Újra akcióban a páratlan páros

Két évvel ezelőtt, a legendás Rare stúdióból kivált tagok által alapított Playtonic csapata megpróbálkozott a lehetetlennel, és független brigádként spirituális utódot készítettek a Banjo-Kazooie sorozathoz. A 3D-s Yooka-Laylee sajnos egy túlságosan is szolgai másolat lett, amely játékmenetében is megmaradt a Nintendo 64 korszakban, úgyhogy nem lett belőle az az átütő siker, amire a rajongók vártak. (Hogy a Rare, illetve tulajdonosa, a Microsoft mennyire mostohán bánik a legendás párossal, az külön cikket érdemelne.) A csapat azonban nem adta fel, és idén megérkezett a folytatás Yooka-Laylee and the Impossible Lair címmel. Nagy változások történtek minden szinten, és ennél jobb nem is történhetett volna állati hőseinkkel.

Az Impossible Lair ugyanis már nem 3D-s platformer, mint az első rész, hanem apró trükkökkel megbolondított, szigorúan 2D-s játékmenetű alkotás – az inspirációs forrást már nem a Banjo-Kazooie, hanem sokkal inkább a Donkey Kong Country sorozat jelentette (ami persze szintén a Rare kezei közül származik). Az eredmény egy lenyűgöző grafikájú, teljesen kiforrott játékmenetű, pontosabb, feszesebb, és gyakorlatilag minden szempontból sokkal jobb játék. „Futottak még” kategóriájú térbeli mászkálós cucc helyett a Playtonic a platformer műfaj élvonalába ugrott ezzel a játékkal, sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy nem-Nintendo konzolon talán nincs is ennél jobb platformer jelenleg. Hogy miért, azt most át is beszélhetjük.

Hősies párosunk (a kaméleon Yooka és a denevér Laylee) ismét összeakasztja a nem létező bajszát a gonosz Capital B-vel, akinek feltett szándéka, hogy a saját céljaira használja fel Stingdom királyságát. Ehhez meg is találta a tökéletes fegyvert – a méheket hipnotizálja, és saját szolgálatába állítja. Ezt természetesen nem hagyhatjuk annyiban, úgyhogy fejest kell ugranunk a Lehetetlen Labirintusba, hogy annak végére érve jól felpofozzuk a dagi gonosztevőt. Az viszont már a játék elején is tisztán látszik, hogy ez nem lesz egyszerű.

A játék célja, hogy Stingdom világát bejárva, az egyes pályákon kiszabadítsuk a méheket, hogy azok aztán pajzsként funkcionálva megvédjenek bennünket a Labirintus veszélyeitől, és így legyőzzük Capital B-t. Érdekes húzás, hogy bármikor rámehetünk a főellenségre, akár a játék legelején is, de védelem nélkül szinte biztos, hogy nem ússzuk meg. Ezért kell bejárnunk a világot, végigmenni a fejezeteken, és minél több zümit felszabadítani, hogy egyre jobb esélyekkel vághassunk neki a végső kihívásnak.

Maga a kaland alapvetően két részre osztható. Az első az overworld, vagyis a világtérkép, ahol felülnézetben közlekedhetünk. Itt fedezhetjük fel a hagyományos, 2D-s pályákat, de a továbbjutáshoz számos logikai feladványt kell megoldanunk. Van itt minden: jópofa karakterek, kapcsolók, rejtett járatok, kulcsra zárt ajtók és még megannyi érdekes ötlet, szinte minden sarkon belebotlunk valami újdonságba. Ha itt megtaláljuk az egyes fejezeteket jelképező könyveket, akkor azokon keresztül beugorhatunk a különböző helyszínekre, ahol oldalnézetes pályák várnak.

Szinte tökéletes második ugrás

A Yooka-Laylee and the Impossible Lair játékmenete és tervezése szinte tökéletes. Majd’ minden pályán akad valami újdonság vagy egyedi mechanika, a karakter lendülete, kezelése és speciális képességei tökéletesen kézre állnak. Ennyire minőségi irányítást és érzést jobbára csak a Nintendo játékaiban látunk, kalapot emelhetünk a fejlesztők előtt, hogy ennyire jó, feszes játékmenetet alkottak. Néhol mondjuk, túl feszes is lett – bizonyos pályák egy fokkal nehezebbre sikerültek a kelleténél, itt-ott bizony nem a Donkey Kong Country, hanem már-már a Super Meat Boy jutott eszembe, fűrészek, fogaskerekek, szörnyek és plafonról lelógó pókok gyűrűjében (azok a pókok a legidegesítőbbek a játékban, bár kihagyták volna őket). Az ellenfeleket többnyire a szokásos módon tehetjük hidegre, ráugrással, farokcsapással vagy „begurulással”, de szinte mindenhol akadnak speciális kihívások is. Minden pálya hosszú, kisebb labirintusra hajaz, ajtókkal, rejtett útvonalakkal és sok-sok kinccsel, amiket a továbbjutás érdekében össze is kell gyűjteni, így egy-egy pályát akár többször is kénytelenek leszünk végigcsinálni.

A pályákon arany tollakat és érméket gyűjthetünk – utóbbiak szükségesek ahhoz, hogy a világtérképen tovább tudjunk haladni egyik helyszínről a másikra. Sajnos ez nem a legjobb mechanika, mivel rejtett dolgokról van szó, így ha valaki csak végigszalad a pályákon, az érmék hiányában előbb-utóbb el fog akadni. Az viszont jó dolog, hogy a fejezeteknek többféle variációjuk is van, ugyanazon a pályán például végigmehetünk a víz alatt vagy „megfagyasztva” is, és így tovább. A második Yooka-Laylee összességében így egy igen hosszú és tartalmas játék, ami sok-sok órára leköti majd a játékosokat.

Mindehhez jönnek a különböző, összegyűjthető tonikok, amik extrákat, könnyítéseket, vagy csak mókás effekteket oldanak fel a játékban, de találkozhatunk bónusz pályákkal és más, kisebb-nagyobb titkokkal is. Az Impossible Lair minden pixeléből süt, mennyire kiforrott, igényes és teljes alkotás, tartalma, gyönyörű látványvilága és zenéi pedig csak a habot jelentik azon a bizonyos tortán. A képek és videók alapján egy szép, de egyszerű platformernek tűnik, valójában azonban minden olyan elemmel és plusszal rendelkezik, ami a klasszikusokra jellemző.

A recept nagyon egyszerű: aki szereti a platformer műfajt, annak tulajdonképpen kötelező darab a Yooka-Laylee and the Impossible Lair. Csodálatosan szép, varázslatos hangulatú, a leginkább Rare-hangulatú játék, amit nem a Rare készített. A csillogó felszín alatt pedig pontos játékmenet és rengeteg tartalom rejtőzik. Itt-ott felbukkanó nehézségi tüskék, néhány idegesítő szakasz vagy ismétlődő pályaelem rondít csak bele az összképbe, de ezek minden játéknál előfordulnak. Nagyon kevés hiányzik hozzá, hogy a Playtonic alkotása az örök klasszikusok közé emelkedjen, de az is lehet, hogy ez idővel meg is történik.

Pro:

• szinte tökéletesre polírozott 2D-s játékmenet;
• a felülnézetes overworld és az oldalnézetes pályák jól kiegészítik egymást;
• rengeteg pálya, tartalom és titok;
• gyönyörű grafika és varázslatos zenék.

Kontra:

• nehézségi tüskék;
• néhol ismétlődő pálya- és dizájnelemek.

80

A Yooka-Laylee and the Impossible Lair PC, PS4, Xbox One és Switch platformokra érhető el.

dreampage