Új hozzászólás Aktív témák

  • Kai_Rong

    senior tag

    A hétvégén befejeztem a Ringed City DLC-t. Midir nem is volt annyira vészes, mint féltem tőle, hogy lesz, igazából több próbálkozásba került a hídon lenyomni, mint a bossfight verzióját a magamévá tenni :D Azért egy pár próbálkozás kellett ott is, de viszonylag jól tanulható movesetje van, illetve az előző két DS + az Elden Ring sok mindent megtanított a sárkányos bossfightokról, és minő meglepő, a legtöbb trükk itt is működött. Abszolút fair boss fightnak mondanám (ellenben a szutykos Elden Beasttel, felette máig nem tudok igazán napirendre térni a folyamatos olcsó spamjei miatt). A kamera persze szar volt, mint a legtöbb gigászi méretű bossnál a játékban, de ez nem a boss hibája, rá kell szokni a lock-on és lock-off váltogatására.
    A PvP-s bossfighton azért meglepődtem (Spear of the Church), de koncepcionálisan szerintem tök jó ötlet volt, hogy valakit az adott covenantból ad be a játék.
    Gael is emlékezetes bossfight volt, engem a movesetje eléggé Artoriaséra emlékeztetett a DS1 DLC-ből. Kicsi üresség járta át a lelkemet a végén, mikor beadta a soulját, mert ez egyben azt is jelenti, hogy több Dark Souls boss már nem fog szembejönni :( Na azért a Bloodborne-ban még bízom, mint a következő végigjátszandó címben.

    A két DS3-as DLC-t egyébként felemásnak mondanám. Az Ariandeles elég vérszegény lett a mapot tekintve, kevés új enemy típus volt, a pályadesign is csak olyan so-so szintre sikerült, mondjuk cserébe a boss fightok jók voltak, Sister Friede már csak a nehézség és a rage faktor miatt is dobogós nálam a bossok között :D Három fázist három külön HP csíkkal nem felejt el az ember olyan könnyen. A Ringed City DLC-ben viszont gyűlöltem a pályán mászkálni, olyan szintű bullshit jött szembe. Dreg Heapben a folyamatosan lövöldöző angyalok kergettek az őrületbe, magában Ringed City-ben pedig az enemy placementek - a Dark Souls 2 legnagyobb PTSD részeit idézték az egymás hegyén-hátán nyüzsgő imba kemény ellenfelek, megfejelve azzal, hogy a bonfire távolságok inkább az első játékot idézték, azaz jóóóó messze voltak egymástól. A kettő együtt kevésbé jó kombináció. Viszont a bossfightok itt is tényleg magasan az alapjáték átlaga felett voltak, mind a négyet eléggé élveztem. Így a sorozatra visszatekintve, szerintem a DS2 DLC-i adtak hozzá a legtöbbet a játékhoz - mindegyik újító volt a maga módján, jól adagolták a lore-t, kihívást, a mechanikákat, ráadásul az összes bossfight is magasan a játék legjobbjai közé sorolható. Az első rész DLC-jét inkább a játék részének tekintem, amit idő / erőforrás hiányában kivágtak, majd pénzért kicsit felhúzva beletettek. A DS3-ban ez tényleg plusz content, amit azért csináltak meg, hogy legyen plusz content :D

    Még hátra van két speedrun a gyűrűkért és a két "normál" endingért, most értem Yhormhoz, érdemi exploration nélkül nagyon gyorsan lehet haladni, ráadásul a bossok többsége úgy olvad el a Long Sword alatt, mint vaj a forró kés alatt. Számomra elég meglepő, hogy az egyik alapkaszt konkrétan top tier kezdőfegyvert kapott, amivel csak annyi teendőd van, hogy +10-re felhúzod, meg bescale-eled az általad preferált és húzott stattal. 70-es dex-szel megcsapkodva nem nagyon húzza sokáig egyik ellenfél sem.

    PSN ID: KaiRong-Sama / Switch ID: SW-2173-7086-2044

Új hozzászólás Aktív témák