Öreg játék nem vén játék

Persze nem is csoda, hiszen a fejlesztők nem nyúltak az eredeti játékmenethez, így pontosan azt kapjuk, amit 1989-ben. Akár látványra és hangzásra is, hiszen bármelyik pillanatban válthatunk a modern és a retro grafika és zenék között (előbbi a jobb ravasz, utóbbi a jobb kar lenyomására történik). A különbség döbbenetes – a fejlesztők a Master System pixeles, nevetséges grafikájából egy gyönyörűen megrajzolt és animált, színes, életteli világot alkottak. A zenéket pedig teljesen újrahangszerelték, így lettek a 8 bites pittyegésből csodálatos dallamok és szívhez szóló, fülbemászó nóták.

Azt azonban a gyönyörű külső sem fedheti el, hogy technikailag ez továbbra is ugyanaz a régi játék, ami huszonnyolc évvel ezelőtt volt, annak minden nyűgjével és bajával. Az eredeti tervezők zsenialitását dicséri viszont, hogy még ma is kifejezetten szórakoztató tud lenni, a pályatervezés remek, nagyon okosan felépített kis kalandról van szó, amit még a játékmenet magjának hibái ellenére is lehet élvezni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az eredeti kódrendszer is bekerült a játékba, így akár az 1989-es mentéseinket is visszatölthetjük – persze ma már egyszerűbb az internetről szerezni retro kódokat, amik teljes életerőt, az összes felszerelést vagy mérhetetlen mennyiségű pénzt adnak.

További extra a játékban, hogy játszhatunk akár lány főszereplővel is (Wonder Girl). Ennek a játékmenetre semmi hatása nincs, de értékelendő opció. Ahogy a főmenüből megnyitható galéria is, ahol a remaster kulisszái mögé pillanthatunk be látványtervek, rajzok, animációk és zenés kisfilmek formájában. Az alapanyag nem sok mozgásteret engedett a fejlesztők részére, de látszik, hogy a szívüket-lelküket beletették ebbe a produkcióba, és ez visszaköszön a játék minden – régi és új – pixelén. Még olyan apróságra is figyeltek, hogy különböző effektekkel szimulálhassuk a korabeli tévék képét, így teljes lehet a nosztalgia faktor.

Vegyes az összkép, hiszen a Wonder Boy: The Dragon’s Trap játékmenete már nem felel meg a mai elvárásoknak, egyszerűen túl csiszolatlan és kiegyensúlyozatlan a kihívás. Mégis, ez egy darabka történelem, amit a platformer műfaj kedvelőinek mindenképp érdemes kipróbálni. A fejlesztők olyan csodaszép formába öntötték, ami önmagában is megéri a néhányezer forintos árat. Egy ilyen igényes, kiadós nosztalgia vonatra érdemes megvenni a jegyet, még ha revelációt nem is várhatunk tőle.

Pro:

• Lenyűgöző látvány és zenék;
• A mai napig korrekt pályatervezés;
• Szuper hangulat;
• Egy darabka történelem, amit érdemes újra átélni.

Kontra:

• Az irányítás mai szemmel már nehezen élvezhető;
• Nehézségi tüskék egész sora;
• Rövid, egyszeri kaland.

70

dreampage