2. Fórumok
  3. Társadalom, közélet
  4. Vallás
Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #3539 c41r0^ őstag kymco #3537
    Új Válasz #3539
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    c41r0^

    őstag

    válasz kymco #3537 üzenetére

    Minden jó Istentől van, és a gonoszsághoz nincs köze

    másnak is eszébe juthatott az a gondolat, amit most erről ki szeretnék fejteni, mintegy a saját kérdésemre is reagálva, ha már nem írt rá választ senki (arkangyalos kérdés)

    Ugyancsak előre elnézést, hogy a keresztény vallásból hozom a példákat.

    A jó és rossz fogalma emberi fogalom, egyik nélkül nincs a másik és vice versa. Pontosan ezért ennyire emberi az összes vallás is (melyeknek alapja általában isteni ihletésű iromány), ezt a sémát húzza rá az ember. Ez a bipoláris fogalomrendszer, amely az embernek adatott, kényszeríti ki a vallásban is a jó és a rossz szerepkör meglétét. A Teremtő és a Fényhordozó a megszemélyesítők jelen esetben. Ám a bukott angyal is Isten teremtménye, tehát a "támadó, a kétkedő" is belőle keletkezett, hiszen egy része a Teremtőnek. Mint ahogy ezek a tulajdonságok minden emberben megvannak (a keresztény vallás szerint Krisztus kivétel, akit a Sátán megpróbált nem egy alkalommal megrontani). Akkor ez most hogyan is van? Én úgy vélem, hogy egy "Valami" van - nevezzük életnek, csírának, energiának, mindegy - egy közös forrás, minden tőle származik, csak emberi léptékkel felfogva meg tudunk különböztetni jót és rosszat. A többi (a vallások) emberi kreálmány, az emberi léptékű ideológiát öntik a gyakorlatba, ergo rizsa és mese. Az viszont kétségtelen, hogy embernek erőt ad a hit. Hiszen mi magunk formáljuk a világot magunk körül, minden egyes tudattalan, ösztönös cselekedetünk a hitünk végcélja felé közelít bennünket. És minden ember a saját célját próbálja elérni, ami szinte mindig közös: egy gondtalan, felhőtlen, szeretettel, boldogsággal teli élet ebben a világban, hogy ha elmegyünk is, csak jót hagyjunk magunk után (persze kinek/minek mi a jó, ez megint emberi léptékkel meghatározott fogalom). Szerintem pont, hogy az eszköz a lényegtelen, hogy ezt hogyan járjuk meg (valaki egy bizonyos vallás segítségével, valaki magától), a cél a fontos. A vallások erre az útra akarnak ráterelni, de sokszor véleményem szerint pont, hogy visszájára fordul a dolog, és szűklátókörűség lesz az eredménye.

    A másik dolog, amibe igen kevesen gondolnak bele, hívők és nem hívők szintúgy: mitől különleges az ember, miért csak az ember lehet képes kapcsolatot teremteni Istennel? Merthogy gondolkodó lény? Az egyéb élőlényekkel mi a helyzet? Gondoljunk pl. egy kutyára, majomra, akinek valószínűleg önálló gondolatai, érzései vannak, hiszen élőlény, tehát lelke is kell, hogy legyen. Ha elpusztul, hová fog kerülni a keresztény vallás szerint? A Mennyországba vagy a pokolra? Mi/ki dönti el? Mennyi bűnt követ el ő, pontosabban mi az értékrend ilyenkor?

    Remélem sikerült egy kissé rávilágítanom arra, hogy mennyire egocentrikus az ember, saját szellemi termékét, melyről ez a topic is szól (vallás) csak és kizárólag magára értelmezi, a körülöttünk lévő világból pedig nem sokat lát, szűk látókörű.

Új hozzászólás Aktív témák