Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #40553216

    törölt tag

    válasz zone #19711 üzenetére

    „Megdöbbentő, hogy a hit meglétét többre tartod az emberi szabadságnál.”
    Hát hisz' távolra (az örökkévalóságra) tekint!
    No de, az iróniát félretéve: sok vallás vall hasonlóan, felhíva hívője figyelmét a bármikori társadalmi helyzettől való függetlenségre. Buddha korában a kasztrendszer még messze nem volt olyan szigorú mint később, de az a szabály, hogy a fő kasztok (pap, harcos, „dolgozó”, szolgák) közötti házasság és gyerekvállalás tiltott volt, a párokat is büntették. A gyermeküket páriának, érinthetetlennek tekintették, a társadalom legaljának, kaszton kívülinek tekintették. Ehhez képest Buddha, annak ellenére, hogy önmaga egy olyan államban született hercegnek, ahol a pap és a harcos kaszt között még nem dőlt el a vezető szerep, a harcosok is megkapták ugyanazt a képzést mint a papok, ők is áldoztak, stb., a zsidókat sokszor megbotránkoztató Jézushoz hasonlóan nem tartotta magát ilyen előírásokhoz, mert az általa hirdetett cél és út túl van ezeken a kötöttségeken. Egyik legfőbb tanítványa éppen egy ilyen pária, Száriputta volt. Ezek a kötöttségek máig erősek, bár állami szinten eltörölték, tiltják őket. Így lehetett már államelnök és parlament tíz évig volt elnöknője is pária.
    Rengeteg olyan ember volt, van és lesz, akik úgy gondolkodnak, ahogy a fenti mondatodban írtad. Abszolút nem bántásiból feléjük, de a legtöbbnél közülük az emberi szabadság extrém meg nem léte esetén előbb-utóbb elszakad a cérna. A nem extrém meglétnél meg belesimulnak az éppen fennálló társadalmi rendbe. Kivéve, amikor felkelnek az adott kor egyes vallási szokásai ellen, mint Luther vagy Kálvin. Mások ellen meg nem, tehát szelektíven gondolkodnak, cselekszenek, sőt, másokat is arra kényszerítenek, hogy eme szelektív szemléletmód szerint gondolkodjanak, cselekedjenek. Lásd Luther véleményét a vízkeresztségről, ahol is ő maga is írásban azt vallja, hogy a „keresztség senkinek nem segít, nem is részesülhet benne más, csak aki saját magáért hisz, és saját hite nélkül senkit sem szabad megkeresztelni. Ha pedig nem tudjuk bebizonyítani, hogy a fiatal gyermekek maguk is képesek hinni, és hogy van saját hitük, akkor az én hűséges tanácsom és ítéletem az, hogy egyenesen álljunk el a csecsemőkeresztségtől – minél előbb, annál jobb –, és ne merészeljünk többé egy gyermeket sem megkeresztelni, hogy ilyen balgasággal és szemfényvesztéssel, melynek semmi alapja sincs, Istennek felmagasztalt méltóságát gúnyoljuk és káromoljuk.” Ugyanakkor „azonban különös módon azt állította, hogy a csecsemők bizonyíthatóan hisznek, ezért nem vetette el a csecsemőkeresztséget.” Utóbbiból következett nyilván, hogy az előbbi véleményével erősen szembemenve tűzzel-vassal irtandónak tartotta az anabaptistákat. Aranyos, nem? Más érdekességek, hogy ne mondjam, erős ellentmondások is kiderülnek Lutherről, tanairól. Pl. a bibliai alapok:

    Luther igyekezett az ördög embereiként beállítani az anabaptistákat. 1529-ben kiadott Nagykátéjában – amely mindmáig az evangélikus egyház egyik hitvallási irata – már magát a csecsemőkeresztség megkérdőjelezését is ördögtől származó szektás jelenségnek minősítette. Ám a csecsemőkeresztség melletti érvelése ezúttal sem világos igei bizonyítékok felsorakoztatásából állt. Sőt a kérdés eldöntését a hívők szabad bibliatanulmányozása helyett tudósok hatáskörébe kívánja utalni. Mint írta: „Felvetődik azonban itt a gyermekkereszt­séggel kapcsolatban az a kérdés – amellyel az ördög zavarja a világot szektái révén –, hogy hisznek-e a gyermekek is, és joggal keresztelik-e meg őket. Röviden ezt mondjuk erről: az egyszerű hívő hárítsa el magától ezt a kérdést, és bízza a tudósokra. Ha pedig felelni akarsz rá, akkor ezt feleld: a gyermekkeresztség tetszik Krisztusnak…”

    „1530-ban azonban már sokkal keményebb álláspontra helyezkedett. A 82. zsoltárhoz írt magyarázatában az anabaptistákat lázadóknak és istenkáromlóknak minősítette, és jogosnak tartotta velük szemben az államhatalom fellépését. Az általa hangoztatott vádak azonban minden alapot nélkülöztek, hiszen köztudomású volt, hogy az anabaptisták semmiféle lázadást nem szerveztek. Hitelveik pedig, bár Lutherétől több ponton különböztek, semmiképpen sem voltak istentagadóknak minősíthetők.”

    Utóbbi idézet azt hiszem magyarázat a Kálvinról szóló korábbi vitában is.

    Kálvinról meg hosszan írtam véleményt.

  • kymco

    veterán

    válasz zone #19711 üzenetére

    Nem próbálok semmit szépíteni, tényeket írtam. A Biblia nem beszél sem a teremtés kapcsán a rabszolgaságról, de még arról sem, hogy egyik ember különb a másiknál. Pld Izrael népe Isten akarata ellenére választ királyt magának, helyez maga fölé egy potenciális zsarnokot. Nem Isten rendelte a társadalmi különbségtételt. Előre figyelmezteti népét a következményekre, hiába.
    És ugyanígy nem találsz erre utalást a Jelenések könyvében sem, a mennyei világban.
    A kettő között van az, amit az ember elrontott, elpocsékolt a bűnei miatt, és teszi ma is, bár hangzatos jelszavakkal igyekszik leplezni.

    "Kérlek mutasd meg, hogy hol szerepel a Bibliában az, hogy "a rabszolgaság rossz" vagy "ne birtokold tárgyként felebarátod". Ennek épp az ellenkezőjéről lehet olvasni, hogy vagyontárgyként örökölhető, valamint a rabszolga-kereskedelembe is beleszól."
    Szerintem te akkor sem lennél meggyőzhető, ha konkrétan, szó szerint, ugyanebben a sorrendben szerepelnének az általad várt mondatok. De ez nem az én problémám. Nem meggyőzni akarlak, az adott helyzetben annak is örülök, hogyha néhány tévképzetet el tudok oszlatni...
    A teremtés rendjében nem az olvasható, hogy hajtsd uralmad alá a többi embert, a teremtett világban nem tesz Isten különbséget ember és ember között. Annyira nem, hogy Ádám jelentése: ember.
    A felebarát szeretete pedig ezt a viszonyt ki is zárja. Jézus mondja, hogy azt cselekedd mással, amit te is szeretnél, hogy cselekedjenek veled. Ez nekem pont azt jelenti, amit te vársz.

    A bűn nagyon sok mindent megrontott a világban. Leginkább az emberi kapcsolatokat. Az egész ókor a rabszolgatartásra épült. A zsidó nép ahogy a királyság államformáját, úgy a rabszolgaságot is átvette a többi néptől. Pedig Izrael igazán tudta az egyiptomi fogság alatt sínylődve, hogy milyen a rabszolgaság... ahonnan épp az Isten szabadította ki népét Mózes által. A szabadító Isten, a szabadságot adó Isten. Furcsa fintora az emberi természetnek, hogy a zsidó nép számára a viszonylagos rabszolga jólét értékesebbnek tűnt az Isten által adott szabadságnál. Jól szemlélteti az ókori értékrendet, hogy inkább legyek a húsosfazék mellett, mint szabad.
    Ezek után nagyon nehéz a mai szabadságjogi aktivista szemmel helyesen értelmezni az ókor gyakorlatát.
    Brian élete jut eszembe, ahol a stadionban lezajló szabadság harcos megbeszélés fő vicces eleme pont az, hogy a XX. század szabadság, egyenlőség stb fogalmait ókori környezetbe helyezi.
    Isten tudomásul veszi az ember döntését, ha királyt akar, legyen király, ha rabszolgaságot akar, legyen az. De ezeknek a törvényekkel szabályozást ad.
    Kb olyan, mint amikor azt várjuk az államtól, hogy a törvényeiben legyen megengedő a kábítószer fogyasztóval szemben, de közben senki sem gondolja, hogy ez azt is jelenti, hogy az állam pozitívan áll a kábítószer fogyasztás mellett. Lehetne számos modern kori példát mondani pld. a prostitúció törvényes keretek közé szorításáról stb...
    A törvények azt akarják minden esetben elérni, hogy ne törvényen kívüli állapotok legyenek, ahol a szenvedő fél ne legyen kiszolgáltatva az önkénynek.
    Persze, tudom, ez neked nem elég. Te a XXI. századi jelmondataid várod vissza egy ókori társadalom szabályozásában.
    Egy lépésre állsz attól, hogy azt kérd számon, hogy az ókori embereknek Isten miért nem beszélt a kromoszómákról, vagy a Pauli elvről...

    Isten tervében nem szerepelt a rabszolgaság, és csak azért jelent meg a világban a rabszolgaság, mert az Istentől elszakadt ember ezt létrehozta. Amikor te azt kéred számon, hogy miért tartom fontosabbnak a hitet a szabadságnál, akkor azt tudom válaszolni, hogy a betegséget az okainál kell megragadni és nem csupán tünetileg kezelni. És ezzel meg is válaszolom, hogy fontos nekem a szabadság. Annyira fontos, hogy szeretném, hogy minden ember megismerje Istent olyannak, amilyen, kapcsolatba kerüljön vele, rendezze a viszonyát vele, és akkor a szabadság újra valóságos szabadság lesz, nem pedig relatív, mármint hogy az én szabadságom, a mi szabadságunk mások szolgaságára épül...

    És Isten mindenható, és szerető Isten, aki az embernek nagy méltóságot és nagy felelősséget adott. És ezzel ott a lehetőség arra, hogy nem az Isten akarata szerint jár az ember.
    Ha olyan lenne Isten, amit te számon kérsz, abból nem kérnék. Isten jobban szeret annál, hogy programozott automataként vegetáltasson...
    Te se tudnád így szeretni a gyereked. A szeretet minden esetben hatalom korlátozással jár.

    www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák