Dolgok, amiket nem kedvelünk a WWE 2K17-ben

Az évente frissülő sportjátékok közül egyáltalán nem a WWE a legnépszerűbb, ahogy a pankráció összességében sem hatja meg túlságosan az átlagos európai embert, és bár sokan nagyon szkeptikusan állnak a komplett jelenséghez, a látványos küzdelem rajongói tábora megérdemel egy igazán jó játékot, és előrebocsátjuk, hogy idén sikerült egy fokkal közelebb vinni a tökéletességhez a szinte minden platformra megjelenő programot. A 2K17 a negyedik ilyen játék a THQ csődje és az ebből eredő névváltoztatás után, viszont alapjaiban nagyon sok éve változatlan a program, így az sem fog eget rengető változásokkal szembesülni, aki több év kihagyás után vállalja be a legújabb részt.

Aki most ismerkedik a pankráció világával, és sokat nem tud róla, azt előre el kell keserítenem: túl sok érdemi információt nem fog tőle kapni a játék által, itt senki nem fogja megmutatni, hogy milyen taktikával kell küzdenünk, mikor kell blokkolnunk a támadásokat, és mik a leghatásosabb (és főleg leglátványosabb) mozdulatok, kreálunk magunknak egy szimpatikus figurát, bemegyünk a küzdőtérre, és úgy elvernek minket, mint a rongyot, hogy klasszikust idézzek. Aztán ez megtörténik újra és újra, majd szép lassan ez megfordul, nálam már nem is telt olyan sok időbe, köszönhetően a tavalyi gyakorlásnak, és nyilván egy FIFA sem magyarázza el, hogy mi számít szabálytalanságnak és melyik kapuba kell rúgni a labdát, a pankráció műfaja ennyire azért nem magától értetődő itthon.

A közönséget már nem csak harccal, hanem a szövegünkkel (tátogásunkkal) is hergelnünk kell [+]

Aki történet-orientált játékmódokra vágyik, annak sem fog a kedvencévé válni a legfrissebb WWE: kimaradt a Showcase mód, a hagyományos karrier pedig ilyen szempontból egy kegyelemkettesért sem indul túl nagy esélyekkel, jó ötlet, hogy a bunyó előtti párbeszédünket magunknak kell rögtönöznünk a másikkal szemben, így már az első harcmozdulat előtt nyerésre állhatunk, de ezen kívül csak monoton animációk, hatásvadász átvezető videók és üres harcok kerülnek középpontba, még egy rendes kommentátori rendszer sem próbálja élénkíteni a fordulatos sztorikra számító játékosok érdeklődését.

Az átvezető videók nem rosszak, de sok helyen kitalálhattak volna jobb megoldást is [+]

A legfájdalmasabb hiba szintén a körítéshez kapcsolódik: rengeteg szinkronhang maradt ki. Hirtelen egy kiforratlan bétában éreztem magam, amikor a felirat olvasható volt, de a karakterek csak tátognak a mikrofonba. Persze, amikor épp a Paranoid szól a Black Sabbath jóvoltából, akkor nekem sem hiányzik az üres fecsegés, de egy idő után a kiváló zenék is ismétlődnek, és marad a kérdés, hogy a bemutatóval kellett-e ennyire sietni, vagy csak a szinkronszínészek nyaraltak épp együtt, mikor a hangokat vehették volna fel a stúdióban. Ehelyett izgulhatunk azon, hogy a közönségnek megfelelő mondatot válasszuk ki a négy közül néhány másodperc leforgása alatt, és akkor talán a pólóeladásokból könnyebben gazdálkodhatunk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!