Új hozzászólás Aktív témák

• #747 janos666 nagyúr

  Új Válasz 2015-08-28 23:11:26 #747

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  janos666

  nagyúr

  LOGOUT blog

  Végetért a játék (DLC-k nélkül). Itt a SPOILER-es véleményem:

  Nem volt kimondottan rossz játék (már pusztán a látvány és néhány jól eltalált jelenet miatt megérte), de kicsit üresnek éreztem a történetet, főleg a végét. Szerintem ennek a DA résznek egyszerűen "nincs lelke". Nekem hiányzik belőle valami, amit nagyon nehéz megfogni, de megvolt a legtöbb általam ismert Bioware játékban (ME és DAI sorozatok).

  A tényszerűbb dolgokat nézve, a lezárásnál (az utolsó előtti küldetés végétől egész a credits-ig) folyton az járt a fejemben, hogy a Bioware most kötelezően (ha kell, erőltetve is) megcsinálja a Mass Effect 3 befejezés szöges ellentettjét, vagyis 1: abszolút lineáris, egyértelmű és minimalista lezárás egy klasszikus bossfight-al (a rövid kis post-credit cut-scene előtt és azon kívül nincs semmi váratlan csavar és/vagy "isteni beavatkozás", az egységsugarú játékos is végig tud követni mindent akkor is, ha közben telefonál), 2: vidám, tömjénező ünnepség a harcból hazatért hősnek, 3: minden NPC alaposan elköszön az utolsó két küldetés közt, hogy megpróbáljon valamiféle érzelmi sújt adni a dolognak (de hiába, ha szinte egyetlen NPC-hez sem kötődik érzelmileg a karakterem...).
  A kis easter-egg szerű videó a végén pedig érdekes, de igazából nem sokat változtat. Nem lettem tőle okosabb és nem igazán adott mást ízt a játéknak. Egyedül talán Solas karakterét változtathatná meg, de számomra igazából nem volt annyira meglepő, hogy ő nem egyszerű halandó (azt egyáltalán nem sejtettem, hogy szó szerint egy "Isten", de erősen gyanítottam, hogy nem csak beképzelt, hanem ténylegesen is "felsőbbrendű" valamilyen formában a halandók és mágusok közt).

  Menet közben nagyon sok a teljesen értelmetlen mellékküldetés, pedig ezért kritizálták már a DAI megjelenése előtt is a Bioware-t, hogy ezt régen jobban csinálták. Emiatt feleslegesen hosszabb is a játék a kelleténél, ha belemászik az ember ezekbe. Amúgy pedig nem sok történik, csak ismeretlen módon feltámad, majd újra meghal Corypheus, vagyis az egész játék lényegében csak egy DA2 Legacy - Reloaded. Na jó, közben volt egy templomos-varázslós téma, de nem az adta a játék gerincét, így viszonylag egyszerűen lezajlott (pl. nem kellett hosszú és nagy háborút vívni az egyik oldallal a másik kedvéért, vagy 'hegyeket mozgatni', hogy valamelyest kibéküljenek - azt az egy hegyet is Corypheus kedvéért kellett megbökdösni Haven-nél. ).

  A játék elején szerintem a készítők tervének megfelelően éreztem magam elveszettnek, de az már talán nem volt szándékos, hogy később sohasem találtam magamra. Sok korábbi Bioware játékkal ellentétben itt nem igazán sikerült azonosulnom a szerepemmel és megszeretni legalább egyetlen NPC-t.
  Varric "eltört" valahol a DA2 és DAI közt és sohasem rakta igazán össze magát. Alistair is (még) laposabb lett (de ő amúgy is csak beköszönt), ahogy Leliana is sokat "fejlődött" egy nem feltétlenül pozitív irányba (de nehéz megítélni, mert nem sokat lehetett vele kommunikálni, szóval majdnem mindegy is). Az új arcok többsége pedig egyszerűen kellék volt a szememben, katonai vagy politikai okokból tartottam őket magam mellett.

  Például a "szívecskés" opciót sem használtam soha, mert egyik olyan NPC-nél sem lett volna kedvem megnyomni, ahol előjött, pedig a legtöbb Bioware játékban eddig vagy korrektül beleszeretett valakibe a főhősöm első látásra, vagy sok románc-háromszöget körbejárt.
  Talán Solas volt az, akivel nagyon nehezen és lassan, de úgy éreztem, hogy nagyjából összebarátkoztam, és ha nő nemű lett volna a karakterem (de egy Ferelden-i férfi nemesember volt), akkor a közös álomtúra után biztos, hogy a románc opcióhoz nyúltam volna (ha előjön olyankor?). Más opciót nem igazán látok a játékban.
  Még a "ha ló nincs, akkor szamár is jó" alapon próbáltam rendszeresen, de hiába beszélgetni Fiona-val, végül pedig még a kocsmából is megpróbáltam volna hazavinni az énekesnőt, mert szép a hangja (amúgy tényleg 10/10 a kocsmazene!), de az is esélytelen volt.

  Praktikus szempontokból mindig meghallgattam Vivienne véleményét, de szinte sohasem értettem vele egyet és adandó alkalommal (ami sajnos sohasem jött el) boldogan áldoztam volna fel az életét, ha azzal több hasznomra válik.
  Blackwall-nál volt egy érdekes plot twist és Iron Bull-nak váratlanul mély volt a lojalitás-küldetés szerűsége, de még így is uncsi mellékszereplők voltak nekem. Őket nem akartam alkalmasint elföldelni, de meglettem volna nélkülük, küldetésre se nagyon használtam őket (Blackwall-t elvittem a warden-es szálra, de a jövő ismeretében több szempontból is kár volt...).
  Sara viszonylag érdekes lehetett volna, de ezt többszörösen elnyomta, hogy sokkal hülyébb volt, mint érdekes. Beszélgettem vele néha Skyhold-nál (adtam neki esélyt türelmesen, hogy fejlődik-e majd a játék során), de sohasem vittem küldetésre (és nem igazán fejlődött).
  Szinte mindig Vivienne+Varric+Cassandra volt a csapat, míg az elsőre érdekes, de aztán idegesítő Vivienne-t eldobtam a közben lassan, de biztosan baráti kapcsolatot építő Solas fejében (aki a legelején még kizárásos alapon volt varászló csapattag).
  Cassandra nagyon furán, kellemetlenül beszélt, mint aki most tanulja a nyelvet, vagy 80 alatt van az IQ-ja (gondolom túl sokszor verték be a fejét, vagy passz... ) és nem tudtam azonosulni azzal, hogy mi hajtja. Sok mindenben állt közel a véleményünk, de vagy nem értettem, hogy ő miként jutott arra az álláspontjára, vagy úgy sejtettem, hogy teljesen más okból és csak véletlenül passzolnak látszólag a nézeteink. Ezért nem támogattam végül őt Leliana helyett, aki egy ismert közepesen rossz döntés volt az alapvetően jó, de nagyon kiszámíthatatlan helyett, mint új Divine. (Tudtam, hogy Leliana mögött vértócsa fog gyűlni a templomban, de tudtam, hogy pontosan miért, mi célból és hogyan, míg Cassandra agya egyszerűen csak "kattan egyet", mikor épp úgy jön, aztán megy, és csinálja akkor is ha húsdarálás a vége, pedig ő sem tudja miért...)
  Dorian vicces, kedves és intelligens is volt. Szívesen beszélgettem vele, viszont sohasem bíztam meg benne. Az utolsó percig vártam, hogy mikor próbál majd elárulni és opcionálisan megölni. Már-már hiányérzetem volt a végén, hogy legalább az ünnepi vacsorán ha mást nem annyit mondjon, hogy "ugye tudod, hogy eredetileg meg akartalak ölni álmodban, csak aztán XY miatt meggondoltam magam..."

  Azt sem tudtam soha jól átérezni, hogy miként épül fel az inkvizíciós sereg és mit is csinálnak a 4 tagú party-n kívül a többiek, bár ez a játékmechanika miatt a legtöbb hasonló játéknál így van és érthető. De néha azért lehetett volna pár cut-scene és több párbeszéd erről.

  Amit pedig az elején is írtam, nem igazán azonosultam az inkvizítor szereppel sem, csak azért csinálta a karakterem ezt a "melót", mert "nem volt jobb dolga és a megkérdezése nélkül kikiáltották főnöknek, ami még mindig jobb, mint ha besorolták volna közkatonának".

  Na, kb. ennyi.

  [ Szerkesztve ]

  TV/monitor kalibrálást vállalok. ||| "All right , Thom. But understand this: I do care for you. I care for all the lost souls than end up up here."

Új hozzászólás Aktív témák