Új hozzászólás Aktív témák
-
ploteus
aktív tag
Hihetetlen, hogy így helyrejött. Az ilen kisállatok az ilyen súlyos sérülésben álltalába elpusztúlnak. Bár feltételezhetően azért, mert nem tudjuk kezelni rendesen őket. pedig szerencsétlenek ránk vannak utalva.
˘˘°°UP°°˘˘Szeresd az embereket...Hisz ők sem szeretnek téged...Nem az a baj, hogy nagy az isten állatkertje, hanem az, hogy alacsony a kerítés!!
-
DarkByte
addikt
Barátom is mindig ezt mondja ha madarakról van szó: leütöm, megsütöm, megeszem
Én személy szerint nagyon szeretem a madarakat, jópár évig volt két hullámos-papagájom. Velük kapcsolatban van egy olyan történetem hogy nehezen hiszi el bárki is akinek eddig mondtam. A fiú papagáj (Gyuri) pár éve egy szerencsétlen ajtónyitásos mallőr következtében éjszaka kirepült a házból. Anyám elmondása szerint valamitől nagyon megilyedhetett. Kerestük, de nem találtuk sehol. Szörnyen elszomorodtunk, anyám pedig nagyon a szívére vette, már legalább 6-7 éve velünk volt, teljesen családtaggá vált. Emlékszem aznap este még sírtam is utánna, pedig én ritkán jutok el eddig a pontig. Majd 2 és fél hónap telt el, közben a párját (Pityu, mivel kezdetben fiúnak tudtuk, elég szomorú hogy az eladó sem tudta megmondani a nemét; aztán végülis ilyen néven maradt mivel erre hallgatott) minden nap kitettük ketrecben a teraszra; a papagájok nagyon szeretnek tapasztalatunk alapján a napfényen lenni, a tolluk is nagyon szépen megerősödik tőle. Már annyira lemondtunk róla hogy a párjának szereztünk egy másik fiú papagájt, ne legyen magányos. Szóval 2 hónap után arra lettünk figyelmesek hogy valami mászkál a papagáj ketrecen és nagyon beszélget a lány papagájjal. Közelebb mentem, és a mi kis Gyurink volt az. Látszott a szemein hogy megismert. Folyamatosan beszéltem hozzá, közben fogtam leakasztottam a ketrecet és elindult befelé a külső konyhába, meg sem motcant, csak csiripelt vissza hozzánk. Hihetetlen volt, nem gondoltam volna hogy ekkora szerencse ér minket hogy visszatér még hozzánk. El sem tudtuk képzelni hol lehetett 2 hónapon keresztül; arra tippeltünk hogy a szomszédos gyümölcsösben talált magának élelmet és menedéket, gyümölcsökkel egyébként is kínáltuk gyakran így valószínűleg gyorsan kinézte magának az almást és a barackost. Ha a szabadban volt, akkor pedig a fecskékkel ''társalgott'', nem messze attól a helytől ahol fel volt akasztva a ketrec volt ugyanis egy fecskefészek. Egyébként a tippünk az hogy a párja miatt jött vissza, meghallotta miközben pont erre repült. Éppen időben jött, emlékszem ugyanis rá, hogy a rákövetkező hétvégén hirtelen köszöntött be a nagy hideg. Sajnos a párja nem sokkal visszaérkezte után kimúlt. Akiket megkérdeztem, azok szerint valószínűleg túl fiatal volt a tojáshoz (ugyanis betettünk egy kis faházat nekik a ketrecbe ahová elbújhatott tojni és költeni), és ez volt a gond. Ja igen, a lány papagáj 2-3 évvel fiatalabb volt mint a fiú.
Sajnos nekem köszönhetően az elmúlt nyáron sikerült végleg elvesztenünk őket
Az utóbbi időszakban ha esténként kiengedtük őket repülni kicsit a szobába, akkor nagyon gyorsan visszavonultak. Valamiért nem volt már kedvük este repülni. Így napközben engedtem ki őket 1-1 órahosszára, bezárt ajtók mellett. A probléma ott kezdődött hogy a kis tollasok visszaültek a ketrecbe, én pedig még nem vittem ki őket. Édesanyám pedig automatice fogta és kivitte őket a teraszra kinyitott ajtóval. Valószínűleg még egy ideig ültek a ketrecben, mert én vettem észre az üres ketrecet egy jó fél óra után. Ne is mondjam egy világ fordult meg bennem. Nem sokkal ezután marha nagy eső jött, én meg csak mint egy bolond esőkabátban jártam körbe a tanyát hátha még a közelben lelem, a vihar miatt sejtettem hogy nem vonult messzire. A birtokunk egyik felén van egy régi olajfa. Ennek az ágán pihent meg. Sajnos amilyen magasan volt, csak létrával lehetett utánna menni, ám a legelkeseredettebb hívogatásra sem akart jönni, csak csiripelt, de nem jött. Mintha azt akarta volna mondani hogy hallak, de én a szabadságot szeretném. Majd egyszercsak felröppent és a szomszéd fái mögött eltünt.. ezek az utolsó képkockák amikre emlékszem róla. Azóta próbálom nyugtatni magam hogy talán jobb hogy így ment el, minthogy szenvedni lássuk meghalni ahogyan a párját is. Persze ez nézőpont kérdése, neki még ez lehetett sokkal rosszabb vég. 
Hihetetlenül mérges voltam magamra egy ideig. Főleg azok után hogy kaptunk egy lehetőséget hogy másodjára ne kövessük el ezt a hibát. Azóta elhatároztam hogy nem kötődök ennyire kisállathoz mert szörnyen rossz tud lenni ha elveszíti az ember. Emlékszem az egész érettségi időszakot Gyuri-val vészeltem át, non-stop a vállamon ült miközben tanultam, meg sem szólalt, csak tudtam hogy ott van, időközben megálltam vele játszani. Nagyon hiányzik a kis tollas. Béke porai(k)ra.
Bocs már hogy ezt ide véstem, de most ez úgy kijött belőlem.
[Szerkesztve] -
Eastman
őstag
Szia talmida!
Nagyon jók, üdítőek az írásaid! Az is tetszik, ahogy kis slideshowkban mutatod meg a képeidet. A zenével gondosan összehozva igazi kompozíciók. Grat!
Üdv: Eastman
u.i.: hogy' találtál a PH! fórumra?https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...
-
talmida
Közösségépítő
Szia mindenkinek!
Köszi a hozzászólásokat, és a papagájos történetet külön is! 
! Szerintem nem történt offolás. 
..legalábbis engem nem zavart.
Most rohannom kell......... majd késôbb válaszolok mindenkinek, ....sôt, ha nem unjátok, akkor fölteszek még egy kis ''csokis'' sztorit...aztán egy kis aktuálisat is
IN GOD WE TRUST!
Az utóbbi időszakban ha esténként kiengedtük őket repülni kicsit a szobába, akkor nagyon gyorsan visszavonultak. Valamiért nem volt már kedvük este repülni. Így napközben engedtem ki őket 1-1 órahosszára, bezárt ajtók mellett. A probléma ott kezdődött hogy a kis tollasok visszaültek a ketrecbe, én pedig még nem vittem ki őket. Édesanyám pedig automatice fogta és kivitte őket a teraszra kinyitott ajtóval. Valószínűleg még egy ideig ültek a ketrecben, mert én vettem észre az üres ketrecet egy jó fél óra után. Ne is mondjam egy világ fordult meg bennem. Nem sokkal ezután marha nagy eső jött, én meg csak mint egy bolond esőkabátban jártam körbe a tanyát hátha még a közelben lelem, a vihar miatt sejtettem hogy nem vonult messzire. A birtokunk egyik felén van egy régi olajfa. Ennek az ágán pihent meg. Sajnos amilyen magasan volt, csak létrával lehetett utánna menni, ám a legelkeseredettebb hívogatásra sem akart jönni, csak csiripelt, de nem jött. Mintha azt akarta volna mondani hogy hallak, de én a szabadságot szeretném. Majd egyszercsak felröppent és a szomszéd fái mögött eltünt.. ezek az utolsó képkockák amikre emlékszem róla. Azóta próbálom nyugtatni magam hogy talán jobb hogy így ment el, minthogy szenvedni lássuk meghalni ahogyan a párját is. Persze ez nézőpont kérdése, neki még ez lehetett sokkal rosszabb vég. 
Hihetetlenül mérges voltam magamra egy ideig. Főleg azok után hogy kaptunk egy lehetőséget hogy másodjára ne kövessük el ezt a hibát. Azóta elhatároztam hogy nem kötődök ennyire kisállathoz mert szörnyen rossz tud lenni ha elveszíti az ember. Emlékszem az egész érettségi időszakot Gyuri-val vészeltem át, non-stop a vállamon ült miközben tanultam, meg sem szólalt, csak tudtam hogy ott van, időközben megálltam vele játszani. Nagyon hiányzik a kis tollas. 
Nagyon bírom a kakasos story-aidat, köszönöm szépen ezt az írást is. Jólesik elolvasni. 
Köszi a hozzászólásokat, és a papagájos történetet külön is! 
! Szerintem nem történt offolás. 
..legalábbis engem nem zavart.
Új hozzászólás Aktív témák
lo A mai állati prózát megpróbálom rövidre fogni, hogy ne vétsek anya második számú alapelve...
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- DIGI kábel TV
- Kerékpárosok, bringások ide!
- iPhone topik
- Megérkezett az Apple iPhone 14-es szériája
- Max
- Samsung Galaxy S23 Ultra - non plus ultra
- Polgári repülőgép-szimulátorok
- Xiaomi 13T és 13T Pro - nincs tétlenkedés
- HiFi műszaki szemmel - sztereó hangrendszerek
- További aktív témák...
Állásajánlatok
Cég: Alpha Laptopszerviz Kft.
Város: Pécs
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest