Bevezetés

Voltatok már úgy, hogy ránéztetek egy játékra és megállapítottátok, ez nem nektek való? Én így voltam a Wonderbook: Book of Spells-szel, de kíváncsi voltam rá, végtére nem sok Move-exkluzív cím van a piacon és azok sem a legjobbak közé tartoznak. Mikor meghozta a postás a csomagot, ezt néztem meg a Sport Champions 2 előtt, annyira érdekelt, hogy mit lehet kihozni egy Augmented Reality alapú, Harry Potter témájú játékból, amikből amúgy is Dunát lehet rekeszteni. Az első öt perc után inkább átváltottam a Zindagi Games sportjátékára, mert láttam, hogy ehhez több idő, valamint magányos légkör kell, kicsit zavaró az, ha a család fulladozik a nevetéstől a kanapén, én meg a 18 éves korom miatt pirulok a TV előtt varázspálcával a kezemben. Mert a Wonderbook nem az én korosztályomnak készült, és ezt a fejlesztők sem titkolták. Fiatal gyerkőcök az elsődleges fogyasztók, olyanok, akik ájtatos szemekkel nézik a Harry Potter filmeket és még azok értékelik majd, akik szeretik a sorozatot.

A lemez behelyezése után az első legfeltűnőbb, hogy egy rahedli nyelv közül lehet választani és köztük van ékes anyanyelvünk is. Ráadásként ért, hogy nem csak felirat került a lemezre, hanem szinkronizálták a teljes programot - fincsi. Ennél tökéletesebb munkát nem is várhatnánk el, a játék címén kívül tényleg minden magyarul szól hozzánk és olvashatunk mindent. A játékhoz szükséges lesz egy darab Move Motion Controllerre és egy Playstation Eye kamerára, eredeti szoftverre, továbbá kellő fényre és kényelmes helyre, aminek a szerepét egy tágasabb szőnyeg is betöltheti. A legális Wonderbookra legfőképp azért van szükség, mert a játéknak szüksége van a mellé csomagolt plasztikkönyvre, amelyen érdekes kriksz-krakszok vannak - ezt fogja beolvasni a kamera és ezáltal jön létre a kiterjesztett valóság. Emlékeztek még a PS3-as Eye of Judgementre? Mennyire el voltunk varázsolva eme egyszerű kártyajátéktól, ahol a letett lapok megelevenedtek a képernyőn és egymásnak ereszthettük a szörnyeket? A metódus itt is hasonló, csak kártyák és csatamezők helyett egyetlen könyv segítségével.

Első indításkor kalibrálnunk kell a rendszert. Az eszköz telepítése, ha szájbarágós is, de illusztrálva prezentálja a tökéletes elhelyezést és körülményeket. Valahogy mindig több fényt javasol a rendszer, díszkivilágítás ide vagy oda, a villanyszámla alacsonyan tartása érdekében én mindenesetre csak az éjjeli spotlámpákat használtam, ami a kellő rend és tisztaság esetén romantikus alaphangulatot kölcsönöz a szobának, és láss csodát az Eye átállította magának a képet a helyiség fénytartamához mérten. Ennyit erről, a számla már karcsúbb lesz, bár az én PS3-am alapból nem az a spórolós fajta, a TV-ről nem is beszélve. Mindegy, túléljük.

Amint ezen túl vagyunk, létre kell hoznunk varázslótanoncunkat, ki kell választanunk annak házát és varázspálcáját - ezek mind lényegtelen beállítások, se a sztori, se a játékmenet nem fog megváltozni általuk, még a Mardekárosok sem fognak átkot szórni a többiekre. Én mindenesetre a Hollóhátnál tettem le a voksom, ahogy azt tizenegy évesen megfogadtam és sárkányszívizomhúros pálcával kezdtem felfedezni a könyv világát. A varázslókép készítése nekem valahogy nem akart sikerülni, a visszaszámláló és a videó felvételének kezdete nem akar összhangba lenni. Amúgy sem vagyok valami fotogén alkat, és maximum öt másodpercig fogjuk látni, ha a játékra vagyunk kíváncsiak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!