valószínűleg már PC-re, PS4-re és Xbox One-ra is meg fog jelenni, remélhetőleg a nem túl távoli jövőben.

Egy, a napokban beesett zombis érdekességgel zárnánk cikkünket, ami pont lecsúszott előző összefoglalónkról. Egy fergetegesen jópofa keverék alkotásnak készül a Zombie Night Terror, amit a francia NoClip álmodott meg. Valamiféle őrült gondolattól vezérelve az ősi ügyességi és logikai alapokon nyugvó Lemmings széria mechanikájára alkottak meg egy véres, zombi fertőzést terjesztős alkotást. A Lemmingeket élőholtakra cserélték és a végcélunk ezúttal nem a kis lények minél nagyobb számban történő megmentése, hanem a különböző speciális képességekkel rendelkező élőholt egyedek hatékony bevetésével az emberek megfertőzése. A fegyverekkel harcoló humanoidokkal szemben robbanással fertőző, hatalmas méretűre duzzadó tankként tomboló zombikat vethetünk be. Az oldalnézetes alkotás stílusos pixelgrafikát kapott, ami tökéletesen illeszkedik a műfajához, a sötét tónusok az élénk színekkel jó választásnak bizonyultak. A Zombie Night Terror a Gambitious gondozásában hamarosan elérhető lesz a Steamen.

Rage23