Új hozzászólás Aktív témák

  • fateless

    veterán

    Az első öt évad alapvetően érintőlegesen szól az Éjkirályról és a másokról. A 6. évadban jelenik meg igazán, de még a hetedik évad legvégén is a vastrónért megy a küzdelem. A békeszerződés Cercei és Dany között is arról szól, hogy egy időre felhagynak a küzdelemmel a hét királyságért, amíg elhárítják a közelgő vészt, és majd utána folytatják a dolgokat. Alapvetően Jon vesszőparipája a mások elleni küzdelem, és ha Dany nem szeret bele Jonba, nem ment volna északra.

    Számomra az Éjkirállyal való küzdelem egyáltalán nem 80 perc alatt lett lerendezve. Az első három rész erről szólt. Az, hogy épp nem öldökölték egymást ezen idő alatt (dehogynem, lásd Umberek), hanem a harcra készültek az első két részben, ugyanúgy a csata része volt, az előkészületekkel. Ráadásul olyan két rész volt, amikben sokkal inkább megismerhettük a karaktereket, aminek külön örülök. Ugyanakkor nem gondolom, hogy lerendezték a főellenséget a nyolcadik évad közepére. Hiszen végig a Lannister ház volt a fő ellenség az első évadól kezdve, bár akkor az utódot még Baratheon-nak hívták, de persze ő is Lannister volt. Alapvetően nem tudok olyan évadot mondani, ahol gonoszabb lett volna az Éjkirály karaktere, mint a Lannister családé. Misztikusabb a kékszemű barátunk? Persze hogy az! Összetettebb, mint a Lannister család? Számomra közel sem. Kék barátunknak volt pár sépci, varázslatos képessége, hatalmas hadereje, egy sárkánya, de ha az a kérdés, hogy ki vált ki több érzelmet, akkor Cersei messze überelik az Éjkirályt. Van olyan, akiben erőteljes ellenérzést, gyűlöletet, ökölbe szorult gondolatokat okozott az Éjkirály karaktere? Ezzel szemben Cersei?

    A csatára kitérve pár dologra csupán

    Vérlovasok:
    Ők sosem voltak rendezett sereg. Stratégiájuk sem volt egy harcban sem, max az, hogy nekirohanunk az ellennek, átvágtatunk rajtuk megtörve a soraikat, majd továbbfutva megfordulunk és megint átvágtatunk rajtuk. Ha ez működött volna, jó taktika lett volna nekirohanni a holtak seregének, különösen mivel máshoz nem is értenek a vérlovasok.
    Felesleges olyan dolgokról beszélni, hogy hogyan kellett volna őket bevetni oldalról, mit csinálhattak volna nehézlovasságként. Ők nem nehézlovasság, nem is ismerik azt a harcmodort, ráadásul egy nem szervezett sereg, akit nem fogsz tudni irányítani. Hallottam olyat, hogy milyen ostobaság volt a lovasság mögé, gyalogság elé helyezni a hajítógépeket. Alapesetben azt mondom, hogy igen, ez így igaz. Nem is értettem, hogy miután jött vissza a megmaradt pár dotraki, miért nem lőttek bele a sötétbe. Ugyanakkor a gyalogság szerepe itt nem az volt, hogy megállítsa a támadást és felvegye a harcot, csupán az, hogy visszatartsa addig a sereget, míg visszavonulnak a második védvonal mögé - számomra itt volt inkább hiba. Ha a tüzes határvonal mögé vonulnak vissza, és ott állnak, akkor ahogy jöttek volna át a kialakított réseken, úgy ölhették volna őket ott, miközben kátránnyal öntözik a holtak hídját.
    Arya
    Nem értem, miért volt sablonos Arya győzelme az Éjkirály felett. Nekem az lett volna a sablonos, ha az éjkirállyal megküzd Jon, vagy ha pl kilép a fa mögül Arya és nekiáll megvívni az Éjkirállyal. Eleve nem lett volna harc, mert rázavar egyből 300 halottat és kész, vége Aryának. Ami pedig azt illeti, hogy honnan került elő: már Királyvárban is azt tanulta Sylvio Foreltől Arya, hogy kell lopakodni, és később is erre képezték. Többet lopakodott egész életében, mint amennyit az apja mellett élhetett. Ő ebben volt a legprofibb.

    Számomra mindenképp az kellett, hogy megöljék az Éjkirályt, hogy a történet folytatódhasson azon a szálon, ami a fő vonal az első évad óta (a trónért folyó harc). Ehhez pedig Arya sokkal ideálisabb volt, mint Jon vagy Dany, ha nem akartak sablonosak lenni. 1vs1 küzdelem nyílt harcban pedig a sablonosság netovábbja lett volna. Sajnáltam volna Arya-t, de max úgy lett volna "tökéletes" a záró jelenet, hogy az Éjkirályt leszúrja Arya, de megfagy a fogástól a torka és meghal. De az jobban zavart volna, mint pl Dany halála.

    Szóval volt sok baki és hiba a harmadik részben, feltűnően csodás túlélések voltak, de messze nem volt olyan sablonos, mint az, amit sokan épp hiányolnak.

    "A HELYESEN alkalmazott bölcsesség a hasznos" Prédikátor könyve 10:10

Új hozzászólás Aktív témák