Bizonyára mindenki hallott már a különféle DRM megoldásokról (Digital Rights Management = Digitális jogok kezelése), amiket főleg az illegális szoftverhasználat csökkentésének érdekében alkottak meg. Más kérdés, hogy egyes esetekben ez pont a visszájára sült el, ugyanis a legális úton játékokat vásárló felhasználók éppen a rosszul megírt/megvalósított/kezelt védelmek miatt nem tudták használni a szoftvereket, míg a kalózok közben vígan játszottak a tört verziókkal.
A leghírhedtebb ilyen védelmek lemezes kiadás esetén a SecuROM (Ami elég sűrűn nem ismerte fel az eredeti korongokat), valamint online változat esetén a Ubisoft-féle Always-Online DRM, azaz az állandó internet kapcsolatot igénylő másolásvédelmek voltak. Az Assassin's Creed 2, valamint a The Settlers 7 esetében is gyakran előfordult, hogy a beépített védelem miatt nem tudtak csatlakozni a szerverekhez, ezért még egyjátékos módban is folyamatosan kilépegetett a program.
Nem csoda hát, hogy a Maxis legújabb városszimulátora, a SimCity esetében is borúlátásra ad okot a játékosok szemszögéből, hogy állandóan csatlakoznia kell majd az Electronic Arts szervereihez a programnak ahhoz, hogy egyáltalán működni tudjon. Ám a készítők szerint ez elkerülhetetlen, hiszen az általuk elképzelt és megvalósítani akart játékélményt csakis így kaphatjuk meg. Ezt a SimCity technológiai felelőse, Lucy Bradshaw írta meg a játék hivatalos oldalán, ahol elmagyarázza, mik is az állandó kapcsolat előnyei.
Akit érdekel a teljes magyarázat, az ott elolvashatja, a lényege nagyjából arról szól, hogy a SimCity szimulációs számításait a GlassBox Engine végzi, ám a hatékony, naprakész működés elősegítésének érdekében az Electronic Arts által üzemeltetett külső szerverek segítségére is szüksége lesz. Így a teljesen dinamikus, felhasználók által befolyásolva fejlődő játéktér minden pontján hozzávetőlegesen három másodpercenként tudják frissíteni az adatokat.
