ELSŐ OLDAL

Spider-man - Web Of Shadows

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én gyerek koromban arról álmodoztam, hogy egyszer én is olyan lehetek, mint Pókember. Mászhatok a falon, tízszer olyan erős lehetek, mint egy átlagos ember, és pókfonállal lenghetem be az egész várost. Persze az soha nem érdekelt, hogy a városunkban csak három olyan ház volt, ami elérte a tíz emelet magasságot... Mindenesetre hónapról hónapra vártam, hogy megjelenjen a következő képregény, amit eleinte megvettek a szüleim, aztán később az összekuporgatott zsebpénzemből vettem meg magamnak.

Az ember ekkor még álmodozik, hogy ő is lehet egyszer szuperhős, vagy egyszer az életben megjelenik egy ténylegesen értékelhető pókember játék.

A Beteljesülés gyermeteg álom maradt, vagy a gyermeki álmom teljesült?

A játék azzal kezdődik, hogy pókember, mint megtört szuperhős, aki szinte mindenét elveszítette, és nincs nagyon miért élnie, felhagy a küzdelemmel, és hogy a S.H.I.E.L.D. katonáit segítse New York utolsó mindent eldöntő csatájában. Miközben az elmúlt napok tanácsai és fontosabb figyelmeztetései járnak a fejében, úgy dönt, hogy a saját feje után megy.

Négy nappal ezelőtt: egy irdatlan nagy küzdelem Venommal, melynek a végkimenetele halálos lenne Peterre és Mary Jane-re, de az utolsó, mindent eldöntő pillanatban venom szimbiótája úgy dönt, hogy elérte a felnőttkort, eljött a mitózis ideje számára, és ezzel egy része átcsúszik Peterre, aki visszakapja a fekete ruhát, a velejáró hatalmat és erőt is. Persze mindennek meg van az ára, Peter berzerk üzemmódba lép át, és majdnem megöli Venomot. Az előző sorsdöntő pillanat után most a másik sorsdöntő pillanat akkor jön el, amikor Peter inkább Mary Jane épségét teszi előtérbe.

Itt indul a játék. A Mary Jane-t szállító mentőautót követve egy bandaháborúba keveredünk, ahol Luke Cage segítségét kapjuk, aki megtanít az eddig még nem használt képességeinkre. Elég okos húzás, hogy egyfajta mentorkodás alatt tanulunk meg mindent, ami az előző játékokhoz képest újítás, bár egy Beat'em Up-okon felnőtt játékosnak kissé hosszú és vontatott a training, ami gyakorlatilag az egész első fejezetet emészti fel. Erre effektíve szükség is van, miután az előző részekhez képest teljesen átírták a harcrendszert. Végre nem háromütéses kombók vannak, hanem egy komolyabban kidolgozott harcrendszer. Nyilván az, hogy mennyire kidolgozott, azt mindenki döntse el magának. Felüdítő hogy végre van lehetőségünk levegőből támadni, mint ahogy van lehetőségünk többféle ütésből és speciális támadásból akár 40-50 támadásos kombókat összehozni, de a másik oldalról meg se közelit egy Devil May Cry-t(bár nagyon sok kombinációt innen vettek át).
A kamera mindig megtalálja a legmegfelelőbb szöget, még akár akkor is, ha épp nem lockoltunk ellenfeleinkre, bár egyszer-egyszer itt is talál egy olyan pontot ahol egy kuka vagy valami egyéb pont kitakarja az akciót(én eddig összesen háromszor találtam ilyen szöget). Ergo ezzel máris sikerült kiküszöbölni a két legfájóbb dolgot ami a pókember játékokat értékelhetetlen szinten tartotta. Persze ez még mindig nem elég ahhoz, hogy ténylegesen JÓ játékot kapjunk. lássuk, mit ajánl még, ami különlegessé teszi.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!