Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Dalai Láma

    őstag

    válasz Ijk #7441 üzenetére

    Ez is egy álláspont. És érdekes, hogy most is késztetést érzek arra, hogy hozzá fűzzek gondolatokat a te írásodhoz. Ezt meg lehet, hogy vitának értenéd, meg győzködésnek. Pedig csak sok gondolatot ébresztett, amit írtál.

    Mindenkinek van ehhez joga, szabad akarata. És erőszakkal, kényszerrel ezen szerintem nem is szabad változtatni. Vallásos nyelven azt mondanám, hogyha Isten szabad akaratot adott, akkor az ember ezt ne fossza meg másik embertársától. (bizonyos korlátozásokkal persze, mint például bűncselekmények elkövetése, stb.)

    "számomra Isten az emberek tudatában létezik, mi magunkban hozzuk létre. Gondolkodó, érző lények vagyunk kell egy felsőbbrendű hatalom, ami magyarázatot ad, irányítja sorsunkat, átsegít a nehézségeken. Én így értelmezem a vallást."

    Erről az jut eszembe, hogy a vallásosság lehet ilyen is. Létre is hozunk isteneket a fejünkben. És kell sokszor találni valamit, ami irányt mutat. Ez lehet kreált isten is. Én annyival látom másképp, hogy hiszem, van egy igazi is, aki létezik.

    Erről meggyőzni ilyen módon nagyon nehéz bárkit is. Általában a hit nem győzködés eredménye, ezért ne mis vezet sehova. Főleg, ha egymás püfölése lesz a dologból.

    ''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

  • Dany007

    veterán

    válasz Ijk #7457 üzenetére

    Hmm én egy kicsit másképp látom a lelket.
    Amolyan palackba zárt szellemként.
    A test amolyan közvetítő lehet a léleknek. Elvégre a személyiséget, a viselkedést maga a test befolyásolja. Ahogy írtad is, az idegrendszer, és az agy. Viszont ezekből, pusztán ezekből kiindulva nem kimutatható maga a lélek. Vagy legalábbis az, amit lélek alatt értünk. Ami messze nem(csak) a személyiség.
    Nem nagyon tudom jól megfogalmazni mire is gondolok.
    A lélek a testtől különálló, viszont a mi valóságunkban a testen keresztül kapcsolódik és tőle függ. Ezért létezhet a lélek a testben, és ezért befolyásolja a test az ember viselkedését is.
    De persze ez csak az én agyam elborulásai : ) Puszta kósza gondolatok, semmi konkrétum.

  • Vladi

    nagyúr

    válasz Ijk #7457 üzenetére

    A tudat nem csak a halállal szűnhet meg. Mégsem mondjuk, hogy akkor megszűnik a lélek. A tudat a lélek csak egyik megnyilvánulási formája, vagy inkább funkciója ha úgy tetszik.

    Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

  • Dalai Láma

    őstag

    válasz Ijk #7466 üzenetére

    Hát ki tudja.
    Persze én, aki hiszek Jézusban, másképp gondolom. De sokat lehet elmélkedni ezen a kérdésen. És jó, hogy eddig nem volt ebből olyan vita, mint sok más téma esetén. Olyan parttalan vita.

    ''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

  • cucka

    addikt

    válasz Ijk #8076 üzenetére

    Nem vagyok vallásos, de azt belátom, hogy a kereszténység értékrendet képvisel. Egy tökéletes értékrendet, de mivel emberek képviselik, és emberek élnek vele így sohasem fog tökéletesen működni.
    Szerintem ez bőven véleményes. Egyrészt ott vannak az univerzálisnak mondható emberi értékeink (szeretet, tisztelet, ilyesmi), amelyek kereszténység nélkül is léteznének. (Ok, a kereszténység is képviseli őket). Másrészt nem tudom, mennyire nevezhető tökéletesnek. A "ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel" értékrend például nekem nem igazán tűnik jónak, mint ahogy mondjuk a bárányos hasonlat (Isten a pásztor, az emberek a birkák) sem túl jó szerintem.

    A fekete mágiának meg nem tudom mi köze a "keresztények istenéhez"
    Ööö, semmi. Miért kéne legyen?

    szerinted miféle értékeket képvisel?
    Semmilyet. A katolikus szentmise ceremóniája önmagában milyen értéket képvisel? Ugyancsak semmilyet.
    A LaVey féle sátánizmus (vagy nevezhetjük autodeizmusnak) képvisel bizonyos értékeket, amelyek többnyire ellentétesek a keresztény értékekkel. Például azt, hogy csak azokat az embereket szeresd/tiszteld, akik megérdemlik ezt. Vagy hogy a bosszúállás nem bűn, hanem megengedett, amennyiben a helyzet úgy hozza. (A keresztény értékrend szerint ilyenkor tartsd oda a másik orcádat). Az persze más kérdés, hogy ki mennyire tud azonosulni ezekkel az értékekkel.

    (#8075) leeate
    Bullshit? Hogy lehet így beszélni a fekete mágiáról?
    Hát így. Mint az asztrológiáról, fényevésről meg egyéb marhaságokról.

    Bezzeg ha én mondanám ezt a keresztények istenéről, ki is lennék tiltva. Pedig...
    Már megtettük páran párszor ebben a topikban és még itt vagyunk. Oké, ennél kicsit szofisztikáltabban történt, igaz, a téma is vitaképesebb volt :) .

  • cucka

    addikt

    válasz Ijk #8078 üzenetére

    Pedig hidd el tökéletes rendszer. Ha mindenki tökéletesen aszerint élne, akkor nem "dobna senki kővel".
    És mindenki tökéletesen aszerint él? Persze, hogy nem.
    Ha mindenki tökéletesen élne, akkor a "szemet szemért" elv is tökéletes lenne, mert ugye soha nem kéne megtorolni semmit.

    A kereszténység egy erkölcsi nevelést biztosít, mert nevelés nélkül sokkal kevésbé tudnánk elfojtani állatias ösztöneinket.
    Igazából a keresztény elvek szerint nem is beszélhetünk állatias ösztönökről. A keresztény teremtés szerint az ember ugye a teremtés koronája, tehát nem állatoktól származunk. Amit te állatias ösztönnek nevezel, az a keresztény tanítás szerint bűn, mondjuk úgy, hogy a Sátán hatása. Amikor azt mondják, hogy a bűn állapot, akkor emögött az van, hogy állatias ösztöneinktől nem tudunk soha teljesen megszabadulni. Most az más kérdés, hogy tényleg úgy kell-e ezt kezelni, hogy állandó bűntudatot gerjesztünk azért, mert olyanok vagyunk, amilyenek?
    (Ok, a kereszténység bűn fogalma valamivel tágabb, nem csak az ösztöneinkre lehet ráhúzni)

    Példának okáért a kereszténység egyik alappillére a család.
    Azért ez erősen túlzás, hogy alappillére. A család amúgy mondhatni univerzális emberi érték, sőt, ez az érték megvan a legtöbb főemlősnél is, továbbá egészen praktikus okai vannak annak, hogy így alakult. (Persze ez utóbbi két állítás nem felel meg a keresztény tanításoknak).
    Tulajdonképpen minden társadalomban központi szerepe van a családnak, függetlenül attól, hogy annak a társadalomnak vannak-e keresztény gyökerei vagy sem, tehát ez nem igazán keresztény vívmány, nem kellett belenevelni az emberekbe, mert ez bennük volt.
    A modern korban persze a kereszténység (többek közt) érdeme, hogy felhívja a figyelmet a család fontosságára. Társadalmunk eljutott egy olyan fejlettségi szintre, hogy a család szükségessége részben okafogyottá vált, a család szerepe háttérbe szorul, ezt a folyamatot pedig valamennyire érdemes fékezni.

Új hozzászólás Aktív témák