Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Dalai Láma

    őstag

    válasz Vladi #4422 üzenetére

    Jézus az út, az igazság, és az élet. Nagyjából erről van szó.

    Egyébként meg nehéz kérdést feszegetsz, mert ha jobban belemegyünk, akkor láthatjuk, hogy Isten minden embert egyformán szeret, és a keresztényeket nem szereti jobban. A bűnösöket sem szereti kevésbé, mint a bűntelenebbeket. Az meg, hogy ki üdvözül, egyedül Istenen múlik, gondoljunk is akármit erről.

    Nyilván a személy szempontjából mégsem lehetnek egyenlők az utak, mert ez azt sugallná, hogy teljesen mindegy, milyen vallású vagyok, igazából buddhista is lehetnék. Buddhistaként pedig érezhetném azt ezzel a gondolatmenettel, hogy semmivel sem célravezetőbb az utam, mint egy zsidóé.

    Tovább menve, nem más vallásokkal szemben kell meghatározni az utat, hanem megnézni, és ha azt látom, hogy ez a jó út, akkor menni rajta. Nyilván következik ebből, hogy ha ez a jó és a helyes út, hogy a többi útról ezt nem mondhatom el. Legalább azért nem, mert azokon nem jártam végig.

    Én nem tudom, hogy Isten számára a buddhisták útja mennyire jó, vagy nem jó, főleg akkor ,ha a keresztény értékek szerint élnek, és úgymond Krisztus követően élnek.

    Jézus azt is mondta, hogy aki hisz őbenne, az üdvözül. Ez a hit nem az a hit ,hogy elhiszem, hogy ő létezik, sokkal inkább egy bizalom, és a bizalom által az ő útjának követését jelenti. A buddhistákról nem mondott semmit, miért is mondott volna.

    Kicsit azért nehéz ezt megfogalmazni, mert nem emberi logika szerint működik, nincs olyan jellegű osztályozás, hogy jók, és rosszak, a szeretetből egyformán részesülünk, ugyanúgy, mint Jézus megváltásából. Minden ember egyforma mértékben. Ugyanakkor vannak igehelyek, amik a jutalmazásbeli különbségeket emeli ki.

    Továbbá, ha elfogadom, hogy ugyanolyan jó választ ad a kérdésekre a buddhizmus, és a kereszténység, akkor a kapott és elfogadott válaszokkal leszek bajban, mert nem csengenek egybe. A lélekvándorlás, és annak mikéntje nem illeszthető a kereszténység mellé. Tehát dönteni és választani kell, vagy ez, vagy az. Nem mondhatom azt, hogy mindkettő egyformán igaz. Én, földi halandó nem mondhatom ezt. Számomra, és a logikám számára ez feloldhatatlan ellentéteket szül.

    Persze Isten ezeken nyilvánvalóan úrrá lesz, mert ő azt is integrálni tudja, amit mi képtelenek vagyunk. Isten az a "hely" ahol a paradoxonok feloldódnak.

    ''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

  • kymco

    veterán

    válasz Vladi #4422 üzenetére

    Zsákutca az üdvösség szempontjából. Szinte minden vallás (ez túlzott általánosítás) azzal foglalkozik, hogy az embernek mit kell tennie azért, hogy kapcsolatba kerüljön a természetfelettivel. A Biblia arra tanít, hogy az Istentől való elszakított voltunk miatt ez lehetetlen. Nem tudunk normális kapcsolatot kiépíteni magunktól. Annyira nem, hogy az Istennek kell végül kezdeményezni, és nem is akárhogy. Jézus Krisztus halála mutatja, hogy ennek mekkora ára van. Tehát nem nekem kell tepernem, hanem Isten lép felém, nem is kicsit.
    És háromgyerekes gyakorló apaként tudom, hogy az áldozatvállalás valahol a gyermekeim életénél éri el a csúcsot nálam. És Isten az egyszülött Fiát adta értünk. Valahol írja a Biblia, hogy Jézus az egyedüli út, és ha eljátszunk a gondolattal, hogy Isten van, és hogy helyre kell állítani a kapcsolatot valahogy vele és Jézus a Fia, akkor egy ilyen haláleset a maximális tett a helyreállítás érdekében. Ha lenne más mód, akkor Isten tuti, hogy nem ezt választotta volna... Tehát ha a meditáció, a vallásos cselekedetek elegendőnek bizonyultak volna, akkor nem kellett volna a kereszthalál. Én megbizonyosodtam arról, hogy Isten van, és arról is, hogy Jézus az Ő Fia, és pont az tett engem kereszténnyé, hogy felismertem, hogy Jézus valóságos szenvedése és halála miattam és értem volt. Ezek után nem kétséges, hogy nincs más út Istenhez, ha lenne, apaként biztos megtaláltam volna...
    Ezért zsákutca... de ettől még lehet emberileg értékes...

    www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák