A 80-as évek végén járunk, a nyugati világ abban a hiú hitben élt, hogy a hidegháborúnak vége. Tévedtek… Nem is tudják mekkorát. A szovjet háborús gépezet váratlanul megindult Nyugat-Európa ellen. Az Egyesült Államok természetesen szövetségesei segítségére sietett. Minden mozdítható csapatot Európába hajózott át, hogy ott állítsa meg a vörös veszedelmet. Azonban megtörtént az, amire senki nem számított. Az oroszok partra szálltak Seattle-ben. Itt csatlakozunk be mi játékosok a háború poklába, egy maroknyi katonával kell feltartóztatni a váratlan szovjet támadást. A harcok nem korlátozódnak kizárólag amerikai területre, Franciaország, Norvégia is háborús helyszín lesz, sőt még egy rövid bevetésre bemerészkedünk az orosz medve otthonába is.
Miben nyújt ez a játék többet, mint egy átlagos csilivili rts? A készítők elvetették a klasszikus építs bázist, gyűjts nyersanyagot, halmozz fel egy nagy sereget, rohand le az ellent játékstílust. A cél mindig stratégiai pontok elfoglalása, megtartása. Ahhoz hogy ezt végre tudjuk hajtani meghatározott pont mennyiség áll rendelkezésünkre, ebből tudunk erősítést „vásárolni”. Minden játékosnak a vérmérsékletére van bízva, hogyan állítja össze a csapatát. Kérhet harckocsikat, gyalogosági támogatást, nehéztüzérséget, a lényeg hogy a feladatot elvégezzük. Ami a lényeg, ne számítsunk hatalmas hordákra. Ritkán van a kezünkben egy tucatnál több egység. A sereg nem bőkezű, annyit kapunk, amivel meg tudjuk oldani a feladatot, vagy amennyi éppen jut.
Az egyjátékos kampány jól felépített, a történet már filmszerű. Hangulatos átvezető videók során a játékos nemcsak a háború alakulását ismeri meg, hanem az alatta szolgáló emberek magánéletébe is betekintést nyer. Így téve emberibbé a történet. Az aktuális térkép betöltése közben, megkapjuk az eligazítást az aktuális stratégiai helyzetről, részletes utasításokat azonban már a harcmezőn kapjuk parancsnokunktól. Küldetéseink igen változatosak, kezdetben a civilek evakuálását segítjük, később nincs más dolgunk, mint valahogy feltartóztatni az oroszokat. Európában már mi támadunk, Oroszországban egy lezuhant kísérleti repülőgép felmentésén fáradozhatunk.
A mai játékoknál sarkalatos pont a grafika. Alapulhat bármilyen jó ötleten egy játék, ha csúnya, akkor az eladásokon erősen megérződik. Ez a veszély nem fenyegeti a World in Conflict-ot. Egyszerűen gyönyörű. A környezet és a csapataink igen jól kidolgozottak. DX10-es kártyát birtokló játékosok meg szebb látványba részesülhetnek. A terep teljesen lerombolható. A játék végére Seattle bizonyos kerületei teljesen megszűnnek létezni. Többjátékos módban néhány kulcsfontosságú pozíció igen könnyen holdbéli tájjá alakulhat a folyamatos harcok miatt.
Egy játék igazán akkor lesz sikeres, ha jól sikerül a multiplayer opció. Jelen esetben erre sem lehet panasz. Érdekes újítás, hogy a játékos bármikor csatlakozhat egy ütközethez. Mivel nem kell építeni, mindenki azonos mennyiségű pontból gazdálkodhat, így nem éri hátrány. Az érzés hasonló, mint amikor egy Battlefield2 partiba száll be az ember. Akár 16 játékos is harcolhat egymás ellen 8v8 felállásban. Pont gyüjtögető emberek figyelmébe ajánlom, hogy a játék statisztikát vezet csatáinkról, gyüjtögethetjük a szebbnél szebb plecsniket. Azok az emberek, akik nem csapatjátékosok viszont kerüljék el netes harcmezőket. Szövetséges segítség nélkül hamar áldozatává válhatunk egy ellenséges csapásnak. Induláskor 4 kaszt közül választhatunk: Páncélosok, Gyalogság, Légierő, Támogató. Természetesen, ha gyalogosok vagyunk, kérhetünk harckocsikat is, viszont azok jóval drágábbak a megszokottnál. Előnyösebb maradni a kiválasztott kasztnál, hogy hatékonyak legyünk.
Páncélosok: Ők alkotják minden támadás gerincét. Nyílt terepen megállíthatatlanok, egyedüli ellenségük a légierő. Városban viszont olyanok, mint egy megszeppent kisgyerek. A szűk utcákban nem tudják kihasználni tűzerejüket és mozgékonyságukat.
Gyalogság: Otthonuk a város és az erdős területek. Igen hatékonyan pusztítják innen a harckocsikat és a helikoptereket. Ellenségük a nyílt terep és a napalm. Ez utóbbit kifejezetten rosszul tűrik.
Légierő: Hatékony támogató erő. A helikopterek bárhol képesek lecsapni és villámgyorsan távozni. Gyorsan képesek elbánni az ellenség harci helikoptereivel. Rosszul viselik a légvédelmet, és önálló területfoglalásra nem alkalmasak.
Támogató erők: Idetartozik a légelhárítás, harckocsi javítók, utászok, tüzérek. Személy szerint a kedvenc csoportom. Míg a többiek ontják a vérüket, én szépen hátulról segítem őket precíziós tüzérségi csapásokkal. Hátránya viszont, hogy közvetlen támadás ellen védtelen. Ez esetben a csapattársai segítségére szorul.
Minden egyes egységhez tartozik valamilyen speciális képesség. Tankelhárító rakéta, foszforgránát, a páncélosok visszavonulásukat fedezhetik füstgránátokkal. Azonban nem ez az egyetlen módja annak, hogy legyőzzük a gaz ellent. Kérhetünk a parancsnokságtól különféle támogatásokat. Legyen az egyszerű tüzérség, légicsapás, ernyősök… De ezek csak játékszerek. Ha elég eredményesen harcolunk, és egy kicsit spórolunk a pontokkal, igazán hatékony eszközöket kapunk. Az igazi nagyágyú a taktikai atomcsapás. Nem láttam még játékban ilyen szépen megvalósult robbanást, le a kalappal. A csapattagok átadhatják egymásnak a pontjaikat, így hamarabb összejönnek az igazán komoly ajándékcsomagok.
Összességében egy nagyon jól sikerült RTS-el van dolgunk. A kampány magával ragadó, bevallom 3 este alatt kivégeztem. A kiadó igen jó üzletpolitikát folytat. Aránylag kedvező 8 ezer forintos áron dobta piacra. A boltokban honosított verziót találunk, magyar feliratokkal, viszont nem szinkronnal. Aki a neten szeretne játszani ,annak ajánlom, hogy ne a magyar lokalizált verziót rakja fel, sokan panaszkodtak rá a fórumokon. A játék további előnye, hogy állítólag jól moddolható. Így remélem hamarosan egy egész cikket tudok szentelni a WiC modokra. Remélhetőleg lesz olyan csapat, aki megcsinálja a keleti blokk seregeit is (pl Magyar Néphadsereg)
A konfigurációmon szépen futott nem tapasztaltam különösebb problémát: X2 4200+ 2 giga ram, x1650xt. Közepes beállításokkal vígan szaladt a gjáték.
Ajánlom mindenkinek, aki nem idegenkedik a stratégiai játékoktól , viszont kicsit beleunt az építgetős irányvonalba.
