Új hozzászólás Aktív témák

  • Killdog

    csendes tag



    „Lovon járt, lovon harcolt, lovon élt az ősmagyar, de ott volt mellette a kutyája is. Ha a lova elkísérte végig az életén, és vele együtt belekerült a sírjába, a kutya is ott volt mellette, híven kitartva egészen haláláig.” A katonáskodó magyar rétegeknél az volt ekkoriban a szokás, hogy a fegyverüket, értéktárgyaikat is az elhunyttal együtt eltemették. Az igazán kimagasló fegyverforgatók azonban abban a kegyben részesültek, hogy a túlvilágra vihették paripájukat és kedvenc kutyájukat, ezért azokat a halott mellé elföldelték. A keszthelyi ásatások során arra is fény derült, hogy a kutyát vagy a vitéz jobb kezéhez vagy lábfejéhez helyezték.

    Ezek a meglehetősen nagytestű állatok egyértelműen kuvaszszerű harci kutyák voltak, melyek a csaták során éppoly fontos feladatot láttak el, mint a legendás lovak. A hajdani településeken végzett vizsgálatok alapján az is kiderül, hogy voltak kisebb testű ebek is, melyeket a legeltető állattenyésztés során használtak, ám ezek földi maradványai már nem a sírokból kerültek elő. Ez azt mutatja, hogy e dolgos négylábúakat már közel sem övezte oly nagy megbecsülés, mint a hadszíntereken küzdőkét.

Új hozzászólás Aktív témák