Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Csoffadalom

    tag

    Hmm érdekes a téma. Még agyalok mit és hogy szóljak hozzá.

    Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

  • Csoffadalom

    tag

    válasz petipetya #64 üzenetére

    Hát az nehezebb lesz mint gondoltam.

    Ez is csak egy megfoghatatlan valami, nincs fizikai valóban, mégis tudod hogy van. Mármint az érzelmek. Meg magyarázni is nehéz.

    Bármelyik cikkemből idézhetnék, de maradjunk az első sztorinál. A Négy hét címűből ragadom ki a lényeget. Én szeretni akartam azt a csajt. Kérdések és feltételek nélkül mindent kész voltam feladni, csak hogy velem legyen sokáig. De mint tudjuk ez sem volt elég. Jött egy másik akinek megvolt az ami nekem nem. Csak egyetlen egy pozitívuma volt a másiknak, de jött, látott és vitte is a csajt. Semmivel nem volt jobb nálam, ugyanúgy egy senki volt mint én. Csak volt az az egy pozitívuma. Előttem bezárult az ígéret földjének kapuja, előtte kitárult. Én meg szenvedhettem kb ugyan annyi ideig, mint amennyit ők együtt voltak. És nem tudom melyik is lett volna a jobb, vagy a rosszabb. Fél évig vele lenni, rommá k@rni és közben rájönni mekkora gáz a csaj, vagy fél évig szenvedni 4 hét semmi miatt.

    Végül is tök mind egy. A szenvedés és a fájdalom ugyan az. Kár hogy nincs ilyen párhuzamos dimenziós időkapu, vagy mi. Azért kíváncsi lennék hogy alakult volna, ha pár dolgot másként teszek.

    A lényeg: Én érzelgős pasinak tartom magam, kell a romantika, a gyengédség, a rajongás, a szerelem. De ezek ma nem menő dolgok. Mivel pénzem nincs, csak érzelmeket tudok nyújtani egy nőnek, de ez manapság a nullánál is kevesebb. Úgyhogy marad a magány. Ki tudja meddig.

    Most ennyi gondolatot közöltem.

    [ Szerkesztve ]

    Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

  • Csoffadalom

    tag

    Soha nem voltam nagy csajozós, két nő között simán tartok 3-4 év szünetet. Önbizalmam nem sok van, de néha azért összejön valami.
    Jelenleg 4 éve van szünet (lassan 5), és mit ad isten lenne egy jelöltem. De. De a sors, vagy ki tudja mi közbeszólt. Szeretett főnököm megváltoztatta a beosztásom és most esélyem sincs látni a hölgyeményt. Igen látni, mert beszélni még nem beszéltünk csak néztük egymást párszor. Épp mikor eldöntöttem hogy a tettek mezejére lépek, jött a jó hír, kezdhettem átalakítani az életem mindenestül. Ha találkoznánk és végre beszélhetnénk, nem hiszem hogy jó induló alap lenne ha közölném vele hogy randizni hetente csak egyszer tudunk, azt is csak hétvégén mert 2 hétig reggel 6-tól este 6-ig melózom, két hétig meg este 6-tól reggel 6-ig. És akkor még a többi kis titkom nem is került szóba.

    Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

  • Csoffadalom

    tag

    válasz Vakegérke #80 üzenetére

    Bár úgy lenne, csak ez a beleszól valami nem az első. Mindig ez van. Na azt ezek miatt nem hiszek én már semmibe.

    Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

  • Csoffadalom

    tag

    válasz Vakegérke #82 üzenetére

    A sima véletlennel nincs is probléma. A negatív véletlen tesz nekem keresztbe mindig. Véletlen mindig akkor történik valami amikor szerencsém lehetne. Unom már rohadtul.

    Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

Új hozzászólás Aktív témák