Új hozzászólás Aktív témák

• #16358 thyeby őstag mohee #16350

  Új Válasz 2012-11-06 18:03:20 #16358

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  válasz mohee #16350 üzenetére

  Vedd meg bátran ezt a gépet, tényleg sokkal drágább egy profi gép. Ez dikicselősebb is lesz, talán pontatlanabb is, de igazán szolid az ára. Egy akkus fúró többe kerül, mint ez. A profi gép annak való, aki nagyban akar vele termelni, könnyen, gyorsan, pontosan haladni.
  Itt egy jól használható oszlopos fúrógép. Azért ilyet javaslok, mert piszok gyorsan lehet vele pozícionálni (a fúrófej előre-hátra mozgatható, aztán rögzíthető), nem kell a gépsatuval bajolni. Néha volt hasonló az UNI-MAX-nál akciósan úgy 80 ezerért. Nekem hasonló van, nagyon jól tudom használni.
  A szalagfűrésszel kapcsolatban azt írom, amit én tennék. (Nem azt jelenti, hogy ezt kell tenned!) A külalakja elfogadható ennek a mátészalkai gépnek, de ki tudja, hogy sikerült? Inkább a Hammert venném meg. Miért?
  Első szalagfűrészem egy 450-es kisipari gép volt. Egy pesti asztalos használta. Azért mertem megvenni tőle, mert megmutatta, hogy milyen precíz ollóscsapokat készített vele - alig tudtam széthúzni a még meg nem ragasztott kötést. És ezt a szalagfűrészt rendesen utáltam, pedig rám jellemző, hogy szeretem a szerszámaimat, gépeimet. Utáltam, mert elment a kedvem a munkától, ha valamit is át kellett állítani rajta, mert nem lehetett a szalagfeszességet pontosan állítani (vagy feszes volt, vagy laza, de sose épp jó), semmi porelszívás nem volt rajta, és ha olyanja volt, elkezdte szaggatni a szalagot, máskor meg nem. Ez a két odacsavarozott fatuskó szalagmegvezetés szalagmegvezetés gyanánt egy kínlódást jelentett, a két szalagkerék nem volt pont egy síkban. Nem sorolom még hosszan a további fogyatékosságait. Erős volt, vitte a 15-20 centi keményfát, mint a vajat, mégse tudtam megszeretni. El is adtam. Sokat dolgoztam vele, míg egyszer azt éreztem, hogy nna, ennyit elég is volt.
  Szóval ha ez a mátészalkai gép egy tényleg jól sikerült darab is, (számomra persze ez a múlt század közepi technológia alatt van persze) valószínűleg egy idő után bánnám, hogy nem a Hammert vettem meg. Szerintem érdemes elmenned a Felderhez egy nyílt napra, amikor láthatod működés közben az N4400-at - az olyan beszédes dolog. Direkt emiatt a gép miatt utaztam egyszer Varga Lacival Sopronba, és ott órákon át babráltam - mert már megtanultam, hogy fénykép, meg marketinges előnylista nem ér fel azzal, amikor a zember élőben stírolja, pláne kipróbálja az áhított gépet. Mindene nagyon tetszett. És kis híján ezt vettem meg. Anyagi szempontok miatt döntöttem mégis a Makita mellett, de nem az ára miatt, hanem azért, mert nekem nem mindegy, hogy 8-900 W-ot, vagy 3 KW-ot zabál napi nyolc-tíz órában. (Persze azóta is sajog a szívem a Hammer után, de az eszem tudja, hogy az csak érzelem. Gépimádat, fétis, tudomén, mi?)
  Persze, ha nem jön be, el lehet adni. De olykor macerás dolog, pláne, ha az ember feszített tempóban éldegél.

  "Szép kis szerkentyűvel kezdtél nem mondom,,az a lényeg hogy jól muzsikált."

  Túl jól nem muzsikált, de el tudtam adni az eredményt. Lassú volt, és nehézkes - már a mostani Domino-hoz képest.
  A kezdet amilyen izgalmas, olyan nehéz is volt. Megtanított arra, hogy az ember mindig csak arra ruházzon be, ami elengedhetetlenül fontos. Ha egy vállalkozás életképes, úgyis megtermeli a saját, jól testre szabott gépparkját. Mert nem egy nevet tudnék sorolni, aki beruházott komplett asztalosműhelybe, aztán nemsokára adta el az egészet, mert nem jött be a számítása. És az ilyen eladások sokszor kótyavetyét jelentenek. És igen, nem is egy gépem van, amit ilyen "kótyavetyélős" tulajtól szereztem be. Semmi egyéb nem kell hozzá, mint figyelni a hirdetéseket, és kivárni szépen igazán jó vételeket. Minden évben akad legalább egy tucatnyi.

  Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák